Példa

 

A

z Úr ünnepeiről szól ez a fejezet. Azokról a napokról, amelyeken a népnek meg kell állnia, és emlékezni mindarra, amit az Úr tett értük. Isten népe ügyel, hogy ne feledkezzen el az Úr tetteiről (3Móz 23,1-44). Másrészt ezek az ünnepek a hálaadás alkalmai is. Nemcsak a múlt eseményeire kell visszatekinteni, hanem a jelenben is meg kell látni az Úr nagy tetteit. Az ünnepek beszélnek Isten mai tetteiről, a hálaadás rámutat, hogy mindent Tőle kaptunk.

Először a szombat napról olvasunk, ez a legősibb ünnep, ami hetente ismétlődik. A lényege, az Úrral való élő közösség, a töltekezés. Mindig az volt a középpontban, hogy ezen a napon átélheti az ember az Úrral való találkozást. Ezt a napot az Úr adta az embernek, azért, hogy megálljon, mindent félretegyen, és csak Vele legyen. Ez a nap csak nekünk van, ezt a napot Isten az emberre szánja. Egyéni és gyülekezeti csendesség lehetősége és alkalma a szombat. Isten népe az imádság házában figyel az Úrra.

A szombat napi ünneplés húsvét után az Úr Jézus feltámadásának napjára tevődött át. Most már a tanítványok a hét első napján jöttek össze, mert a nyugalom napja győzelem napjává alakult. Az Úr Jézus halála és feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált. Most már nem vagyunk rabok, sem a bűn sem a félelem rabjai. A börtön zárát kinyitotta, és aki hit által mindezt meglátja, kijöhet a szabadba. Jézussal egy új és szabad életet élhetünk. Őt követve nem a világ elemei szabják meg életünket, hanem az élő Úr. Ez a feltöltődés napja is. Azért kapjuk, hogy Vele töltsük ezt a napot. Így azután a nyugalomnap, több mint munkaszüneti nap. Ez a nap a Vőlegény és a menyasszony napja. Ezt a napot együtt tölthetik. Ebből kifolyólag az öröm és a valódi ünneplés napja. Ki nem örül amikor együtt lehet a menyasszonyával, vőlegényével? Vajon így tekintünk az Úr napjára, találkozóm van a Vőlegénnyel és alig várom, hogy Vele lehessek, és halljam a szavát. Ha így állunk az istentisztelet napjához, nem lesz az unalmas, mert nem embereket kell valahogy kibírnom, hanem a Vőlegénnyel való boldog találkozásként élem meg. Azt jelenti ez, rendszeres kapcsolatban vagyok Vele.

Az Úr Jézus a páska vacsorát fogyasztja el tanítványaival, János visszaemlékezik mindarra, ami akkor történt (Jn 13,1-20). Elmondja, Jézus tudatos életet élt. Tudta hová tart az élete, az Atyához. A mi életünk iránya is e világból az Atyához tart.

Megdöbbentő, hogy a gonosz is jelen van. Senki nem tud róla, csak az Úr. Mindig ott van ahol Jézus körül vannak emberek. El akar Tőle szakítani, más irányba kíván terelni. A lényeg, ne ismerjük fel Jézusban a Megváltót. Azt akarja, hogy csalódjunk Benne. A szívünket keresi az ördög, ezért vigyázzunk rá. Hogyan vigyázhatunk rá? Úgy, hogy nem hagyjuk üresen. Jézust engedjük be oda. Nem elég Jézus körül lenni, a szívünkbe kell Őt beengedni. Júdás szíve távol volt Jézustól.

Mivel Júdás nem azt kapta Jézustól, amit várt elégedetlen volt, és ezt kihasználta az ördög. Mindig akkor tud besugallni a szívünkbe, amikor nem fogadjuk el, hogy nem úgy mennek végbe a dolgok, ahogy mi azt megterveztük. Mivel Júdás mást várt a Messiástól, sátán belesúgta a szívébe, cselekedj. Most kell tenned, vedd kézbe a dolgokat, és ne várj tovább Jézusra. Ez nagy veszély, ne várjunk Jézusra, vegyük kezünkbe a dolgokat. Mindig ez mozog bennünk, tenni kéne már valamit, pedig van, amikor az Úr azt üzeni: Maradjatok veszteg! Az ördög pontosan megmondja Júdásnak, mit tegyen.

Az Úr Jézus válasza, megmossa még Júdás lábát is. Nem haraggal fordul felé, ki sem hagyja őt. Esélyt ad neki a megfordulásra. Az Úr mindig ad esélyt, hogy megálljunk. Segít is, mert a lábmosás ilyen segítség. Jelzi Júdásnak, szeretlek, még megállhatsz. Bár mindig meglátnánk az Úr jelzéseit és Júdással ellentétben, időben meg is állnánk a rossz felé tartó úton. Az Úr Júdásnak nem a fejét, hanem a lábát mossa meg.

Péter nem akarja engedni lábainak megmosását. Nagyon nem érti Jézust, de a tiltakozás nem azt jelenti, hogy majd ő megmossa Jézus lábát. Azt nem, csak nem akarja engedni, hogy Jézus szolgáljon neki. Nem érti Őt, de majd megérti. Ha megmarad Jézus mellett, ha figyel Rá, meg fogja érteni. Mert az Úr megadja, hogy mindent megértsen. Mindent a maga idejében.

Nagyon fontos dolgot mond az Úr, a hit lényegére mutat rá. A lényeg, van-e közöm Őhozzá. Övé-e az életem, ismer-e engem személyesen? Az a dráma, ha azt kell mondania, hogy semmi közöm Hozzá. Azt azonban jól kell látni, hogy nem a kívül valóknak, hanem egy tanítványnak mondja. Tehát nekem magamra kell figyelni. Mikor van közöm Hozzá? Ha engedem, hogy szolgáljon nekem, hogy megmosson. Azt üzeni ez, hogy ne én akarjam rendbe tenni magam, ne én akarjam menteni az életem, hanem bízzam rá. Ő azért jött, hogy szolgáljon. És azé az élet, akinek Ő szolgálhat, akit vérével megmoshat.

A Messiás szolgál, nem azt várja, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő szolgál és életét adja az övéiért. Júdásnak pont ez okoz problémát, betelt nála a pohár. Őneki nem lábmosó, hanem fejmosó, számon kérő, ítéletet hozó Krisztus kell. Az meg még fokozza az ellenállását, hogy a tanítványok feladatául is lábmosást, a szolgáló életet jelöli meg.

A kulcsszavak, „amint én, ti is úgy tegyetek”. Ez a kemény dió, rabszolgamunkát végezve szolgálni, megmosni egymás lábát? Elvégezni azt, ami nem az én feladatom? Ez nem megy. Erre csak akkor vagyunk képesek, ha Ő a tekintély, ha Ő él bennünk. Bizony az egyház se mindig akar szolgálni, legalábbis, nem, úgy ahogyan Krisztus bemutatta. Nem mindig akarjuk a másik, esetleg a minket eláruló lábát is megmosni. Benne van ebben a jelenetben és Jézus szavaiban az is, ha Ő szolgált, akkor mi se uralkodhatunk. Az egyház nem hatalmi szervezet, hanem Krisztus szolgáló csapata. A tanítványok, a hívő emberek számára mindig az Úr Jézus a példa. Csakis Őreá figyeljünk, az Ő tettei és szavai a mérvadók. Ne feledjük: Amint én, ti is úgy! Legyen ez mindenben iránymutatónk.

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

 

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

 

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

 

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.