Krisztus illata

 

J

ákób ott van, ahol a part szakad. Semmi nem változott (1Móz 31,1-21). Eltelt két évtized, és most is menekül. Még mindig menekül. Nem akart az Úr előtt megalázkodni, nem hallgatott a szavára és nem ment Bételből vissza, ezért minden maradt a régiben. Otthonról is azért menekült, mert hamisan szerezte meg az áldást és az elsőszülöttségi jogot, és ezért Ézsaú a testvére megharagudott rá. Itt ugyanaz a helyzet. Lábán fiai haragszanak rá, meglátták, hogy mindent elszedett tőlük, becsapva érzik magukat.  Persze azt nem látják ők sem, hogy az apjuk is tisztességtelenül bánt Jákóbbal. Azonban Jákób már átélte, hogy az Úr megszólította, kapott Tőle ígéretet, de még nem igazán látszik mindez Jákóbon.  Jákób nehéz helyzetben van, de Isten nem feledkezik meg róla. És ez csodálatos és nagyszerű hír. Isten nem feledkezik meg rólad! Akkor sem, ha úgy látod összecsapnak fejed felett a hullámok, ha nem látsz már kiutat, Ő ott van, szól, és megmutatja az utat, amelyen járnod kell.

Isten határozottan szól, térj vissza atyáid földjére, menj vissza oda ahonnan eljöttél. És Jákób most meghallja, amit Isten mond. Rádöbben, ha ennyi év után ott tartok ahol, akkor tartottam, amikor ideérkeztem, nem tudok magamon segíteni. Ha Jákób őszinte, akkor meglátja és kimondja, semmi sem változott, ő ma is ugyanaz, mint eljövetelkor volt. A szíve csaló és hazug szív.  De ezt még nem akarja látni. Látjuk-e, hogy a baj az, hogy még mindig nem változtunk meg belül? Még mindig ugyanaz a természet irányít, ugyanazok az indulatok mozgatnak, mint korábban is.

Jákób mindent elmond a családjának, és ebből is látjuk, nem történt benne változás. Még mindig csak más a hibás, csúsztat, mint eddig.  Hiszen nem Lábán, hanem ő határozta meg, hogy milyen színű állatok képezzék a bérét.  Elmondja azt is, hogy az Úr szólt neki menjen haza. Isten bemutatkozik, én vagyok Bétel Istene, emlékszel még?  Emlékszel még, amikor Isten megszólított? Amikor először kijelentette magát? Ismered Őt? Hallod, amint mondja, én vagyok Jézus, akit te  üldözöl? Mit válaszolsz? Hogyan reagálsz?  Jákóbnak meg kell tudni, Isten elől nem menekülhet el. Ő itt is jelen van. De nem ellene tör, hanem érte munkálkodik. Itt nincs jövője, nem is lehet, mert az elhívás a szülőföldjére szól. Azért is alakulhatott így a helyzet, hogy Jákób meglássa, nem itt a helye. Ha minden jól megy, nem akar visszamenni.  A problémákon, az eredménytelenségen keresztül is szól Isten.  Az ilyen helyzetekben talán jobban meghalljuk, amit mond.

Isten beszélt Jákóbbal és ennek ellenére fél. Mert ahogyan elmegy az apósától, az azt jelzi fél. Még mindig nem borult le bűnbánattal az Úr előtt. Még mindig megfelel számára a hazugság és a lopás. Menekül, de Isten már vár rá. Isten rád is vár. Ha még nem borultál le Előtte, Ő vár, és elhozza a csodálatos találkozás és átalakulás pillanatát. Ráhel sem ismeri Istent, a házibálványra van szüksége. Sok munka vár még az Úrra, de amit elkezdett, azt Ő be is végzi. 

Meg kell érteniük a korinthusiaknak, nem azért szól Pál arról, ami helytelen, ami bűn az életükben, mert el akar távolítani a gyülekezetből (2Kor 2,5-17). Azért ír, mert azt szeretné, ha a bűn távozna el, a bűnös pedig megtisztulna, és rendezett életben növekedne. Mert a bűnnek nincs helye Isten népe között. Azonban aki vétkezett azt el kell vezetni bűnbánatra, és ha ez megtörténik a testvérek is bocsássanak meg neki. Meg kell nyugtatni a vétkezőt, hogy Pál is megbocsát neki. Pál ellen vétkezett, és úgy gondolja, nem elég, ha a gyülekezet bocsát meg.  Pál hangsúlyozza, az őszinte bűnbánat után az Úr megbocsát, és megbocsát a gyülekezet is. Ha Krisztus megbocsát, az elég. Sátán akar megtéveszteni, bűnvádat akar fenntartani. Elhiteti, hogy ezt nem lehet megbocsátani. Azonban az Úr vére minden bűnt eltöröl, mindenre van bocsánat, csak a Szentlélek elleni bűnre nincs.

