Áldás

 

I

sten Mózes által áldásközvetítővé teszi Áront és fiait (4Móz 6,22-27). Az egyik fontos szolgálatuk, hogy Isten áldását tovább adják a népnek. Csodálatos, hogy az Úr áldáshordozóvá és közvetítővé tesz. Áldást mondhatunk. Ez azt jelenti, Isten nevét és hatalmát visszük az emberek közé, tesszük elérhetővé. Mi mit mondunk, mit adunk tovább?

Isten legnagyobb áldása az ember számára, a Fiú. Az áldást mondani azt jelenti, az Ő nevét adjuk tovább, tesszük ismertté. Mert Isten minden áldása Őbenne nyílik meg előttünk. Isten áldásaihoz Jézus az ajtó. Aki Őt megismeri, megkapja bűnei bocsánatát, és az örök életet. A legnagyobb áldás, a kegyelem, Jézusban Isten a Hozzátérőnek megkegyelmez. És aki jön, az rádöbben arra, hogy ítélet alatt áll, és ha nem kér kegyelmet, ez az ítélet végrehajtódik. Nem működik a kegyelem automatikusan. Meg kell látni bűnös és elveszett voltunkat, majd összetört szívvel kiáltani, Uram, kegyelmezz! Aki ezt megteszi, azon az Úr megkönyörül, eltörli bűneit és új élettel ajándékozza meg. Belekerül Isten országába, és annak áldásaival fog rendelkezni. Áldott lesz. Mert aki Jézusban van, az élet áldását kapja. Úgy történik ez, mint a szőlővesszővel kapcsolatban hallottuk, beleoltatunk a tőkébe, és a tőke táplál és tesz termővé. A tőke nélkül elszáradunk és így nem lesz termés sem. Az áldás Krisztus élete bennünk.

Áldjon meg tégedet az Úr, így kezdődik és jelzi, egyedül Isten áld meg. Csakis Ő teszi áldottá életünket. Ez az áldás a Vele való kapcsolatból fakad, az Ő jelenlétét fejezi ki. Isten jelenléte ad áldást. Benne van az is, hogy Ő az, Aki meg tud őrizni. Ő őrizzen meg! Sőt ezzel megvallja, hogy népe számára az Úr ad igazi védelmet. Bármilyen veszély fenyeget, Ő meg tud oltalmazni. És nem is ezen múlik, hanem azon, bízom–e Benne? Hiszem-e, hogy Ő valóban megőriz? Így nincs szükség más oltalmat keresni. Gyakran pont az volt Izráel problémája, hogy fenyegetettség idején nem bízott az Úr oltalmában. Más, nagyobb népek segítségét kérte. Olyan megdöbbentő ez, mert az áldást gyakran elmondták, igen, amikor minden rendben volt, de amikor Isten megpróbálta őket, megnézte, hogy igaz, e amit megvallanak, kiderült, hogy nem. Hogy van ez a mi életünkben? Mit lát Isten? Igaz a megvallásunk? Igaznak bizonyul mindaz a sok ige, amit elmondunk? A próbák idején is úgy hisszük?

Az Úr ad világosságot, az Ő Lénye a világosság. És ez az Úr Jézusban érkezett meg a világba. Az Ő orcája Jézusban ragyog felénk. Ha Jézusra nézünk, Őt látjuk. Átélhetjük, hogy az Úr orcája könyörülő, kegyelmével tekint a bűnös emberre. Amikor az Úr Jézus az emberek között mozgott, megtapasztalták, hogy senkitől sem fordította el a tekintetét. A legnyomorúságosabb életre is rátekintett. Tekintete nem sajnálatot, hanem segítséget fejezett ki. Ne félj, ha eddig mindenki elfordult tőled, én nem. Isten nem fordul el tőlünk, hanem felkínálja mentő szeretetét. Amikor azt kérjük, hogy orcáját ragyogtassa a másikra, akkor ezt a könyörülő tekintetet kérjük. Amikor felénk fordítja az Úr az orcáját, az reményt ad. Fog könyörülni, fog segíteni.

