|
M |
ózes tovább beszél Izráel fiaihoz, de mindezt az Úr megbízásából teszi (3Móz 22,1-33). Nem saját elképzeléseit adja tovább, hanem Isten szavait, parancsait. Mózest az Úr megszólította, ő a postás, átveszi az üzenetet, majd tovább adja. De ott van az aláírás: Én vagyok az Úr! A Vagyok Isten szól hozzájuk. Az az Isten, Aki kihozta a őket a szolgaság házából.
Mózes feladata, hogy amit Isten rábízott azt mondja meg a népnek. Ne tartsa meg, és ne változtasson rajta, hanem úgy adja tovább, ahogyan kapta. A változtatás joga egyedül Istené. És Ő nem változtat az igén. Az Ő szava örökké ugyanaz. Nem igazítja a világ változásaihoz, hanem mindig az igazságot hirdeti nekünk. Az Úr Jézus, amikor eljött, az ember által az igére rakott hagyományok rétegeit távolította el. Ú azon fáradozott, hogy Isten szava eredeti tisztaságában ragyogjon fel előttünk. Mózes ragaszkodott Isten szavához, és változtatás nélkül adta tovább. Mindent megtett, hogy a nép aszerint is cselekedjen. Nem azért szólt az Úr, hogy majd ezekből a gyűjteményt állítsanak össze az utókornak, hanem azért, hogy azt meg is tegyék. Azért kell leírni, hogy a következő nemzedékek is ehhez szabhassák az életüket.
Isten hangsúlyozza, Ő népe megszentelője. Nemcsak szabadító, hanem megszentelő. Vagyis, Ő tesz alkalmassá arra, hogy Neki éljünk. MI nem vagyunk képesek megfelelni Isten akaratának. De Ő Krisztusban új emberré teremt, és a Szent Lélek által növekedhetünk. A megszentelődés a hitben és életszentségben való növekedést jelenti. Mivel Isten megszentel Ő a növekedés híve. A hívő leltben növekedni kell, mert ha nem, az azt jelenti, megbetegedett a hitünk. A gyermek attól a pillanattól, hogy a világra született, növekedni kezd. Ez a növekedés magától megy végbe, ez bele van kódolva. Ha megszületett növekednie kell. Ahol nincs növekedés, ott megbetegedés van.
Isten országában is pont ez figyelhető meg, aki kegyelemből újjászületik, az növekedni fog. Mert az élet természete a növekedés. Azonban meg lehet gátolni a növekedést, ha kikerülünk az Úrral való élő kapcsolatból megáll a növekedés. Mert a növekedés feltétele a táplálkozás. Az új életet az ige táplálja.
Ismét találkozunk azzal a felszólítással, hogy az áldozati állatok épek legyenek. Úgy tűnik ezt újra el kellett mondani, van, amit újra kell mondani, mert nem akarjuk megérteni. Mennyi mindent ismétel az Úr, mert mi úgy véljük, nem úgy gondolja. Valami tévedés van. Az ismétlés azt szögezi le, nincs tévedés, Isten igenis így gondolja. Miben láttak tévedést? Úgy gondolták, nem lehet az, hogy csak ép állatot szabad áldozatként bemutatni. Úgyis levágják és elég majd, nem az volna a logikus, hogy a hibást, a kevéssé értéktelent, vagy a kiöregedettet mutassák be áldozatul. Így meglenne a selejtezés. És kár sem érné a tulajdonost. Mert gondoljunk bele, az egy értékes állatot, amit el is adhatott volna kellett áldozatként bemutatni. Tehát az áldozat anyagiakba is kerül. Mondhatnánk, pénz ízű. És ha azt követően el is pusztul egy beteg állat, mennyi anyagi veszteség. Ezt gondolták, mert mi mindig pénzben gondolkodunk. Isten pedig áldásban. Aki kész az Úrnak adni, akár az utolsót is, az megtapasztalja, hogy Isten gondoskodik róla. Senki nem azért ment tönkre, mert áldozatot kellett bemutatni. Nem szegényedünk el, ha adunk az Úrnak.
Isten akkor fogadja kedvesen az áldozatot, ha szívből hozzuk. Aki jön, az Érte jöjjön. Ne csak letudja, mert ezt várja el a vallási hagyomány, hanem Istenért jöjjön. Vele akarjon találkozni, és átélni az Ő kegyelmét. Isten mindig azt várja, hogy Érte megyünk alkalomra, szívből keressük, mert meg akarjuk ismerni.
János apostol meg van döbbenve azon, hogy az Úr Jézus életét, tetteit látva sem hittek Benne (Jn 12,37-50). Mindent megtett az Úr, hogy látható legyen, kicsoda is Ő valójában? Olyan dolgokat cselekedett, amelyek egyértelműen mutatták, hogy Isten lépett rá a földre. Jézus több mint egy ember, és ezt időnként látták, még a vezetők is. Volt, amikor maguk fogalmazták meg, ha megbocsátja a bűnöket, akkor Isten lehet, mert a bűnt, csak Isten bocsáthatja meg. Mégsem hittek, írja az apostol. Miért? Mert nem akartak hinni.
Mindig az a kérdés, akarok-e hinni az Úr Jézusban, mint Megváltómban? A sok ige, amit olvasok, mit végez el bennem? Felnyitja a szemem, vagy megkeményítem a szívem, mert nem akarom Őt életem Urának elfogadni. Azért nem akarnak hinni, mert a hit az életünk gyökeres megváltozását hozza magával. Aki hisz, az Rábízza magát az Úr Jézusra, és minden az Ő akarata szerint fog tovább alakulni. Egyszerűbben szólva, onnantól már engedelmeskedem Neki. Eddig oda mentem, ahová én akartam, mostantól fogva, oda megyek ahová, Ő megy. Gondoljuk végig, hogy valóban így van-e már az életünkben?
János apostol az igében keresi kérdéseire a választ és meg is találja. De nem úgy látja, ahogyan mi gondoljuk. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy Isten a hibás. Mi gyakran így állítjuk be a dolgokat. Arról szól, mivel nem akarták hallani, amit mond az Úr, és különösen nem akartak életváltozást, megkeményedett a szívük. Annyit hallgatták az Úr szavát változtatás nélkül, hogy már nem mond nekik semmit. Mi is sok éve hallgatjuk, de látszódik-e rajtunk?
Az Úr világosan szól, és döntésre hív fel. Aki Benne hisz, az abban hisz, Aki Őt küldte, és aki Őt látja, az a küldőjét látja. Tehát Jézusban Isten van jelen. Aki Jézust látja és hallja, az magát az élő Istent, Izráel Istenét látja és hallja. Ő azért jött, hogy Világosság legyen a számunkra. És aki a világosságban jár, annak az élete is világos lesz. Ő azért jött, hogy a világot megmentse. De csak az lesz megmentve, aki hisz Őbenne.
ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ
1.
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
2.
Lábaimnál zúg a tenger,
Zúg a szélvész rémesen.
Én Krisztusra építem fel
Szép reményem és hitem!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
3.
Hasztalan dühöng az orkán,
Hasztalan nincs semmi fény:
Éjben és viharban némán
A hajnalra várok én!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
4.
Bősz habok játéka egyre,
Megleled-e menhelyed?
Zaklatott szív, jöjj e szirtre,
Mely megmentett engemet!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése