Szüntelen világító lámpás

 

A

 gyülekezet sátrában szüntelenül világító lámpást állítanak fel, és jelzik, hogy az Úr az igazi világosság (3Móz 24,1-23). A Jelenések könyvében pedig a gyülekezet szimbóluma a gyertyatartó. Mindez jelzi, az Úr népe világosság, fényét Urától kapja. Szüntelen világít és az Úr előtt van. A lámpás az Úr előtt van, tehát a hívőnek állandó kapcsolata kell, hogy legyen az Úr Jézus Krisztussal. Akkor tudunk világítani, ha mindig rá figyelünk. Mert a mi fényünk Tőle van. Ha nem vagyunk előtte, ha nem tekintünk Rá, nem tudunk világítani. A lámpás azoknak világít, akik körülöttünk vannak. Így a gyülekezet élete is világít, utat mutat másoknak. Ez a fény pedig az életünk.

A lámpásokról gondoskodni kell, ügyelni, hogy ne fogyjon ki az olaj belőlük. Folyamatosan el kell látni olajjal a mécseseket, mert egyébként kialszanak. Nem elég a lámpát felállítani, annak égnie is kell. Ha nem pótolják az olajat, kialszik a lámpa. Ez rámutat mennyire fontos, hogy rendszeresen ápoljuk hitünket. Nem elég hitre jutni, hanem a hitben növekedni kell. Ez a növekedés pedig Isten igéje által megy végbe, mert a hit hallásból, a hallás pedig Isten igéje által van. A növekedéshez állandó bibliaolvasásra van szükség. Mindennap olvasom, és lehetőleg minél többször, és minél nagyobb mennyiségben. Valamikor a lámpákba a petróleumot többször is pótolni kellett, így kell pótolni az igét, és erősíteni a kapcsolatot az Úrral. Ha nem pótoljuk az olajat a világ mindenféle híre elnyomja a fényt. Talán azért nem ragyog mindig a lámpánk, mert többet olvassuk a híreket, mint az igét? A világ hírei lekötik figyelmünket és gondolkodásunkat. Egész nap bennünk forog, értékeljük, azt taglaljuk hogyan hatnak a mindennapi életünkre. Eközben az Úr tanácsát teljesen elfeledjük.

Ha nem pótoljuk az olajat, ha nincs tartalékunk, úgy járunk, int az öt bolond szűz. Amikor megérkezett a vőlegény, nem volt olajuk, mert pont akkorra fogyott ki. Mindenük volt, csak olajuk nem. Nem volt bennük hittel olvasott ige. Nem élt bennük az Úr szava, és tanácstalanok voltak. Hitük is meggyengült, mert ha nincs ige a szívünkben, ha nem olvassuk a Szentírást, nincs, ami táplálja hitünket. Ne legyünk ezekhez hasonlók, hanem inkább az okosak példáját kövessük. Bárhogyan változik a világ, a gyülekezet, Isten gyermeke nem teheti félre az Isten igéjét, mert csakis az ad világosságot. Az Úr szava ma is az életünket gyógyító, és formáló erő.

Belegondoltam, milyen jó, hogy az Úr kifizette bűneink tartozását, mert mi is lenne, ha ma is, az Úr nevének káromlását büntetnék. Az Úr nevének szidalmazása azt jelenti, nem Ő él még abban a szívben. Mert aki megtapasztalta az Úr kegyelmét és szeretetét, annak a szívéből hála és magasztalás tör elő. Mennyi jót tett az Úr velünk, életét adta értünk, és így új lehetőségeket nyitott meg. Isten országa polgára lehet az, aki hittel jön Hozzá. Ebben az országban mássá lesz az életünk. Új tartalommal tölt fel a Gazda, és ez már építő, gyógyító, másokat a kereszt felé segítő tartalom.

Az Úr Jézus már beszélt arról, hogy egy tanítványa el fogja árulni (Jn 13,21-30). Mivel egyre közelebb a pillanat megrendül lelkében. Őreá is hatással van mindez, de ez nem azt jelenti, hogy fél, vagy nem akarja vállalni, hanem azt, hogy megrendíti, hogy egy közelében lévő ember árulja el. Megrendíti, az, hogy van valaki, aki végig kísérte eddigi szolgálatát, és nem ismerte fel, hogy kicsoda Ő. Tehát Júdás bezárt szíve rendíti meg, az, hogy ez az ember el fog veszni, pedig ott volt a mentőkötél végig a keze ügyében, de nem ragadta meg. Jézusnak minden elveszett fájdalmat okoz, Különösen fáj Neki, ha valaki a közelében van, hallja az igét évtizedeken keresztül, de mégsem történik benne semmi, mert zárva marad a szíve.

Ismét elmondja, közülük egy valaki elárulja. Miért mondja ismét? Talán azért, hogy magukba nézzenek, vizsgálják meg a szívüket, és döbbenjenek rá, tőlük is bármi kitelhet. Meg kell látniuk, akkor tudnak hűségesek lenni, ha végig az Úrba kapaszkodnak. Ő ment meg és Ő is tart meg. Már nem segíthet rajtunk, csak egyedül Ő. Az is benne van, hogy a tanítvány soha nem lehet magabiztos, vigyáznia kell, mert könnyen eleshet. Uram, könyörülj rajtam, tartsd kezedben életemet, hogy el ne essek, a magam védelme, a könnyebb élet érdekében, meg ne tagadjalak!

Megrendítő mennyire úgy gondolják, hogy ők is lehetnek az árulók. Mennyire nem biztosak a hitükben, nem biztosak abban, hogy az Úr megtartja őket. Azt kérdezik, ki lehet az, ahelyett hogy azt kiáltanák, Uram könyörülj rajtam! Az is benne van, hogy inkább a másikra, a társukra gondoltak, mintsem magukra. Mert ugye mindig a másik a gyenge, az áruló, a hibás. Soha nem én. Pedig Jézus mellett meg kellene már tanulni, hogy mindig magunkkal foglalkozzunk, ha Vele vagyunk, mindig az én történetem, az én életem a fontos. Nekem nem a másik felől kell tudakozódnom, hanem magam felől. A másikat lehet hordozni imádságban, de itt most, mindenkinek a maga szívét, hitét kell megvizsgálni.

A falat bemártása és Júdásnak való adása ismét jelzés. Rámutat arra, ki rekedt meg, kinek kellene segíteni. De jelzés Júdásnak is, az Úr ismer, tudja, mi van benned, még mindig visszafordulhatsz. Az Úr mindig utánunk jön, segít a talpra állásban, abban, hogy a jó irányba induljunk el.

 

 

Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét

 

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért, Hogyha jő a végóra,

mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.

 

2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne

hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.

 

3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívből min-

denkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.

 

4. Ínségeinkben fő Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha el-

lenségünk Reánk jő s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.

 

 

Isten áldásával.