Az egész áldásban Istennel van dolgunk. Az Ő jelenlétének valósága nélkül nem érne sokat, csak egy szép versike volna. Az áldás tartalma maga az Úr. Amikor ezt elmondjuk, Isten jelenlétébe kerülünk, és aki felé mondjuk az is. Megtapasztaljuk, hogy Ő itt van, és Hozzá lehet fordulni. Azért is kaptuk, hogy az áldás által magával Istennel kerüljünk kapcsolatba. A Vele való kapcsolat teszi áldottá az életünket. Nem az anyagi javak halmozása, hanem az Istennel való élet nyújtja az áldást. Mindez az Ő gondoskodását is magába foglalja. Az áldás azt jelenti, bízd rám magadat, én gondoskodom Rólad. De ezt a szó szoros értelmében kéri. Ne félj, ha semmid sincs, amire támaszkodnál, amiben bízhatnál, én törődöm veled, és megadom, amire szükséged van. Megadom, a mai napit.

Az Úr elmondja, mire számítsanak majd, ha Ő elmegy, és mi fog várni rájuk (Jn 16,1-15). Nem dicsőséges földi élet, hanem üldözés. Öldökölni fognak benneteket mondja az Úr, sőt lesz olyan időszak, amikor a tanítványok üldözését Istennek tetsző dolognak tartják. És most elénk jön Saul, aki teljes mértékben meg volt győződve, hogy Krisztus követőinek a pusztításával Istennek tetsző cselekedetet hajt végre. Majd a damaszkuszi úton döbbent rá, hogy ez gyilkosság, és tulajdonképpen magát a feltámadott Urat üldözi, Vele áll szembe. Mert Saul nem akarta elfogadni, hogy a Krisztus eljött, és a názáreti Jézus az. Az indulataink megmutatják, ki uralkodik életünk felett. Aki a másik eltávolítására törekszik, vagy bárminemű félretételére, mert az nem úgy gondolkodik és él, mint Ő, abban nincs jelen a Krisztus. Ő soha nem pusztít, eltávolít, hanem a szívünket alakítja át. A az embert formálja újjá, a benne lévő bűntől ad szabadulást. Nem a másik embertől, hanem a bűntől kell szabadulni. Jézus ellenfeleit is menteni akarta. Pál ellenfele volt, és megmentette. Úgy segített az első követőin, hogy az üldözőt, üldözötté tette. Átállította a maga csapatába. Mondjuk így leszerződtette Sault, és most már Őt szolgálja, Neki dolgozik. A szerződés ára, az Ő élete volt. A kereszten fizetett. És ez érvényes ránk is. Ma is így munkálkodik az Úr, az ellenséget kivásárolja a maga csapatába, mert az a vér mindenkikre, és mindenkorra érvényes díj. Mindenki ára ki van fizetve.

Rámutat az ige, Jézusnak el kell mennie, mert akkor küldi el a Szentlelket, Aki a tanítványok legfőbb támasza és erőforrása lesz. A Szentlélek nélkül tehetetlenek vagyunk. Meghaladja a küzdelem az erőnket. A Szentlélek mutat rá arra is, mi a bűn? Mi a bűn? Az, hogy nem hisznek Jézusban. Nem hiszik, hogy Ő az Istentől küldött megoldás. Nincs más, és nem is lesz már, csak egyedül Ő. Azért bűn, mert ha elutasítjuk Istent, marad az ember és marad a sátán. Az ember Isten helyett magát dicsőíti, magától vár megoldást. Azonban az ember, mivel bűnös és maga is segítségre szorul, nem tud segíteni a másik emberen. Tulajdonképpen mindig az történik, amikor embertől várunk megoldást, amit az ige mond, vak vezeti a világtalant. Hányszor láthatjuk problémás nem megoldott életű emberek akarnak segíteni a másiknak. Az egyik függőségben élő lelkigondozza a másikat, hát abból nem kerekedik ki semmi jó, mert egyik beteg nem tudja meggyógyítani a másikat. A mi áldott orvosunk az Úr Jézus. Bárcsak meglátnánk, és elfogadnánk segítségét!

 

 

Áldásoddal megyünk

 

1. Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

 

Refr.: Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

őrizd életünk minden nap!

 

2. Minden nap dícsérünk Téged, jó Urunk!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Refr.

 

3. Menjünk mindig feléd, tekintsünk reád,

Szentlelked erejét add nékünk tovább!

Refr.

 

4. Őrizz, hogy a kezünk, legyen tiszta kéz,

Szólj ránk, hogy a szívünk legyen mindig kész!

Refr.

 

5. Várunk, áldott Király, bizony, jöjj hamar,

Várunk, égi Király, bizony, jöjj hamar!

Refr.

 

 

Isten áldásával.