Mindenben az Úr ad diadalt. Nélküle vesztesek vagyunk. Aki figyel Rá az nem vereséget lát, hanem győzelmet, akkor is, ha vereségnek tűnnek a dolgok.  Pálnak tovább kellett menni, mert vágyott Titusz után, és úgy tűnt nem tud bemenni a nyitott kapun. De megtapasztalta, hogy Macedóniában is megnyílt a kapu. Az Ő ismeretének illata terjedt ott is Pál által. Diadalt aratott az evangélium. Mi Krisztus jó illata vagyunk, mert az Ő illata terjed általunk. Pál bármerre megy, Krisztust viszi, Őt akarja megismertetni az emberekkel. Mert mindenki számára Krisztus az élet. Mi is Őt vihetjük, Róla beszélhet az életünk.

Pál szomorúan állapítja meg, vannak, akik nyerészkednek az igével. Pénzt csinálnak abból, amit az Úr ingyen adott. Ő maga mondta tanítványainak, ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Az ige semmilyen formában nem válhat üzletté. Jézus kifizette az árát megmentésünknek. Pont ez a nagyszerű, a csodálatos, hogy mindazt, ami megmentésünkre, és örök életünkre szolgál, az Úr ingyen adja. Ingyen foglalkozik velünk. Nem kér kezelési költséget, és nem pénzért adja az orvosságot, sem a lélek vitaminját. Az ige az orvosság, és ezt is ingyen adja. Adjuk mi is tovább, illatozzuk bele a világba Krisztus Lényét. Mert csak akkor vagyunk jó illat, ha Ő van bennünk, ha Őt adjuk tovább. Magunkban nincs jó illatunk. Azonban Ő illatossá tehet. Azzal küld útra ma is, hogy Őt jelenítsük meg. Benne bízzunk, és a Benne való bizalmat erősítsük másokban is.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

Isten áldásával.

Igei szomorúság

 

J

ózsef születése után Jákób rádöbben, nem itt a helye, és haza szeretne menni. Isten munkálkodik benne, annak ellenére is, hogy Jákób még a maga útján járt (1Móz 30,25-43). Emlékezteti, hogy az ő elhívása Kánaán földjére szól. Isten utánunk jön, és rámutat, nem itt a helyed. Ha még távol vagyok, ha a világban élek, megmozdítja szívem és honvágyat ad. Nem a véletlen műve, amikor néhány évtizedes Isten nélküli élet után valaki elkezdi keresni Istent. Keresővé válunk, mert a szívünk, lelkünk vágyakozik Isten után. Nélküle űr van bennünk, keressük a helyünk, próbáljuk megtalálni békességünk és nem megy. Isten azonban szól, jöjj haza. A világ idegen hely a számodra. Ha jól megy is sorod, mégsem vagy otthon. A szíved csak bennem nyugszik meg. Jöjj, hagyj magad mögött mindent, és én, hazaviszlek. Az én földemen fog kiteljesedni az életed. Érzed a honvágyat Isten országa után? Nyugtalan vagy? Nem tudod miért? Szánj időt Istenre, kezd el Őt keresni! Fordulj Hozzá teljes szívből és fordíts időt a Biblia olvasására.

Az elmúlt évek alatt Lábán meglátta, sejtette, hogy Jákób élete mögött jelen van az élő Isten.  Rádöbbent, hogy Jákóbért nyer áldást. Ha még nem is adta át az Úrnak az életét Jákób, Isten jelenléte tapasztalható általa. Isten nem hagyta magára, munkálkodik érte, és így Lábánnak is üzen. Lábánt is keresi az Úr, neki is fel kell ismernie, hogy nincs rendben az élete. Lehetőséget kap, hogy a bálványoktól, az önszeretettől, a magának valóságtól megszabadulva Isten gyermeke legyen. A Lábán által megtapasztalt áldás Jákóbot is formálja. Ő is meglátja, Isten nem hagyta őt magára.  Terve van vele és haza akarja vinni, arra a földre, ahol az lehet, amire elhívást kapott, aminek Isten akarja látni.

Azonban mégsem indul el Jákób. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy eddig Lábánnak szolgált a feleségeiért.  Úgy látja, nem kapott semmit, és ez is bizalmatlanság Isten felé. Maga akarja megoldani anyagi helyzetét. Így marad még, és beveti minden trükkjét, a gyarapodás érdekében.  Még mindig emberi módon reagál a helyzetre. Meg akarja mutatni, hogy mit tud, hogy mit ér. Nem meri úgy rábízni magát Istenre, ahogy van. Megmerjük mi ezt tenni? Bízunk az Úrban nehéz gazdasági helyzetben is? Vagy úgy gondoljuk, nekünk kell tenni valamit? Meg kell mutatni mit tudunk, mit érünk. Jákób még nem Istenért munkálkodik, mindent bevet, amit a nem hívő társadalomtól tanult. Azonban az Úr megőrzi őt.

