|
A |
tízparancsolat igéi elevenednek meg előttünk. Isten emlékezetünkbe idézi őket, mert általuk áldás árad az életünkbe (3Móz 26,1-39). Miért? Mert ezek az igék a Vele való kapcsolatról beszélnek, és ha Övé az életünk azt tapasztaljuk, olyanok leszünk, mint a folyó mellé ültetett fa. Az is, amíg a folyóba ereszti gyökereit áldásban részesül, mert onnan kapja táplálékát. Így Isten gyermeke is addig lesz áldott, amíg az Úrral való élő kapcsolatból nyeri táplálékát. Ahogyan az első zsoltárban olvashatjuk: „az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz” (Zsolt 1,2-3). Milyen csodálatos üzenet ez, és így is van. Ha valóban az igében gyönyörködünk, és azt kutatjuk éjjel nappal, boldogok leszünk. Miért? Mert mindent megkapunk, amire szükségünk van. Minden információ az igében érhető el. És amit Isten mond, az igaz. Nem felszínes dolgokat közöl velünk, hanem az élet szavait.
Az Úrban, az Ő szavában megbízhatunk. Miért? Mert Ő a Szabadító. Izráelt is mindig emlékeztette Isten, hogy Ő hozta ki őket Egyiptom földjéről. Egyiptom földje a szolgaságot jelképezi. Aki Egyiptomban, vagyis a világban él, szolga, a világ, a gonosz, a test kívánságainak a szolgája. Olyan erős kötelékkel vagyunk körülfonva, hogy magunktól képtelenek vagyunk megszabadulni. De azért jött el az Úr Jézus a világba, hogy kiszabadítson. Aki hittel jön és kiált, az átéli a szabadítást. Akit az Úr megszabadított, az már tudja, hogy Szabadítójára rábízhatja magát. Ő nem akar rabbá tenni, és nem vezet tévútra. Az élet útján vezet. Törvényei azért munkálkodnak, hogy áldottá tegyék népe életét.
Az áldáshoz fontos, hogy hűek maradjunk Hozzá. Azt jelenti ez, korábbi bálványainkat ne hozzuk vissza. Vessük el őket végleg, és ne is keressünk, nevezzünk ki újakat. Az élő Isten kegyelme elég. Aki ismeri az Urat és szereti, az nem is akar bálványokat. Az nem dől be, bármit is népszerűsítsenek, mert tudja kiben hisz. Az élő, biblikus hit az Úr megismerésén alapszik. Személyesen ismerem, tudom kicsoda, ezért bízom Benne. Ismerjük Őt? Úgy ismerjük, ahogyan kijelenti magát? Élő Isten az Úr nekem?
Ha hűtlenné válnak az Úrhoz annak is meg lesz a következménye. Talán észre sem veszik azonnal, hogy elfordultak Istentől. Hisz az ördög mindig úgy igazgatja lépteinket, hogy ne vegyük észre, ha már nem a keskeny úton járunk. Lépésről, lépésre fordít el Istentől, mindezt úgy viszi végbe, hogy közben a látszat megmarad. Mi magunk is hívőknek gondoljuk magunkat, mert vallásunkat gyakoroljuk. Csak éppen a lényeg, a kapcsolat, a hit ereje és a bizalom nincs jelen. Már nem az Úrtól várjuk a segítséget. Természetesen elmondjuk, hogy Isten segítségére van szükségünk, még imában is megfogalmazzuk, de aztán már nem Rá várunk, hanem a világ módszereit keressük. Csak később látjuk meg, hogy valami nincs rendben, mint itt is Izráel. Tovább végzik munkájukat, de egy idő után, hiába minden erőfeszítés, nem terem a föld. Isten nélkül hiába minden. Elvégezhetjük szabályosan a dolgokat, „Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Annak, akit ő szeret, álmában ad eleget” (Zsolt 127,1-2). Annyira megrendítő, hiába minden erőfeszítés, nem jutunk előrébb. Isten nélkül nem jutunk igazán előre. De Vele igen! Azt olvassuk, akit Ő szeret, álmában is ad eleget. Ő ad! Eleget, ad.
Az is megrendített, ha elhagyjuk az Urat, minden emberi erőfeszítés ellenére is válsággal nézünk szembe. Kimérik az élelmiszert. Volt is már ilyen. A régiek mesélték hogy a háború után sorban álltak kenyérét, mert az ki volt mérve. Mindez jelzés, elhagytál, fordulj vissza Hozzám. De hamarabb is vissza lehet fordulni, nem kell elmenni a disznók vályújáig. Miért történik mindez, mert szeret az Úr, nem akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy megtérjünk. A megpróbáltatást érdekünkben használja, javunkra igyekszik fordítani. De ahhoz hogy javunkra váljon, bűnbánattal kell kiáltanunk, és visszatérnünk Hozzá.
Az ige határozottan rámutat, nem kell már utakat keresnünk a boldogsághoz és az örök élethez (Jn 14,1-6). Isten elkészítette az életre, a Magához vezető utat. Ez az út az Úr Jézus Krisztus. Csakis Jézuson keresztül juthatunk el Istenhez, az Ő országába. Nincs más út! Vagyis út, sőt utak vannak, de azok nem az Atyához vezetnek. Úgy kezdődik, hogy keressük az élet útját, de ma nem vagyunk sötétségben, mert Isten lámpást adott a kezünkbe, ezt kell használnunk, és a lámpa, a Szentírás Jézust mutatja meg. Aki kezébe veszi a Bibliát, és kutatja az rá fog döbbenni, hogy Jézus az út, Ő az igazság, és Ő az élet is, Nincs más Rajta kívül.
Azt is jelenti mindez, aki rálépett az Atyához vezető útra, annak felszabadul a szíve a nyugtalanságtól. Nem kell nyugtalankodni és nem kell félni. Miért? Mert tudjuk, jó úton járunk. Bízunk a Vezetőben. Hinni Jézusban és Istenben azt jelenti, az élet minden területén, minden időben bízok Benne. Tudom, jó irányba vezet.
Hová vezet? Az Atyai házba. Előre ment és helyet készít. De vissza fog jönni. Ismét eljövök, mondja az Úr, csodálatos hír ez. El fog jönni, és magához vesz. Várom? Készülök erre a nagyszerű pillanatra? Már nem félek, mert Ő jön értem, és magához vesz. Ez nem véget jelent, hanem azt, hogy ott lehetek, ahol Ő van. Ő maga is azt akarja, hogy aki hisz Őbenne, ott legyen, ahol Ő van.
Tamás nem tudja hova megy Jézus, és nem tudja az utat sem. Az pedig kijelenti, Ő az Út. Vagyis mindig Őt keressük. Rá figyeljünk, és akkor nem tévedünk el.
Ó, HÁLA AZ ÚRNAK
1.
Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,
Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,
A kínra, halálra küldötte el Őt,
Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
2.
Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,
Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.
Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,
Az Úr neki még ma bocsánatot ad.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
3.
Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,
És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.
Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,
Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.
Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,
Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése