Békesség

 

J

ó látni, hogy az Egyiptomból való megszabadítás után sem hagyja Isten magára népét (4Móz 2,1-3,51). Ott van velük. Beszél velük, irányítja életüket. Most szabadultak a rabszolgaságból, egy olyan életformából, ahol mindent megmondtak nekik. Elszoktak már az önálló gondolkodástól, az élet megszervezésétől. És eddig még nem is éltek önálló népként. Tulajdonképpen az Egyiptomban töltött évszázadok alatt növekedtek meg létszámban, de igazi néppé most alakulnak. Isten formálja őket, megtanítja mit is jelent az Ő népeként élni. Azért lényeges ez, mert Izrael Isten transzparense lesz a világban. Aki találkozik velük, Isten népéről von le tanulságokat. Amilyen a nép, olyannak tekintik az Istenét. Ezért nem mindegy hogyan élnek viselkednek. Meg kell tanulniuk szervezetten élni, Isten akaratához igazodni. Istenre jellemző a rend, és ennek ki kell fejeződnie, amikor tábort vernek. Nem lehet összevissza letelepedniük. Nem mondhatják, most pihenő van, elengedjük magunkat. A szervezettségnek, a rendnek pihenés közben is meg kell maradnia. Ez is bizonyságtétel, másrészt a rendre és figyelemre szükség is van. A pusztai vándorlás során ellenségekkel is találkoznak, ha elengedik magukat, szedett-vedett népnek gondolják őket, akiket könnyen prédául ejthetnek. A rend azonban jelzi, van fegyelem, és nem lehet őket lerohanni.

Az Úr Jézusnak is fontos volt a rend. Több ezres létszám mellett is ügyelt rá. Mielőtt megvendégelte az embereket ötvenes csoportokban ültette le őket. A rend jelzi, itt emberek vannak jelen, akik Istenre várnak. Mert itt várni kell. Várni, amíg megkapják az Úrtól indult kenyeret és halat. Nem lehet tülekedni, elvenni a másiktól. Itt kezdődik a bizalom, a hit, hogy rólam sem fog elfeledkezni. Én is fontos vagyok Neki, és meg fogom kapni, azt amire szükségem van. Milyen jó, ha mi is tudjuk, az Úr nem feledkezik el az övéiről. Így csupán az a kérdés, valóban az Övé vagyok-e? Megtörtént-e már, hogy személyesen hívtam segítségül, mert láttam bűneimet és akarok tőlük szabadulni, azonban magamat képtelen vagyok szabaddá tenni. Ha mindezt látom, akkor keresem azt, aki tud segíteni. Ha kitartóan és jó helyen keresek, rádöbbenek, egyedül Jézus segíthet. És Ő tud is segíteni. Életét adta a kereszten megmentésünkért. Azonban azt is tudnunk kell, mi már nem nemzetileg, nem is a felekezetünk kollektivitása által vagyunk Isten gyermekei, hanem személyes megtérés által.

A táborok középpontjában a bizonyság sátra található. Az a hely, ahol Isten kijelenti magát. Tehát, Isten van a középpontban. Izráel népe ezzel a renddel bizonyságot tesz arról, hogy ők Istenre figyelnek. Az Úr a középpontjuk. Kire figyelek? Ki a középpont számomra? Én is az Úrra, a Messiás Jézusra figyelek? Mindig az Ő szavai határozzák meg, amit teszek?

Áron fiai közül ketten meghaltak, mert idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt. Fontos figyelmeztetés ez, az Úr elé csak azt vihetjük, amit Ő mond, ami Tőle származik. Nem keverhetjük hitünket, annak gyakorlatát idegen elemekkel. Istent csakis teljes szívből, és őszinte bűnbánattal kereshetjük és szolgálhatjuk. Nem lehet keverni a dolgokat, nem lehet a Bibliából és a világból is meríteni, mert ez kétfelé sántikálás. A világ dolgai idegen tűz.