Isten Jákób lábnyomán áldja meg Lábánt, azért mert figyel Jákóbra. És ez rámutat, arra a tényre, hogy az Úr Jézus lábnyomában kaphatunk áldást. Ez azt jelenti, hogy Érte áld meg Isten. Akkor lesz áldott az életem, ha követem Őt. A lábnyom azt jelenti, az előttem haladó Úr Jézus lábnyomába lépek. Tehát nem a magam útját járom, hanem mindig a Pásztor nyomaira figyelek. És addig leszek áldott, addig haladok jó irányba, amíg az Ő nyomait követem. Az ige a szívünkre helyezi, hogy az Ő nyomdokait kövessük (1Pét 2,21). A tanítvány mindig a Mester nyomaiban jár, Őrá figyel és Tőle tanul.

Pált némelyek kritizálják, amiért nem ment még el személyesen Korinthusba (2Kor 1,23-2,4). Úgy gondolták majd apostoli tekintélyével megoldja a problémát. Azonban Pál azt akarja, mégpedig azért, mert ez Isten országának is a szellemisége, hogy maguk lássák meg a hibákat, és igyekezzenek kijavítani őket. Isten országa így működik. Nem egy diktátor szavai irányítanak, nem azért teszünk meg dolgokat, mert ha nem tesszük meg, büntetés következik. Nem, mi nem a kényszerből követjük az Urat, hanem az iránta való szeretetből. Az Úr is szereti övéit, sőt előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerettük Őt. Szereti és menti a bűnöst. Szent életre hív. Ha azonban elbukunk, ha a gyülekezet eltér az Ő akaratától, mindig szól, figyelmeztet. Azt akarja, hogy magunk lássuk meg, ami rossz. Vegyük észre a bűnt, és változtassunk. Ne azért változtassanak, mert Pál szigorú, megparancsolja, hanem azért, mert ők maguk is meglátják az Úr Jézussal való kapcsolatuk által, mit rontottak el. Aki meglátja, annak fáj az engedetlenség, és ezen változtatni akar. Miért, mert szereti az Urat.

Fontos üzenet ez, ne azért tegyünk valamit, mert mások mondják, hanem saját meggyőződésből. Ne azért térj meg, mert valaki elvárja? Ne azért olvasd a Bibliát, mert ez hozzátartozik a hívő élethez. Azért tedd, mert magad is vágyakozol rá. Azért mert megláttad, hogy rossz úton jársz, és most már Krisztust szeretnéd követni. És mindezt azért, mert látod, hogy Ő igaz, szent, és megszeretted. Azért olvasom a Bibliát, mert szomjas rá a szívem, és szeretném az Urat egyre jobban megismerni. Tehát Pál senkit sem kényszerít, de úgy éli meg a hitét, hogy az hasson másokra, odasegítsen az Úrhoz.

Könnyek között írt levelet Pál, de mindezt azért, mert szereti őket, és azt akarja, hogy visszataláljanak Krisztushoz. Nem megszomorítani akarja őket, nem azt, hogy elforduljanak megsértődve, hanem azt szeretné, ha ez a szomorúság örömre fordulna.  Pál mindig a jobbítás érdekében szól. Nem megszomorítani, az Úrtól eltávolítani akar, hanem bűnbánatra segíteni. A bűnbánat elismeri, hogy én rontottam el, és megvallja, hogy visszatér az Úrhoz a helyes útra. Az jelenti majd az örömöt, amikor megtörténik a korrekció. Visszaigazodnak az Úr szavához, és akaratához. Az ige azért szól, hogy változtatásra késztessen. Akkor van öröm a mennyben, amikor komolyan vesszük az Úr szavát és változtatunk.

 

JÉZUS, VILÁG MEGVÁLTÓJA

 

1.  

Jézus, világ Megváltója,

Üdvösségem megadója,

Megfeszített Isten Fia,

Bűnömnek fán függő díja:

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

2.  

Szent kereszteden kereslek,

Szomorú szívvel szemléllek,

Mert így gyógyulást remélek.

Moss meg szent véredben, s élek!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

3.  

Engem ily nagy szerelmedből,

Végy Hozzád szent kegyelmedből!

Vegyek erőt keresztedből,

És végbúcsút bűneimtől!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

4.  

Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj,

Halál rabját, kínra ne adj,

Sőt ha eljő majd halálom,

Szent jobbodra engedj állnom!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

 

Isten áldásával.

