Nem e világból valók

 

I

sten útmutatást ad azoknak, akik külön fogadalmat téve szentelik magukat Őneki (4Móz 6,1-21). Valaki elhatározza, hogy egy időszakot Istennek szentel, abban az időben teljesen Őreá figyel, Neki szenteli életét, és az Úrtól kapott feladatra koncentrál. Elmondja, mire figyeljen a názír, mert könnyen szétforgácsolódhat az idő. A názírt és mindazokat, akik az Úrnak szentelik magukat, sátán támadja. Azt akarja, hogy az az idő teljen el, de ne Istennel. Nem vettük észre ezt? Az ige mellé ülünk, és akkor megszólal a telefon, eszünkbe jut valami, amit már el kellett volna intézni, esetleg kapunk egy üzenetet, ezt máris intézni, oldani kell. Mindez azért történik, hogy minél kevesebb idő legyünk az Úrral, ne tudjunk teljes mértékben Őreá koncentrálni.

A názírok olyan személyek is voltak, akiket szüleik szenteltek az Úrnak, mint Sámuel, vagy akiket az Úr választott ki erre a szolgálatra. Ilyen volt Sámson. A haj megnövesztése jelzés arról, hogy Isten kiválasztotta őket, feladatuk van. Sámsonnak is nem a hajában volt az ereje, hanem a haja által jelzett elhívásában, odaszenteltségében. Amíg a fogadást tartotta, addig Isten erőt adott neki. Amíg a názírságát arra használta, amire az Úr szánta, működött Isten hatalma az életében. Népe megszabadításért lett názír. Isten ereje azért adatott, hogy szabadítást vigyen végbe. Mindez üzeni, ha odaszánjuk életünket az Úr szolgálatára, az evangélium hirdetésére, megkapjuk hozzá az erőt. Ebből az odaszánásból, a Vele töltött időben töltődhetünk fel. A názírság azt is jelentette, hogy a názír ezt az időszakot az Úrral töltötte.

Tartózkodniuk kellett az alkoholtartalmú italoktól, ételektől. Istent szolgálni józan fejjel kel. Az övéi nem az italtól, hanem a Szentlélektől nyerik az erőt. Pál apostol kihangsúlyozza, ne bortól részegedjetek meg, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel. Ha betölt Isten Lelke nincs szükségünk semmilyen pótszerre. Ez is bizonyságtétel, Isten gyermekének nem kell semmivel kábítania, vagy doppingolnia magát, hogy kibírja az életet, vagy el tudja végezni az Úrtól kapott feladatát. Teljesedjünk be Lélekkel, és akkor  megtapasztaljuk az Úr hatalmát. Mert az Ő jelenléte, és ereje nélkül semmit sem végezhetünk.

Az Úr felkészíti tanítványait mindarra, ami majd vár rájuk. Nem szeretni, hanem gyűlölni fogják őket, a legtöbbször. Miért? Mert nem a világhoz tartoznak, vagyis nem úgy élnek, mint a világ, hanem Isten akarata szerint, és az Ő igazságát képviselik. A világ gyűlöletére mindig számítani kell, az Úr is azért beszél róla, hogy ne érje az övéit majd váratlanul. Ne csodálkozzanak, ha gyűlölik őket, mert az Urat is gyűlölték. Jézus neve a történelem folyamán sokak előtt volt gyűlöletes. Miért? Mert nem akarták Őt szolgálni. Vallásra szükségük van, de Úrra nincs. Jézus pedig Úrként jön.

Tanítványnak lenni azt jelenti, Ő kiválasztott magának (Jn 15,18-27). Terve van az életemmel. Nem az a hívő, aki hiszi az Istent, hanem akinek az élete Jézusé, és ez a mindennapjaiban is meglátszik. Mit jelent, hogy Jézusé az életem? Neki szolgálok, az Ő akaratát valósítom meg. És amikor ez a kiválasztottság látszik, gyűlöl a világ. Miért van ez így? Mert a világ nem viseli el azokat, akik különböznek tőle. A világ azt akarja, mindenki egy irányba haladjunk, ugyanazt akarja, mégpedig, amit a gonosz meghatároz. Ne feledjük, a világ azokat jelenti, akik nem Jézuséi, akik még nem születtek újjá Isten Lelke által. Ezért a világ az atyáinktól örökölt emberi természet szerint nyilvánul meg. Nem Isten gondolatai formálják, hanem csupán emberi gondolatok. Isten gyermekei azonban Isten gondolataihoz, az Ő igéjéhez szabják magukat. Ezt a világ nem viseli el. A világ azt akarja, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül. A tanítványok is megtapasztalták, amikor pünkösd után Isten Lelke birtokba veszi őket és viszi, nagy dolgok történnek általuk. Gyógyíthatatlan betegek meggyógyulnak, bűnösök megbánják bűneiket, és az Urat kezdik el követni. A vezetők ezt nem szívlelik, megtiltják, hogy tanítsanak Jézus nevében, sőt börtönbe is vetik őket. Amikor azt tesszük, amit az Úr mond, és megalkuvás nélkül képviseljük az evangéliumot, gyűlölni fognak. Ha nem gyűlölnek, ha a hívők népszerűkké válnak, elismerik őket, és semmiben sem különböznek a nem hívőktől, meg kell állnunk. Végig kell gondolni, miért szeretnek? Jézusért, az új és minőségi életünkért, vagy azért, mert mi is úgy élünk, mint más?

