Úgy, ahogy Ő

 

I

sten országában csodálatos rend van, és Ő erre oda is figyel (3Móz 25,1-55). Nemcsak az embernek, hanem a földnek is szüksége van nyugalomra. Ezért aztán a hetedik évben a földet parlagon kell hagyni, hadd pihenjen. Így óvja az Úr a kizsákmányolástól. Isten gyermekeit nem az önzés vezeti, nem az a cél, hogy minél többet kisajtoljak a földből, lehetőleg minél kevesebb ráfordítással. A nyugalom esztendő kifejezi, a nép bízik az Úrban, tudja, hogy Isten gondoskodik róla. A hat esztendő alatt terem annyi, ami elég, amiből jut a hetedik évre is. De vetés nélkül is terem annyit, hogy eledelt szolgáltasson.

Az is megragadó, a vadakra is gondol az Úr. Minden az Ő teremtménye, és nem feledkezik el semmiről sem. Azért bízta ránk a világot, hogy őrizzük, és tegyünk meg mindent, hogy fennmaradjon, és gyarapodjon a természet is. Nem rablónak, hanem pásztornak állít a földre az Úr. Azonban a bűn teljesen átformálta a szívünket, amit Isten csodálatosan megteremtett leromboljuk, tönkretesszük. Pusztul a természet, az élő világ. Amerre járunk, nem táplálékot hagyunk a vadaknak, hanem az élőhelyüket elpusztító szemetet. Az Úr Lelke általi új gondolkodásra, felelős életvitelre van szüksége a mai embernek. És erre, csakis újjászületés által jutunk el. Ez magunktól nem megy.

Isten beültette a jubileumi esztendőt is az ünnepek sorába, ami gyakorlatilag több mint egy ünnep. Mert ezt nem lehet elintézni egy nagy ünnepléssel, hanem gyakorolni kell a szabadon engedést. Az ötvenedik esztendő az elengedés és a felszabadítás napja. Nem lehet senki örökös szolga. Csodálatos, az Úr Jézus Krisztus azért jött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. Mindazoknak, akiket a bűn különféle formában rabul ejtett, megkötözött. Jézus eljövetele azt jelenti, szabad lehetek, szabad! Nem kell rabként élni. Azonban a szabadságban élni kell, és ügyelni, hogy ne legyek ismét rab. Azért szabadít meg az Úr, hogy bilincseinktől megszabadulva, az Ő nyomában járjunk. És Szent Lelke vezetése alatt éljük az életünket, mert ez a szabadság.

Júdás elvette Jézustól a falatot és kiment, eltávolodott az Úrtól, egyre messzebb sodródott, és innen már nem tudott visszafordulni (Jn 13,31-38). Miért történt ez? Mert a szíve távol maradt Jézustól, és így nyitottá vált a gonosz előtt. Sátán betöltötte Júdás lényét a saját akaratával, és Júdás engedelmeskedett neki. Az Úr Jézus többször is jelzett tanítványának, a piros felvillant, de ő nem állt meg, hanem keresztülhajtott rajta. Fontos, hogy amikor az Úr jelez, vigyázz, állj meg, akkor tegyünk is úgy. Ne menjünk addig tovább, amíg meg nem értjük miért is figyelmeztet, hol a veszély. A jelzések idején még van esélyünk, de ha tovább megyünk, már nem tudunk visszafordulni.

Az Úr Jézus tudja mi fog következni, és ezt nem tragédiaként éli meg. A kereszt az Ő dicsősége. Nem a földi trón, a gazdagság, az érvényesülés lebeg a szeme előtt, hanem a kereszt, ahol megmenti az embert. A kereszthalál emberileg kudarc, bűnözőket feszítettek meg, az Úr számára azonban a győzelem helye. Mert a világ számára bolondság a kereszt, de nekünk akik megtartatunk, Isten ereje. Igen, ott nyilvánul meg az Ő ereje, mert Ő amikor erőtlen, akkor erős. Isten országa másképp működik, mint a világ. Bárcsak meglátnánk ezt, és engednénk az Úr hatalmát, és erejét hatni életünkben!

Az Úr új parancsolatot ad tanítványainak, mégpedig, hogy egymást szeressék. Mi ebben az új? Ahogyan Ő szeretett, úgy szeressük mi is egymást. És ez nem tömegcikk. Erre nem képes mindenki. Sőt senki sem képes rá, csak az akiben Benne van az Ő szeretete. Ez a szeretet, csak Tőle telik. Hogyan szeretett Ő? Gyakorlatban, tettekben. Tehát ez nem érzelgősség, hanem tettekben nyilvánul meg. Milyen tettekben? Szolgálatban, lehajlásban. Mert Ő is ezt élte eléjük. Elvégezte lábmosás formájában azt, ami nem az Ő feladata. Ami ebben megdöbbentő és ez jelzi is mit jelent úgy szeretni, ahogyan Ő szeret, megmosta Júdás lábát is. Nem hagyta ki őt, nem ment el mellette. Úgy szeretni, mint Jézus azt jelenti, lehajolok ahhoz is, aki mellett egyébként elmennénk. Erre azonban valóban csak Ő képes. Az a Jézus, Aki a kereszten is bemutatta mindezt. Imádkozott az Őt megfeszítőkért. Ez a szeretet formálhatja át a szíveket, indíthat el az Úr Jézus felé. Az egyház útja a szolgáló szeretet útja. Ez a fajta szeretet az ismertetőjel. Miről lehet ma felismerni a tanítványokat? Szimbólumokkal ellátott épületeikről, vagy szeretetükről?

Péter még mindig nem érti az Urat. Még nem a Szent Lélek vezeti, hanem saját természete. Úgy gondolja, az életét is odaadja az Úrért. Annyira nem ismeri a szívét, nem látja meg, hogy bizony tőle is minden kitelik. Amikor a körülmények úgy alakulnak, már egyáltalán nem akarja odaadni az életét. Mert szájjal hitet vallani és szeretni könnyű, de cselekedetekkel és valósággal már sokkal nehezebb. Azonban az Úr ismer minket, tudja, hogy kevés az erőnk, és nagyon is a földi élet tart hatalmában. Ha veszélybe kerülünk, mindent képesek vagyunk feladni, csak mentsük magunkat. Csak az maradhat meg, aki megmarad az Úr nyomában. Ez is jelzés, de most Péternek, maradj mögöttem, mindig szorosan mögöttem, akkor nem esel el. Ha lemaradunk, elbukunk.

 

 

Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed

 

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó Isten ha megvizsgáljuk Kijelentett

kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.

2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlen egyedet Érette elkül-

dötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.

3. Ó Isten bölcsességednek Megfoghatatlan titka! Hozzánk való szerelmének Mély ten -

gere!- mily ritka Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.

4. Mi azért vígan dicsérünk Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te

szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.

 

Isten áldásával.