Igen, és ámen

 

M

egvolt Isten találkozása Jákóbbal, kijelentette magát neki, de Jákób nem fordul meg (1Móz 29,1-30,24). Semmi változás az életében megy tovább a maga útján. Azonban Isten nem hagyja őt magára, mert terve van vele. Azonban az iskolát tovább kell folytatnia. Isten tudja, eljön az idő, amikorra Jákób megtanulja a leckét és meglátja, életváltozásra van szüksége.  Itt még ez a fordulat nincs meg.  Még mindig maga intézi ügyeit. Hogyan indulunk el a héten? Az Úrra bízzuk magunkat, vagy a hétvégi istentisztelet után is minden marad a régiben. Jákób életvitelén nem látszik a nagy Istenélmény. Nem sugárzik belőle Isten jelenléte, és a tettei sem azt tükrözik, hogy ő Isten képviselője. Sok még a tanulnivaló, rengeteget kell formálódnia Isten kezében. Hol tartasz? Kiformálódott már benned a Krisztus? Ő látszik rajtad keresztül?

Megérkezik Háránba, bekerül Lábán családjába, és ott minden az akkori világ rendje szerint megy végbe. Lábán nem ismeri Ábrahám és Izsák Istenét. A maga dörzsölt módja szerint halad az életben. Csak a maga érdekei számítanak. Jákób megtanulja ennek az életmódnak a csínját-bínját. Rádöbben, hogy nem is olyan jó, amikor őt csapják be. Kiderül, Lábán nagyobb csaló, mint Jákób. Hiába szerette meg Ráhelt és szolgált érte hét esztendőt, mégis Leát adták először hozzá. A saját útjához ragaszkodott Jákób, úgy gondolta tud ő maga is boldogulni, hát most megtanulja milyen is a világ Isten nélkül. Lábánnak nem probléma, ha Jákóbnak két felesége lesz.  Beindul a verseny. Mert ez verseny, küzdelem a javából. Ebbe sodródott Jákób. Itt senki nem imádkozik, és nem vár az Úrra. A két feleség az eddigi környezetében tanultakkal próbál a másik fölé kerekedni.  Testvérek harcolnak egymás ellen. Ez a helyzet Jákób számára próba, vajon mit tesz? Hogyan oldja meg ezt a helyzetet. És nem látjuk, hogy Istent keresné. Mindenféle próbálkozást látunk Ráhelnél is, hogy a meddőségtől megszabaduljon. De nem fordul az Úrhoz. Úgy látszik Rebeka nem mondta el fiának, hogy ő is meddő volt, de imádkoztak, és Isten meghallgatta őket. Beszéljünk Isten életünkben elvégzett munkájáról. Beszéljünk megtapasztalásainkról.

Eljött az idő, amikor Isten megemlékezett Ráhelről, ami itt azt is jelenti, megmutatta, Ő a megoldás. Nincs szükség emberi praktikákra, mert Ő tud segíteni. Istennek ott is van megoldása, ahol mi nem találunk megoldást. Vigyázzunk, mert a gonosz és a világ is ad tippeket. Arra buzdítanak, ne várjunk Istenre, vegyük kézbe dolgainkat mi magunk. Így azután könnyen még messzebb távolodunk Istentől, és olyan dolgokba bonyolódunk, amit Ő nem hagy jóvá. Bízzunk az Úrban, keressük Őt még jobban. Igyekezzünk megismerni Őt. És Isten megismerése biztonságot ad. Ha tudom ki Ő, ismerem hatalmát, elmúlik a félelmem. Akkor a legválságosabb helyzetekben is kapkodás nélkül élhetek. Ha Bételnél visszafordul Jákób mindezt a sok csalást, a vele járó szenvedést megspórolhatta volna. De ő ment tovább, és ez lett belőle. Azonban Isten még ebből is tud jót kihozni. Felhasználja Jákób botlásait is országa építésére, de ez már kegyelem.

Pál a második korinthusi levélben a Vigasztalás Istenéről beszél, aki megvigasztalja övéit szenvedések közepette (2Kor 1,1-22). A gyülekezet megtapasztalja a Krisztusért való szenvedést, és az apostol rámutat, hogy az Úr ilyen esetekben sem hagy magunkra. A korinthusiak Jézusért szenvedtek. Vállalták hitüket, beszéltek Isten kegyelméről, a kereszten elvégzett szabadításról, az új élet lehetőségéről. Elmondták, hogy Krisztus meghalt ugyan, de feltámadt. Mindez bolondságnak tűnt az emberek előtt. Pál elmondja, ne csüggedjenek, az Úr megvigasztalja, és megszabadítja övéit. Pál úgy ír Isten vigasztalásáról, hogy maga is megtapasztalta. Nem csak vigasztalást, hanem a szenvedést is. Elmondja, erejük feletti terheket hordoztak az evangélium hirdetése közben,  már halálra szánták magukat. Aztán felismerték, hogy mindez Istentől való lecke. Megtanultak, nem magukban, hanem Istenben bízni. Nagy kísértés, hogy magunkban bízunk. Bevetünk minden trükköt, hogy megoldjuk a dolgokat, vagy megszabaduljunk a veszélyekből. Az ige arra tanít, bízzunk a szabadító Istenben. Másrészt ezek a helyzetek felkészítenek a jövőre, ahogy Pál írja, benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít. A keskeny úton a próbák, a szenvedések egymást követik, a megtapasztalt szabadítás, erősíti az Úrba vetett bizalmunkat. Kimunkálja bennünk, amit Pál mond, ezután is megszabadít az Úr. Az Ő hatalma ma is érvényes. A hívőknek nem csupán múltjuk, hanem jelenük és jövőjük van.

