Vigasztaló

M

ózes negyedik könyve kerül most sorra, és ez az írás Isten szavával kezdődik (4Móz 1,1-54). Isten szólt Mózeshez. Isten legfőbb jellemzője, hogy beszél. Az embert szólítja meg. Itt is láthatjuk Ő a kezdeményező. Nem az ember jut el Istenhez, hanem az élő Isten az, Aki megszólít. Miért? Mert fontos számára az ember. Ő teremtette, és nem hagyja magára, akkor sem, ha az ember szabadulni akar is Teremtőjétől. Az ember elszakadt Istentől, maga akar isten lenni. De a Mindenható nem mond le róla. Azt akarja, hogy megismerjük Őt. Ezért választotta ki Izráelt, nekik kijelentette magát, azért, hogy ők pedig mondják el másoknak, amit Istenből megismertek. Azért kapják Isten törvényét, hogy adják át a többi népnek. Elsősorban az életük minősége, ami jelez, ezzel hívhatják föl Isten országára a figyelmet. Sába királynője is először hallott Salamon országáról, majd kíváncsi lett rá, és elment meggyőződni. Tegyük kíváncsivá az embereket Isten országa iránt. Éljünk úgy, hogy felcsillanjon előttük, az Ország szépsége, gazdagsága, és akarják megismerni azt. Vonz e az életünk Isten országába?

Hol szólítja meg Mózest az Úr? A gyülekezet sátrában. Ott tartózkodott Mózes, oda ment be, mert ott volt csönd. A sátor csöndjében szólt Isten. Ez azt jelenti, Mózes tudatosan kereste Istent. A mindennapi elfoglaltságok mellett szakított időt a félrevonulásra. Akarta hallani Isten szavát, akart Vele lenni. Legyünk ma is az Úrral, keressük Őt és figyeljünk szavára. Ő ma is szól, de nekem kell tenni azért, hogy halljam, amit mond.

Isten azt parancsolja, hogy vegyék számba Izráel fiait. Mindezt azért is, hogy tudjanak egymásról. Számon kell tartaniuk mindazokat, akik Istenhez tartoznak. Azonban Lévi fiai, a sátor körül szolgálatot teljesítők kimaradnak. Ők Istenhez tartoznak, az ő feladatuk az Úr szolgálata, és így őket nem vehetik számba. Ők Isten gyermekei, és akiket Ő szolgálatra hívott elsősorban Hozzá tartoznak. Isten tartja számon az életünket. Aki Jézus Krisztusban gyermekeivé lettek, azokat Ő számon tartja. Odafigyel rájuk, gondoskodik róluk. Azt is jelenti ez, a lévitákat nem lehet a sátor körüli szolgálaton kívül mással megbízni. Ők csak az Urat szolgálják. Szolgáljuk mi is az Urat, egyedül csak Neki éljünk!

Jézushoz tartozni nemcsak azt jelenti, hogy kérhetünk Tőle, és így Isten országának erejét közvetíthetjük (Jn 14,15-21). Azt is magával hozza a tanítványág, hogy Ő is kér, mégpedig, hogy tegyük azt, amit mond. Igen, ez lényeges, nemcsak az Úr hatalma tesz bizonyságot, hanem a mi engedelmességünk is. Jézus parancsolatait megtartani azt jelenti, tesszük, amit mondott. Megéljük az Ország törvényeit. Mert Isten országában más törvények vannak. Vajon ezek láthatók az egyház életében? Látható az aggódásmentes élet? Felismerhető, hogy Isten gyermekéről maga az Atya gondoskodik? Valóban úgy van, hogy nem féltjük az életünket, mert tudjuk, hogy az élet több mint, az eledel, a megélhetés? Mindezeket a dolgainkat az Atya kezébe helyeztük?

Látható ma mindaz a mindennapjainkban, amit a Hegyi Beszédben lefektetett a tanítványainak az Úr? Imádkozunk az ellenségeinkért, és jót teszünk velük? Fáradozunk azért, hogy minél többen megismerjék az Urat? Fontos meglátnunk, hogy az Úr nem úgy adja a parancsolatait, mint egy állam. Nem erőlteti ránk, és nem azt mondja, hogy mindenkinek ezt kell tennie. Ha szerettek engem, azoknak szól, akik szeretik. Akik pedig szeretik Őt, azoknak nem teher az Ő akarata. Azok megtapasztalták mindazt, amit Jézus tett értük, és szeretetből engedelmeskednek. Mivel szeretik Őt, megteszik, amit mond.

Jézus elmegy, de nem hagyja magára az övéit, hanem elküldi a Vigasztalót, a Pártfogót, vagyis a Szent Lelket. A Szent Lélek az igazság Lelke, ritkábban beszélünk erről. Isten Lelke megmutatja az igazságot, és abban vezeti az övéit. Megláthatjuk az igazság érvényesüléséről, hogy Őt követjük-e? És itt nem emberek, hanem Isten igazságáról, az igéről van szó. A Szent Lélek Isten igéjére tanít, annak megtartására vezet. Mert az igazság, az Úr beszéde. A Te igéd igazság, mondta az Úr. Valóban az ige számunkra is az igazság? Vagyis mindenben Isten szava a mérvadó? Ahhoz szabjuk magunkat mindenben?

Isten Lelkét a világ nem látja, csak azok, akik befogadták az Úr Jézust. Aki megbánta bűneit, elfordult azoktól és átadta önmagát az Úrnak, az megkapja a Szent Lélek ajándékát. A világ nem látja Őt, csak a tanítványok, sőt a Lélek bennük lakik. Pál úgy mondja, hogy a testünk a Szent Lélek temploma. Akiben benne lakik a Lélek, az már nem a bűn útján jár, hanem a keskeny úton. A Lélek mindig az Úr útján vezet. A Lélek nem megy a bűnbe, nem indít olyan dolgok megtételére, amik ellenkeznek Isten akaratával. A Szent Lélek képessé tesz Isten akarata szerint élni.

A Vigasztaló Szent Lélek jelen van, így van kihez odamenni. Van kire támaszkodni. Nem vagyunk magunkban. Az Úr Jézus a Szent Lélek által munkálkodik. Ő szabadít és tisztít meg a bűnből. A Lélek szül újjá Isten igéje által. Ígéretet is ad az Úr, vissza fog jönni. Eljön hozzájuk, ebben benne van a feltámadása, amikor majd megjelenik nekik. Benne van az is, hogy aki hívja Őt, az mindig megtapasztalja jelenlétét és hatalmát. De jelenti azt is, hogy újra el fog jönni. Mi pedig várhatjuk Őt.

 

Jövel, Szentlélek Úr Isten

 

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen,:/: Menynyei szent ajándékkal,

Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje:/: Nyelveket egyező hitre Egybe-

gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent

atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne

légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban,

ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd,

Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

 

 

Isten áldásával.