Soha ne feledjük, Jézust gyűlölték, üldözték, és a szolga nem lehet nagyobb az Uránál. Csendben gondoljuk végig, Urunk kapott e olyan elismerést amilyenben ma részesülnek az egyház tagjai? Mit is kapott Ő? Töviskoronát, verést, megfeszítést? Mit kapunk mi?

Fontos, hogy aki Jézust gyűlöli, az az Atyát is gyűlöli. Az Úr Jézust kikerülve nem szerethetjük Istent sem. Aki nem szereti Jézust, Istent sem szereti. Urunk elhárítja a kifogásokat, és rámutat, mivel Ő eljött és beszélt velünk, kijelentette Istent, így ha elutasítjuk, ez a bűnünk. Jézus elutasítása a bűn, az hogy nem hiszünk Benne. Mert Jézusban Isten szeretete, megmentő kegyelme érkezett meg. Ha elutasítjuk a megmentőt, marad a veszedelem.  Jézus nem csupán beszélt, hanem cselekedett is. Olyan tetteket hajtott végre, amiket senki más nem tudott megtenni. Mindez jelzés volt arról, hogy valóban Ő a Messiás. El kellett gondolkodni azon, ők tudják-e mondani a bénának, kelj fel és járj! Ha mondják is nem történik semmi, de Jézus szavára a béna felkelt és járt. És ezek a tettek sem győzték meg az embereket.

Jézus tettei, az evangélium arra késztet, hogy megvalljuk bűneinket és leboruljunk Urunk előtt.  Arra indít az ige, hogy fogadjuk el életünk Urának Jézust, mert csak általa lehet mássá az életünk. Jézus gyógyulást, bűntől szabadulást, minőségi életváltozást hoz. Ha igazán Őt követtük volna az elmúlt évszázadokban sok nyomorúság elkerülte volna ez emberiséget. Ha figyelünk Rá, és engedelmeskedünk Neki, az élet épül. Jézust követve lehetetlenné válnak a háborúk, mégis ezt kellett mondania az Úrnak, hogy hallunk háborús híreket. Ország, ország ellen fog támadni. Mindez azért megdöbbentő, mert rengeteg háborút, sőt a lepusztítóbbakat Jézus nevében követték el az emberek. Ma is azokat illetik nagy jelzővel, avatják szentekké, akik háborúkat vezettek, megnyomorították azt, aki nem értett velük egyet. Mindez nem Jézusi, Urunk arra hív, hogy legyünk olyanok, mint Ő. Mindez azonban tőlünk nem telik, csak akkor lehetséges, ha Ő maga él bennünk.

Eljött a Szentlélek és Ő az Úr Jézusról, a szerinte való életről tesz bizonyságot. Mit mond a Lélek? Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkem által. A tanítvánnyá tétel sem lehet erőszakos. Nem látjuk, hogy az Úr bárkire is rákényszerítette volna magát. Élete és tanítása által állította döntés elé az embereket, de nem erőltette a megtérést, hanem mindenkinek lehetőséget adott a döntésre. Az Úr azt is elfogadta, amikor elutasították. Vigyük Isten Lelke által az igét, és a Lélek fegyvereivel harcoljuk meg a hit nemes harcát. A fegyvereink eltérnek a világ fegyvereitől.

 

 

Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege

 

 

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsé-

ge, Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

 

2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy; Ő

szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.

 

3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol,

Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.

 

4. Akármint halásszon az ördög utánad, Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, Mind tőrrel,

fegyverrel siessen utánad, Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat.

 

5. Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség, Noha nehéz néked a rettenetesség; Bátor

koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység.

 

6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor saját juhocskáját; Vala-

ki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

 

7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket

És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne

hagyd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!

 

9. Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd

ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát.

 

10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget; Esse-

nek szégyenbe minden ellenségink, Kik dicsőségedet tagadják s nevetik.

 

11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltal-

mazsz, És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasz-

talsz.

 

12. Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három sze-

mélyben. Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben, Halálunk óráján ne essünk kétség-

ben!

 

Isten áldásával.