Milyen hírét keltjük Isten országának?

 

A

z Úr komolyan helyre tette Mirjámot és Áront, rámutatott, hogy az Ellene való zúgolódás és lázadás nem visz eredményre, és megvan a következménye (4Móz 13,1-34). Izráel Ura Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, és ez azt jelenti, hogy valóban Ő az Úr.  Döntései helyesek, és azokat népe érdekében hozza.  Nincs hiba nélküli ember, vezető, így a legfontosabb az átadott élet, és az engedelmesség. Mózesben ezek megvoltak. Megtanulta az engedelmességet, és Isten megerősítette őt ezen az úton. Minden, ami történt hitének a megerősítése volt. Isten nem hagyja magára az övéit, vezeti őket, és célba juttatja. Ehhez azonban hitből fakadó engedelmességre, élő bizalomra van szükség. A nép szívében eddig nem a bizalom erősödött. Minden egyes próbaállomás elbizonytalanította őket. Féltették az életüket, féltek a küzdelemtől, pedig láthatták, Isten mindent megtesz értük. Akit az Úr vezet, az biztonságban van. Azt nem a félelem uralja, hanem a hit.

Dicsérjük az Urat, mert hitünk és életünk megerősítésén munkálkodik. Nem engedi, hogy a félelmek határozzanak meg. Nem akarja, hogy a bizonytalanság érzése kerítse őket hatalmukba.  Kémeket küldet ki, akik majd megszemlélik az országot, és így megerősítik a vándorlókat abban, hogy érdemes Istenben bízni, érdemes Kánanán földjére bevonulni. Isten eléjük tárja az ország gazdagságát. Csodálatos az Úr, eljött Jézus Krisztusban, hogy személyesen ismertesse meg velünk az országot. Azt akarja, hogy örömmel lépjünk be oda, és hálás szívvel éljünk benne. Figyeljünk idegenvezetőnkre! Isten országáról, annak hatalmáról, gazdagságáról, Isten kegyelméről meg lehet győződni. Isten nem árul zsákbamacskát.

A kémek elmennek és visszatérnek. Gond nélkül megjárták az utat. Nem ütköztek akadályba és zavartalanul hozhattak a föld terméséből. Tehát bemutatót is tarthattak, szemléltethették a többiek előtt, milyen is az a föld, amit Istentől kaptak. Tizenkét ember bejárja az idegen vidéket, senki nem támadta meg őket, elvégezhették küldetésüket, és nem hála, öröm és reménység van bennük. Nem a jót látják, nem Istenüket magasztalják, hanem előrevetítik a bajt, a kudarcot. Jellemző ez ránk is, nem az Úrra a Tőle elkészített javakra, hanem a leendő problémákra figyelünk. Előrelátjuk a problémát. Az Úr pedig azzal bíz meg, hogy országát lássuk, és arról tegyünk bizonyságot. Azonban nem úgy sült el ez a dolog, ahogyan kellett volna.  Mert ugyan a követek megerősítik: „Valóban tejjel és mézzel folyik,” az a föld. Azonban a folytatás már nem erről szól. Csakhogy erős nép lakja, a városok meg vannak erősítve. Tulajdonképpen lehetetlennek látják a föld birtokbavételét. Meg kell jegyezni, Isten azzal küldi ki őket, hogy a földet nézzék meg, megélhetési szempontból. Nem katonailag kellett felderíteni.  Mózes kiegészítette az Úr megbízatását, és ennek köszönhető a nép csüggedése.  A kémek már nem a föld termésére, az Úr áldására, és így magára az Úrra néztek, hanem az ott élő népre.  Ha Isten vezet egy föld felé, az nem lehet kérdés hogy jó, és elfoglalható. Ha Isten az Ő országát kínálja, az soha nem válhat kérdésessé. Nem merülhet fel, hogy  eljuthatunk-e oda, és megéri-e? Ez nem magánexpedíció, Izráel az Úr szavát követve vonul. Ígéretére figyel. Ez a föld nekik van szánva, és meg is fogják kapni. Ezen a hitetlenségük sem változtat. A hitetlenség nem megszüntet, hanem kizár. Isten országa nem szűnik meg, azért mert nem hiszek benne, de engem kizár belőle.

Van azonban két személy, Káleb és Józsué, akik bátorítják a népet, és megvallják hitüket: „bizonyosan elfoglaljuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele.” A többiek azonban nem így látták, és rossz hírét keltették a földnek. Mi milyen hírét keltjük Isten országának? Milyen vallomást teszünk róla? Merjük-e vállalni erejét, hatalmát, és bízunk-e a Királyában? Mivel, a rossz hírt közölték, ez azt jelzi, nem bíztak Istenben. Aki bízik az Úrban, az ismeri Őt. Sőt azért bízik Benne, mert megismerte korábban és tudja, hogy amit mond, azt megtartja.

Minden nagyszerű, lehet tapsolni, örülni, ünnepelni (Jn 18,28-32). A törvény betartva, nem mennek be a helytartóságra, mert az tisztátalanná tesz. Nagyszerű! De a gyűlölet, a hazugság és gyilkosság nem tesz tisztátalanná? Pont erről beszélt az Úr korábban, de nem jutott el a szívükig.  „ Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert, mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség. Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert” (Mk 7,20-23). A külsőt megtisztítják, kínosan ügyelnek a saját szabályaik megtartására, de Isten parancsát gond nélkül megszegik. Micsoda képmutatás. De hogy állunk ezzel mi? Nem úgy vagyunk, mint akkor a zsidók, mi is kínosan ügyelünk a szabályok, az emberi rendelkezések betartására, de Isten igéjére már kevésbe figyelünk? Sokat beszélünk arról a mostani helyzetben, mit mondanak a vezetők, mi az emberek véleménye, de vajon kérdezzük: Mit mond az Írás? Kirakjuk a falra a kis táblácskáinkat, amelyeken többek közt az is megtalálható:… és Jézus Krisztus mit szól hozzá? De vajon alkalmazzuk is? Megkérdezzük Őt valóban, mit szól ehhez az egészhez, és mi az Ő akarata?

Azért fontos nekik, hogy tiszták legyenek, mert a húsvéti bárány elfogyasztására készülnek, és nem látják az idők jeleit. Az igazi Bárány most áldoztatik meg. Már nem a régi bárány, hanem Isten Báránya jelenti az életet. Ő szabadít meg bűneinkből.

Gonosztevőnek bélyegzik meg Jézust. És azt kell mondani, bár minden gonosztevő olyan lenne, mint Ő. Akkor nem kellene senkit elítélni a bíróságoknak, akkor biztonságos lenne az életünk. Akkor csodálatos hely lenne a föld, a béke szigete. Mert Jézus amerre járt életté formálta környezetét. Isten megismerésére segítette az embereket, felszabadította a bűn és a gonosz rabigája alól. Jézus mindig mások javát kereste. Most sem menekült, hagyta magát elfogni, megkötözni. Nem átkozódik, hanem majd áldást áraszt, imádkozik. Ő még a kereszten is menti az emberpárt.

 

 

Krisztus, ártatlan Bárány

 

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál,

:/: A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.

Hordozván bűneinket, Te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, ó Jézus!

 

 

Isten áldásával.