Csodálatos, Isten ígéretei Jézusban teljesedtek be, váltak igenné. Minden Őbenne és Őáltala valósult meg.  Ezért jöhetünk Hozzá bátran. Istennél az igen, mindig igen. Amit ígér azt meg is cselekszi. Ő nem ember, hogy hazudjon. Amikor Jákób történetét olvassuk, nehogy azt gondoljuk, Isten is olyan, mint Jákób. Jákób teljesen emberi, mert még nem született újjá. Az Úr pedig isteni, ami azt jelenti, nem olyan, mint mi. Hozzánk hasonló lett, kivéve a bűnt. Ő nem a bűn, hanem az engedelmesség útján járt. A Hozzá térő bűnösön azonban megkönyörül, és újjá teszi.

Isten Krisztusban erősíti meg a tanítványokat. Minél erősebb a Vele való kapcsolatunk, annál erősebb keresztyénekké válunk. Ő tesz erőssé a szenvedések elhordozására, hitünk bátor megélésére.

 

 

Uram, a te igéd nekem

 

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavá-

nak.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

 

 

Isten áldásával.

 

Stop, fordulj vissza!

 

M

iután Izsák megáldotta Jákóbot, megérkezik Ézsaú megtudja mi történt (1Móz 27,34-28,22). Döbbenet, megrémülés lesz úrrá rajtuk, de nem látunk imádságot. Ézsaú haragra gerjed, Jákóbot teszi felelőssé, de nem beszél a maga felelősségéről. Nem mondja, hogy ő adta el az elsőszülöttségi jogot. Nem mondja el, hogy többre tartotta az áldásnál, így Istennél az ételt, a pihenést, a test kényelmét. Mi meglátjuk-e, hogy nem más a hibás, hanem mi. Mi tartottunk dolgokat fontosabbnak Istennél? Hányszor a megélhetés, a mindennapi gondok miatt kerül háttérbe a Biblia, az istentisztelet. Azonban nem erre hivatkozunk. Nem azt mondjuk, mi hanyagoltuk el az Úrral való kapcsolatot, hanem Istenre hárítjuk a felelősséget.

Igénk szívünkre helyezi, keressük az Urat! Ne engedjük, hogy a világ sodorjon minket. Ne azt tegyük, mint mások. Mert az Istennel való kapcsolat nem a világ sorsának a függvénye.  Ne attól tegyük függővé Isten keresésünket és a Neki való engedelmességet, hogy ezt most a társadalom jóváhagyja-e? Magunkért keressük Istent. Engedjünk lényünk belső vágyának, mert a lélek vágyakozik Isten után. Engedjünk és keressük Őt, amíg időnk van rá.

Ézsaú szívében nincs bűnbánat, nem kezdd el bocsánatért könyörögni. Szíve távol van az Úrtól. Hogyan reagál? Gyűlölettel, és úgy gondolja, bosszút kell állnia. Megöli, és akkor majd megoldódik minden. A legszomorúbb, hogy a mai napig nem változott a másikhoz való hozzáállásunk. Ha valamivel akadályoznak, keresztülhúzzák a számításunkat haraggal és gyűlölettel válaszolunk. Pedig ez nem megoldás. Az Úr Jézus a gyűlölet helyett a megbocsátást ülteti el a szívünkbe. Sőt Ő teszi a megbocsátásra alkalmassá a szívünket. Mert az Ő munkája nélkül erre alkalmatlanok vagyunk. A test reakciója, cselekedete a harag és a gyűlölet. A Lélek gyümölcse pedig a szeretet és a megbocsátás. Ehhez azonban a Lélek jelenlétére van szükség.

Jákób menekül, ő sem vállalja tettét. Úgy gondolja, ha elmenekül Ézsaú haragja lecsillapodik. Egy kis időre kell elmenni, gondolja Rebeka. Azonban látjuk, hogy az idő és a felejtés sem oldja meg a problémákat. Egyedül az őszinte bűnvallás és az Úr elé állás segít. Itt azonban mindenki a maga módján, emberi természete szerint igyekszik megoldást találni. Egymást sem keresik. Most is láthatjuk, mennyire Rebeka irányít. Nem engedi át Istennek az életük irányítását. Ő akarja Jákóbot megmenteni. Tanulhatna, hogy ez nem megy. A magunk igyekezete még több galibát okoz.

Jákób elmegy és elhiszi, most már rendbe jön az élet.  Azt gondolja, hogy anélkül rendbe jöhet, hogy ő megváltozna. Ma is ez az egyik nagy tévedés. Azt hisszük, hogy akkor is rendbe jön az élet, rendbe jönnek a kapcsolataink, ha mi nem változunk meg. Egy kis környezetváltozás. Ide utazunk, oda rohanunk, de mégsem változik semmi, mert a szívem maradt ugyanaz.

