A tűz mellett

 

A

z előző fejezet szomorú eseménnyel zárult, Izráel népe ismét ítéleten ment keresztül (4Móz 12,1-15). Miért? Mert telhetetlenek voltak. A test kívánsága vezette őket, képtelenek voltak Isten fegyelme alatt élni. Az ítélet helyét kívánság sírjának nevezték el, mert a kívánság halálba vitte őket. A kívánság, ha nincs Isten Lelke fegyelme alatt, rosszra visz. János apostol rámutat, a test kívánsága a világtól van, és nem az Atyától. A világ és annak kívánsága azonban elmúlik, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké (1Jn 2,15-17). A test kívánsága elválaszt Istentől, nem az Ő akaratára figyelünk, hanem a test vágyaira.  Isten azt ígérte, hogy nem kell nekünk a kívánságra figyelni, mert Ő gondoskodik az övéiről. A kívánság a sírba visz, mert sohasem elégszik meg. A test másokra figyel, és azt akarja, ami a másik embernek van. Isten gyermeke pedig hálás és megelégedett, mert tapasztalja Isten szeretetét, és hatalmát. Izráel népe is átélte, Isten mindent megadott nekik, bőven ellátta őket eledellel, mégsem voltak megelégedettek. Mindenki csak arra figyelt, minél többet szedjen a fürjekből. Maguk akarták biztosítani a megélhetésüket. A vándorlás pedig arról szólt, hogy hitben járnak, és Isten mindennap gondoskodik. Nem ad több napra előre, hanem mindig az aznapi. És a manna jött is menetrendszerűen, és nem késett, és ez mégsem volt elég. Hálátlan a szívünk. Urunk könyörüljön, és adjon szabadítást a test hatalma, a kívánság vonzó ereje alól.

Nehezen tanulunk, és nehezen fogadjuk el Isten akaratát. És ha nem adjuk át Neki teljesen az életünket, ha nem a kezéből fogadjuk helyzetünket, elégedetlenek leszünk. Mert mindig talál a szívünk okot az Úr ellen való zúgolódásra. Mirjam és Áron úgy látták, háttérbe szorulnak Mózes mellett, ezért ellene támadnak. Megtalálják azt a pontot, amin keresztül támadható. De a probléma gyökere nem Mózes feleségének származása, hanem az, hogy Áron és Mirjam tartják magukat valakinek, sőt többnek tartják annál, amire az Úr kiválasztotta őket. Mirjam próféta volt, Áron pedig főpap. Csodálatos ajándékok ezek, az élő Urat szolgálhatják, és ez nekik nem elég. Miért?  Mert nem megtiszteltetésnek, kiváltságnak tartják az Úr szolgálatát. Nem úgy néznek magukra, hogy alkalmatlanok, és méltatlanok. És nem is úgy, hogy az Úr népe közötti szolgálatra Isten választ ki és hív el. Nem, ők emberi posztnak tekintették, ahol lehet előbbre lépni. Magasabb szintre akartak jutni, több figyelmet akartak maguknak. Nagy veszély, amikor magunkat akarjuk láttatni. Virágvasárnap a szamarat senki nem vette észre. Nem azt dicsérték, nagyszerű képességeiért. Nem, a szamár dolga, hogy vigye Jézust, és ezért nem jár dicséret, azért azt teszi ami a kötelessége. Az a kötelessége, hogy hordozza a Gazdáját. Urunk beszélt arról, hogy mi se várjunk elismerést, mondjuk azt, a kötelességünket végeztük, mi csupán szolgák vagyunk.

Mózesről azt olvassuk, szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén, de az Úrnál nem. Az igazi, teljes szelídséget Ő hozta el a világba. Őbelőle az erő szelídsége áradt. Mózes szelídsége is Istentől való ajándék, és nagy hatással lenne ma, ha sokan rendelkeznének vele. Mózes nem kezd el harcolni magáért. Nem védi a pozícióját, nem akar mindenáron vezető lenni. Az Úr védelmébe vette Mózest és bizonyságot tett mellette. Őt választotta Isten arra, hogy beszéljen vele. Mózes közelről hallotta Istent, átélte hatalmát. Mi nem mondhatjuk meg Istennek kit válasszon ki, de Ő mindig jól dönt. A lényeg, hogy Isten elhívása által legyenek emberek a helyükön. Sault senki nem választotta volna apostolnak, csak egyedül az Úr. Mert Ő a szívek vizsgálója.