Megtudjuk azt is, hogy minden elsőszülött az Úré, de őket a léviták váltják ki. Így az Ő életük teljes egészében az Úré, Őt szolgálják. Mindez azt jelenti, hogy Isten rendelkezik velük! Életünket az Úr Jézus áldozata váltja ki az ítélet alól, aki ezt hittel elfogadja az az Úré, azzal Isten rendelkezik. Valóban rendelkezhet velem? Vagyis kész vagyok mindig azt tenni, amit mond, a saját akaratom, dolgaim alárendelem Őneki?

Az Úr Jézus rámutat, aki szereti Őt, az megtartja beszédeit (Jn 14,22-31). Tulajdonképpen az Úr iránti szeretetünk az Ő szavának a megtartásából látszik meg. Aki szereti Őt, az lesi a szavát, annak nem kényszer megtenni, amit mond. Miért? Mert aki megtapasztalta az Úr lehajló szeretetét és átélte a kegyelmet, annak a szívében szeretet fakad szabadítója iránt. Már nem tudom nem szeretni, nem tudok nem engedelmeskedni Neki. Hiszen az életemet köszönhetem Neki. Ehhez azonban át kell élni, hogy halálra vagyok ítélve, és azért lehetek szabad, mert Jézusért elengedik a halálos ítéletet. Csakis Jézusért élhetek. Aki ezt látja, annak a szíve tele van hálával. Az Úrral való kapcsolat, szeretetkapcsolat. Nem az én, hanem az Ő szeretetén alapszik.

Az Úr Jézus megígéri a Szentlelket, a Pártfogót, akit az Ő nevében küld az Atya. A Szentlélek Jézus nevében jön, Őt képviseli. Ebből megtudjuk, hogy a Szentlélek Jézus helyére lép, Ő vezeti a tanítványokat. Olyan Ő, mint egy gyermek pártfogója. Segítségül lehet hívni, védelmet kereshetünk Nála, és tanácsot is kérhetünk. Mindez azt üzeni, hogy a tanítványok nem maradnak magukban. Saját kútfőből, saját erőből nem is tudnának tanítványok lenni. A Szentlélek jelenléte és munkája nélkül hatástalanok lennének a gonosszal szemben. Isten gyermekei pedig pont azért vannak a világban, hogy a gonosz ártó hatalmával, Jézus nevében szembeszálljanak. A tanítványok hozzák a jó hírt és ők élik meg Isten országának erejét. Mert Isten országa ma is erőben áll, nem csupán beszédben. Vajon ez az erő ma tapasztalható?

Az Úr békességet hagy a tanítványokra, mégpedig az Ő békességét. Milyen az Ő békessége, maradandó, viharálló. Láttuk, a tengeren viharba kerülő hajóban sincs félelme, mert az élete az Atya kezében van. A hívő ember nem a világ elemeinek kiszolgáltatott ember, hanem a Krisztusnak átadott életű ember. Átadtam már Neki az életemet. Ez a békesség nem olyan, mint a világ békessége, nem múlik el. Ez az Istenből fakad. Mert Jézus megbékéltet az Atyával, ezért békesség van bennem is. A békesség Istenből fakad.

Akinek békessége van, az tudja, hogy az Úr Jézushoz tartozik, ezért nem fél, mert az Úr oltalmában nincs félelem. Isten gyermeke nem fél az élet háborgása  idején sem, mert nem a habokat, hanem Istent látja. Tudja az Úr nagyobb a hullámoknál. És nemcsak nem fél, hanem nem is gyáva, hanem bátran vállalja Gazdáját, mások véleményével, akaratával szemben is. Mint a tanítványok pünkösd után, már nem az embereknek, hanem Istennek engedelmeskedtek. Tegyünk így mi is!

 

 

Ó, TERJESZD KI, JÉZUSOM

 

1.  

Ó, terjeszd ki, Jézusom,

Oltalmazó szárnyad,

És csitíts el szívemben

Bút, örömöt, vágyat!

Légy mindenem, légy fényem:

Sötéten jő az éj.

Nagy irgalmadból élnem

Szüntelen Te segélj!

2.  

Ó, mosson meg az értem

Bőven hullt, drága vér!

Új lélekért könyörgök,

Újult akaratér’.

Kicsik, nagyok mind kérünk:

Őrködj vigyázva ránk!

Békességedbe térünk:

Te áldd meg éjszakánk!

 

Isten áldásával.