Isten Jézusban látható

 

L

ezárul ez a könyv is, Isten mindent elmondott népének, amit az élethez tudniuk szükséges (3Móz 27,1-34). Olyan útravalók ezek, amiket ha megtartanak Istenről, az élet Uráról tesznek bizonyságot. Elmondják a többi népnek, hogy van egy élő Isten, Aki az Ő teremtőjük is. Ő az élet indítója. Minden általa lett, mert Istennél a véletlen ismeretlen fogalom. Nem véletlenül lett a világ, hanem az Ő teremtő akarata által. Ez igaz az ember életére is. Ő akarta, hogy legyünk.

Izráel léte is bizonyságtétel, sőt igazán most nagy bizonyságtétel Isten hatalmáról, kegyelméről. Hiszen, ezt a népet mindig el akarták pusztítani, de soha nem sikerült. Vajon hányan gondolták, az elmúlt évezredek során, hogy belőlük még lesz nép? És az Úr megmutatta nem, az az érdekes, amit mi gondolunk. Nem az számít, mit tartunk lehetségesnek, hanem mindig az a döntő, mit mond Ő. Mert Isten a szavát megtartja, ígéreteit beteljesíti, és ez Isten mai népe az egyház számára is fontos üzenet. Mindaz, amit kijelentett, azt meg is valósítja. Így az után bizonyos, hogy menti a bűnöst, de az is valósággá lesz, hogy az Úr Jézus ismét eljön. Elragadja övéit, és lesz új ég és új föld is. De mi várjuk-e? Mert nem az a kérdés, hogy mindezek lesznek-e, hanem az, várom-e? Várom-e az Urat?

Az is fontos kérdés, látható-e az életünkben Isten jelenléte? Az Ő igéje jelen van-e a minden napjainkban? A körülöttünk élők észreveszik-e, hogy van itt egy nép, amely ma is másképpen él, mások a szokásai, másféle az életvitele, mint a többségnek? Világít-e ma az életünk? Vagy mi is beleszürkültünk már a világba, és ugyanazok a dolgok motiválnak, mint a nem hívőket? Látható-e a győzelem, vagy minket is a félelem vezérel? Urunk azért jött, hogy a félelmektől megszabadítson. Hányszor mondjuk, nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, és mégis, időnként jobban félünk, mint a nem hívők.

Az Úr segíti népét, rámutat a felajánlások módjára is. Ha valamit az Úrnak szentelnek az t hogyan is tegyék. Azt jelenti, hogy valaki hálából Istennek szentel valamilyen tulajdont. Ennek az értékét felbecsülik, de lehetőség van a visszavásárlásra is. A lényeg, hogy mindig szívből történjenek ezek az Úrnak szentelések. Ne a megszokás vezéreljen, megteszem, mert így láttam. Adok az Úrnak, mert mások is adnak. Ne legyen ott bennünk, hogy adtam, mert elvárták, de legszívesebben megtartottam volna. Voltak, akik később visszaéltek ezzel a lehetőséggel. Amit nem akartak szüleiknek adni, azt felajánlották az Úrnak, de a szülők halála után, visszavették. Az Úr Jézus leleplezi ezeket a trükköket, rámutat a szív állapotára. Ott belül van a baj, mert még nem Ő uralja. Az Úr nem formalitást vár, hanem azt, hogy a teljes szívünk az Övé legyen.

Elhangzott, Jézus az út az Atyához, és rajta kívül nem vezet Hozzá más út (Jn 14,7-11). Ha vannak is utak, amiket kínálnak, azok nem az üdvösségre vezetnek. Nem igaz, hogy minden út oda vezet. Az életre vezető út, maga Jézus, ezért keskeny ez az út. Nem fér rá minden. Ezen az úton csak akkor tudok haladni, ha a szoros kapun bemegyek és azután, Ő vezet engem. Megtaláltam már ezt az utat?

Most jönnek az értetlenkedések, nem tudják hova megy Jézus, és így az utat sem. Legalábbis most magyarázkodnak. Az Úr Jézus rámutat a problémára, nem ismerték meg Őt. Ott van velük és nem tudják kicsoda. Ha Őt ismernék, ismernék az Atyát is. Ismerem én az Urat? Tudom, hogy kicsoda? Mert Őt ismerni nem egyenlő a Róla való vélemények ismeretével. Nem elég tudni mit mondanak róla mások. Nem elég a teológiai irodalom krisztológiáját átrágni, többre van szükség. Mire személyes megismerésre.

Azért lett emberré és jött el a világba, hogy megismerhessük Istent. Nem akarta, hogy sötétségben legyünk. Nagy kérdés, mire használjuk fel az időt. Fülöp is kifogásokat hoz fel, de az Úr megkérdezi: annyi ideje veletek vagyok, mégsem ismertél meg? Mire használjuk a rendelkezésünkre bocsátott időt. Minek a megismerésével vagyunk elfoglalva? A tanítványok szemére vetett idő csupán három esztendő. Többségünk jóval több ideje olvassa a Bibliát, hall igehirdetéseket, de megismertük-e Jézust? Mire használom ezt az időt? Mire használom az életem? A mai kor sok mindenre megtanít. Hány olyan ember van, aki fiatal korában nem ismerte a számítástechnika világát, és már nagyon jól tudja használni az okos eszközöket. De így megismertük az Úr Jézust is? Ha nem, akkor az nem azt jelenti, hogy a képességeinkkel van baj, hanem inkább azt, nem igazán akartuk Őt megismerni. Isten azért ad nekünk időt, hogy Őt megismerjük. Bizonyosságunk legyen, hogy Ő van, és Jézusban megváltott. Ragyogjon fel előttünk ez, és bízzuk Rá magunkat.

Az a probléma, hogy együtt vannak Jézussal, hallják tanításait, látják tetteit, és nem jön át, hogy Isten van jelen Benne. De vajon nekünk átjön, hogy Isten Jézusban közelít meg minket. Nélküle nem tudunk az Atyához jutni. Aki Jézust keresi, Vele találkozik, az előtt felragyog Isten Lénye.

Aki Jézust látja, az látja az Atyát, azonban az is igaz, hogy aki nem találkozik Jézussal, az Atyát sem fogja meglátni. Figyeljük Jézust az igében, és meg fogjuk tapasztalni, hogy Benne Isten van jelen. Sőt, ha Ő azt mondja, hogy aki Őt látja, az Atyát látja, akkor az úgy is van. Ezért vegyük le mi is a sarunkat, boruljunk le az Úr előtt és dicsérjük Istent! Ha figyeljük a tetteit, akkor remény gyúl a szívünkben, mert Isten Jézus által felemeli az embert. A bukott emberen könyörül, lehetőséget ad, a bűn mélységeiből, a megkötözöttségekből való kikerülésre. Amit a bűn, a sátán szétdobál, azt Isten Jézus által helyre akarja állítani. Rajtunk áll, hogy elé tesszük-e darabjaira hullott életünket. Uram, itt van, kezdj Vele valamit. Rakd össze Te, mert nekem nem megy, de hiszem, hogy Neked igen. Ne magunk erőlködjünk, ne próbálkozzunk annyi kudarc után, hanem engedjük, hogy Ő kezdjen velünk valamit. Mert ami nekem lehetetlen, az Neki lehetséges. Ő tud megszabadítani, és ma is Ő az áldott orvos. Minden bajunkat vigyük elé! Kiáltsunk: Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam!

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.