Megragadó látni, Mózes imádkozik Mirjam gyógyulásáért. Nem azt mondja, megérdemli, hanem fáj neki, hogy Isten megbüntette. Mózes újszövetségi magaslatokon jár, mert azért imádkozik, aki ellene támadt. Pont ezt kéri az Úr Jézus, imádkozzunk ellenségeinkért. Mit kér? Gyógyulást. Ez mutatja, ismeri Istent. Tudja, hogy képes meggyógyítani. Szabad nekünk is így kiáltani, Urunk, adj gyógyulást, szabadulást, hogy neved dicsőíttessék! Szabad kérni, hogy az Úr mutassa meg hatalmát, és minél többen átadják életüket Neki.

Az Úr Jézus Annás előtt áll, aki kérdezgeti, de Jézus érdemben nem válaszol (Jn 18,24-27). Nem, mert Ő magát nem védi. Másrészt mindenkinek volt lehetősége Őt hallani, mindenki láthatta, amit tett, csak meg kellene vizsgálni ezeket, és meglátnák ki áll előttük. Sőt, Jézus munkásságának nyoma van, sokan átélték hatalmát, hallottak Lázár feltámadásáról, de a vezetők őt is el akarták hallgattatni. Bizonyságok fellege vesz minket is körül. Éljünk velük amíg lehet. Mert nekünk is azt mondja majd az Úr, miért nem kérdezed azokat, akiknek az életében nagy dolgokat vittem végbe? Miért nem vetted komolyan a bizonyságtételt. Miért nem hittél azoknak, akik elmondták az örömhírt. Higgy az igének!

Milyen könnyű odacsapni Jézusnak, ahelyett hogy magunkba néznék. Micsoda különbség van Jézus és köztünk. Jézus a kezét soha nem használta ütésre, bántásra. Érintései nyomán mindig gyógyulás ment végbe. Ő a leprást is megérintette, nem félt, így közvetítette Isten szeretetét. Ő szereti a bűnöst, és kapcsolatba kerül vele, azért, hogy megmentse őt. A mi kezünk mennyi bajt okozott már a világnak, és az embernek. És Isten még nem kötözte meg a kezünket. Mi azonban megkötöttük az Ő kezét. Hányszor ma is megkötjük, vagy legalábbis korlátozzuk, amikor kijelentjük, Isten sem tud segíteni. Ne kössük meg Urunk kezét., engedjük, hogy megérintse lényünket, hogy újjá tegyen.

Figyelemre méltó, hogy megkötözni és verni tudunk. Isten eljött és szabadított, a sok megkötözött embert felszabadította, és mi megkötözzük a Szabadítót. Azt, Aki egyedül tud segíteni rajtunk. A főpap sem tud mást, csak megkötözni, és verni. Döbbenetes, amikor az Isten népe is ugyanazt alkalmazza, mint a világ.  Hiszen a rómaiak is ezt tették, megkötöztek és bántalmaztak.  Miért nincs különbség? Mert nem engedték életükbe a Megváltót, a Szabadítót, aki át tudja formálni a szívünket. Új szív és új természet nélkül, semmi sem segít. Ha nem engedjük, hogy Jézus beavatkozzon a szívünkbe, az életünkbe, bármilyen tudást szerezhetünk, semmi sem fog változni.

Amíg Jézust egyik helyről a másikra küldik, amíg Őt megkötözik és verik, addig Péter melegedik. Ő a melegedőben van, mert fázik. Az Úr szenved, Péter fázik. Őt ez köti le. Neki a test kényelme a fontos. Hányan szenvednek a bűn hatalmától, és mi észre sem vesszük. Melegedünk a világ tüzénél, mert az olyan jó.

Pétert ismét kérdezik, és ő tagad. Ez a hely nem alkalmas a bizonyságtételre. Amikor melegedni megyünk a világ tüzéhez, nem tudunk bizonyságot tenni. A világ tüze átalakít, és magunkat védjük, ahelyett hogy az élet fejedelméről tennénk vallást. Nézzük meg hová megyünk, milyen helyen melegedünk, hol keresünk megértést és támaszt. Ne akarjunk magunknak jobbat, mint amit az Úr is kapott.

A kakas azonnal megszólalt. Milyen jó, hogy szólt a kakas, és áldott az Úr, hogy beépítette tervébe, és figyelmezteti Pétert. A kakas végzi a dolgát, megszólal, amikor itt az ideje, jó, ha hallgatunk rá. Urunk soha nem hagy magunkra, utánunk nyúl, amikor elbukunk. A kakas szava kegyelem.  Halljuk meg, amikor az Úr szól!

 

 

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

 

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-

zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több

hittel, ó, Uram.

 

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd

szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem

semmiben.

 

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;

Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-

gemet?

 

 

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.

A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-

dok.

 

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak

úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -

gyek gyermeked.

 

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj

meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

 

 

Isten áldásával.