Isten azonban Jákóbról sem mond le. Vele megy, keresi, megszólítja. Az álom által üzeni, hogy Ő nincs messze tőle. Ott van, ismeri az életét, tudja, milyen tartalom van a szívében.  Isten jól tudja, hogy menekül. Istent nem lehet becsapni.

Neki nem lehet azt mondani, csupán nősülésről van szó. Látja azt a pocsolyát, ami ott van belül. Azért keres, mert segíteni akar. Azonban ez csak akkor válik valósággá, ha mi is akarjuk. Isten ígéri, vele megy, egészen addig, amíg Jákób magában nem látja meg az ellenfelet. Azt gondolja Ézsaúval van baja, hát nem. Saját magával. De még nem ismeri el, még nem akar régi emberével megküzdeni. A lajtorján le és föl járkáló angyalok jelzik: Jákób állj meg, még visszafelé is mehetsz. Nemcsak egy irányban van út. Van visszafelé út, Velem. A létra tetején Isten áll, és így rámutat, csak Velem fordulhatsz meg. Nélkülem, csak elfelé visz az út.  Nekünk is üzen az Úr, Vele még megfordulhatunk. Visszatérhetünk, az áldások helyére.

Isten kijelenti vele lesz és visszahozza a földre. Ebben benne van, hogy akár most is visszafordulhatsz. Ha megteszed, veled leszek, nem fog Ézsaú ártani neked. De Jákób nem hisz Istennek. Nem fordul vissza, hanem megy tovább, és még szab feltételt. Ha velem lesz, ha visszahoz, ha ad kenyeret, ruhát, akkor Istenem lesz. Micsoda konok szív, ahelyett, hogy hittel odaborulna, és azt mondaná, menjünk együtt vissza, még ő szabja meg mikor lesz Istene az Úr. Ha ismerné Istent, tudná, nem kell félni, mert Ő ad kenyeret. Ő adja, és nem én szerzem meg. Aki hisz Benne, és keresi az Ő országát és igazságát, annak mindezek megadatnak. Hiszed ezt?

A levél záró sorait olvashatjuk, amiben köszöntések hangzanak el, terveiről beszél az apostol, és a gyűjtés hogyanjára mutat rá (1Kor 16,1-24). Ebben a lényeg, hogy önként önszántukból adjanak. Ez nem kötelező program, nem mások szavának kell eleget tenni, hanem valóban az Úr indíttatására.

Efézusban úgy látja nagy és ígéretes munkára nyílt kapu. Nyílik az evangélium előtt a kapu, és ezen Pál be akar menni. De ő valóban evangéliumot akar hirdetni, a kapu arra nyílik, hogy az ige terjedjen, és általa életek változzanak. Nem a világ elvárásának a teljesítése a megnyílt kapu és nem a világban található programok egyházi bevezetése. Pál nem létszámgyarapításba fog, hanem életeket akar menteni.

Vigyázzatok!- írja az apostol. Vigyázni kell, mert a gonosz nagy lendülettel támad. Vigyázzunk, hogy bele ne süppedjünk a jólétbe, a megelégedettségbe.  Álljunk meg a hitben! Ez fontos, a hitben, a Krisztusba vetett hit útján kell megállnunk.  Ragaszkodni az Úrhoz, és ahhoz, hogy Ő a Megváltó. Legyetek erősek, merjétek vállalni Őt akkor is ha szenvedéssel jár! Ragaszkodjunk az Úr Jézus tanításához, a Tőle való életformához. Legyetek férfiak, tartsatok ki férfiasan az Úr mellett. Ha kell, szenvedjetek érte. Nagy dolgok ezek. Tudunk az Úrért szenvedni?

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

 

 

Győzelem a halál fölött

 

I

zsák úgy látja közeledik halálának órája, ezért szeretné átadni az atyai áldást az elsőszülött fiának, Ézsaúnak (1Móz 27,1-33). Azonban van itt egy probléma, Isten kijelentette, hogy a sorrendet Ő megfordítja, Jákób az elsőszülött és őt kellene Izsáknak megáldania. Miért nem így történik? Azért ahogyan a mi életünkben sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan Isten megmutatja azokat. A mi szívünk a hagyományokhoz, társadalmi szokásokhoz kötődik, ahhoz ragaszkodunk, amit őseinktől örököltünk. Úgy tűnik Rebeka nem beszélte meg az Úr kijelentését a férjével. Nem beszélgettek Isten akaratáról, mert Izsáknak még most is Ézsaú az elsőszülött. Őt hívatja és nem Jákóbot. Ha annak idején beszéltek is róla, de nem vette komolyan. És úgy tűnik nemcsak a fizikai látását veszítette el Izsák, hanem a lelkit is. Nincs lelki látása, nincs kapcsolata Istennel. Ebből kifolyólag fél eltérni a megszokottól, nem mer lemenni a kitaposott ösvényről. Meg van-e még a lelki látásunk? Fel merjük-e borítani a hagyományokat, ha, Isten azt kéri? Merjük-e vállalni az Úrtól kapott változásokat?

Amikor Rebeka hall Izsák tervéről pánikba esik, úgy gondolja, kútba esik Isten terve és be akar segíteni. Milyen balga gondolat is ez, besegítünk Istennek. Neki nincs szüksége a mi segítségünkre.  Ő mindent a maga idejében cselekszik, terveit célhoz juttatja. Nem kell félni, hogy az ígéret nem teljesedik be. Aztán láthatjuk, hogy segítés helyett jobban összegabalyítjuk a fonalakat. A kapkodás, a magunk igyekezete az emberi kapcsolatokat is megrontja.  Egy pillanat alatt forr a levegő, gyilkos indulatok röpködnek. Mindez azért, mert nem várjuk meg Isten lépését.

Rebeka kézbe veszi az ügyet, ételt készít és beküldi Jákóbot az apjához az áldásért. Jákób bemegy ám Izsáknak gyanús lesz, azonban lelkileg teljesen el van tompulva, és csak a külső jelekre figyel. Megismeri Jákób hangját, és ki is mondja, ez Jákób hangja, és nem ez alapján dönt. Súlyos tévedés ez. Az ördög ravaszsága, aki ma is így működik. Megtévesztett minket és kimunkálta, hogy ne a hangra figyeljünk, hanem a külsőre. Ma már nem az számít, ami a szívből származik, hanem teljes mértékben az emberi kinézetre, produktumra, anyagi javakra figyelünk. Ezért megtévedünk. Nagyon lényeges a hang, mert az Úr is szól, arról beszélt, hogy mint Pásztor szólít meg minket, és a juhai hallják, megismerik a hangját és követik Őt. Azért tévedünk el, mert nem figyelünk Isten hangjára. Nem figyelünk arra a szóra, amit Ő mond. Már nem az ige a fontos, hanem valami más. Izsák megismerte ugyan Jákób hangját, mégsem aszerint cselekedett. Hányszor tudjuk mi is, mit akar az Úr, mégsem aszerint tesszük a dolgainkat.

Ézsaúnak is szembesülnie kell azzal, hogy amit nem becsült meg, azt már elvesztette. Eljutott ebben a dologban egy pontra, amin már nem tud változtatni. Kapott lehetőséget, hogy megbánja az elsőszülöttségi jog eladását, azt, hogy megvetette Istent. Azonban ez nem történt meg, és most már egyre kevesebb az esély a változtatásra. Ragadjuk meg a megtérés lehetőségét. Ne mondjuk, nincs szükségem Isten bűnbocsánatára, se Őreá. Igenis szükségünk van Rá. Nélküle, a Neki való engedelmesség nélkül minden összegubancolódik. Figyeljünk az Úr szavára!

Nehéz dolgokról beszél az apostol, a feltámadásról és az elváltozásról (1Kor 15,35-58). Nehéz dolgok ezek, mert értelemmel felfogni nem lehet. Ez már kizárólag a hit útja. A hit pedig Isten szavára épít, az Ő lehetőségeire alapoz. A feltámadást Krisztusban érthetjük meg. Ő a minta. Aki hisz Őbenne, ha meghal is él, mondja az ige. Az érti meg, az hisz benne, aki a bűnből való feltámadást átélte, aki új emberré lett. Ez nem egy tantétel, hanem csodálatos reménység, amiből majd valóság lesz. Már most hit által a miénk, és aki a Krisztusé az majd át is fogja élni. Megtapasztaljuk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.

A feltámadáskor nem a régi, vagyis a mostani romlandó testünk elevenedik meg, hanem egy új romolhatatlan testet kapunk. A feltámadott Jézushoz hasonló testet kapunk majd. Ami azonban a lényeg, lezárul a bűn okozta romlandóság ideje. Véget ér mindaz a rossz, ami Ádám engedetlensége által érkezett a világba. Elkezdődik egy új, amit az Úr Jézus Krisztus hozott el. Ennek az újnak már most a részesei lehetünk.

Test és vér nem örökölheti Isten országát. Semmi, ami ebből a bűnös világból származik nem juthat be Isten országába. A bűn által megfertőzött ember és földi dolgok oda át nem kerülhetnek. Ezért szükséges újjá születni. Isten országába már most is, csak az kerülhet be, ami Lélektől született. A testtől született dolgok kint maradnak, mert azokban benne van a bűn vírus. Az újjászületettek már nem fertőznek. És ez a lényeg, az új teremtést nem lehet megfertőzni. Csak vírusmentesen léphetünk oda be. A vírusra pedig Jézus Krisztus vére a megoldás. A Belé vetett élő hit által tisztulhatunk meg, és lehetünk újjá.

Isten Jézusban diadalt aratott, és eljön a pillanat, amikor átéljük, hogy Benne a halál is elnyeletett. Nem lesz többé halál sem. És ez ad erőt, Krisztus diadala tölthet fel erővel, és ad hit által reménységet, amikor még találkozunk a halál munkájával. Azonban ne feledjük a mi Urunk Jézus Krisztus által, a halál elnyeletett, legyőzetett. Őreá tekintsünk, és hittel szolgáljunk az Úrnak.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.

Ő él

 

I

zsák az áldáshordozó, ám őt sem kerülik el a próbák (1Móz 26,1-35). Először húsz évet várnak gyermekre, majd éhínség támad, és közben a filiszteusok is nyomorgatják őket. Ő azonban ezekben az élethelyzetekben imádkozik, figyel az Úrra, Tőle kér vezetést. Azt látjuk meg is kapja ezt. Isten megjelenik és elmondja, ne menjen Egyiptomba. Ne figyeljen másokra, ne kövesse a magatartásukat. Maradjon ezen a földön, mert ezt adja neki az Úr, és itt fogja megáldani. Isten szól azokhoz, akik keresik Őt, akik igénylik szavát, útmutatását. Aki nyitott szívvel olvassa az igét, az meghallja az Úr üzenetét. Isten kijelenti, nem kell elmenni Egyiptomba, mert Ő itt lesz vele. Ő Úr az éhínség fölött is. Azután pedig Isten nélkül hiába megyünk bárhová, nem lesz jobb. Ha csak azért megy valaki, mert jobb életet akar, de nincs vele az Úr, semmivel sem lesz jobb az élet. Mindenütt szembejönnek a problémák. Viszont ha ott vagyok, ahová Ő állít, ha nem a jobb életért megyek, hanem azért, hogy az Úr nevét megismertessem, Ő velem lesz.

Az áldás nem elsősorban az anyagiakra vonatkozik, hanem arra, hogy Izsák által mások is megismerik majd az Urat. Az igazi áldás, amikor meglátják a tanítványok életében a jelenlévő Urat. Amikor észreveszik, hogy a hívők élete más. Izsáknak a filiszteusokért kell ottmaradnia. Isten őket is keresi, és Izsák életén keresztül beleragyog az ő mindennapjaikba. Isten nekik is lehetőséget ad az új életre. Ma is lehetőséget ad Isten mindenki számára, hogy megismerje Őt. Ahogyan akkor Izsákon keresztül, úgy ma tanítványai által ad jelzéseket. Isten nem ragyogva, vagy felhőoszlopban áll elénk, hanem egy másik ember által.  A tanítványok emberek, és rajtuk keresztül szól az Isten. Meglátjuk ezeket a jelzéseket? Észrevesszük, hogy itt az Úr? Izsáknak elmondják: „Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr.” Izsák megláttatta Istent. Az életét figyelve felismerték, hogy Isten van vele.

Miből láthatták meg, hogy vele van az Isten? A türelmes, békés, alázatos, életéből. A filiszteusok állandóan betömték a kutakat. A víz életet jelentett. Izsák azonban nem szállt velük harcba, hanem mindig újraásta a kutat. Vele volt az Úr, ezért mindig tovább tudott menni.  Nem kezdett harcba, hanem eltűrte az irigységet, és új kutak ásásába kezdett. Milyen indulatok vannak a szívünkben? Nem vagyunk irigyek másokra? Az irigység rossz tanácsot ad. Izsák jól reagált, vállalta a fáradtságos munkát, mert erőt kapott hozzá. Addig ment tovább, amíg olyan helyre nem talált ahol már nem civakodtak vele. Hány kutat átengedett a filiszteusoknak. Nem mondta, ezért fáradoztam, ment tovább, És eljött a pillanat, amikor meglátták Izsák másságát. Ők nem ehhez voltak szokva. Ha valaki betemette egy kútjukat azt megtámadták, megfizettek neki. Izsák nem ezt az utat járta. Rábízta magát Istenre.

Ezután ismét megjelent az Úr, és megerősítette őt. „Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak.” Kell ennél nagyszerűbb üzenet, az Úr velem van, nem kell félnem. Igen, az Ő jelenléte nem azt jelenti, hogy nincs támadás, vagy minden simán megy. Azt jelenti, amit mond, én ezek közt is veled vagyok. Átélheted, hogy kapcsolatban vagy Velem, megtapasztalod oltalmam, és társad vagyok az út során. Elég nekem is ez? Elég, hogy Ő velem van, beszélhetek Vele, és Rábízhatom az életemet? Jézus Krisztusban Isten az övéivel van a világ végezetéig. Mindennap segítségül hívhatom. Ez nem Izsák kiváltsága volt, hanem minden hívő emberé is.  Mindennap segítségül hívhatjuk, és dicsérhetjük Őt.

Fontos dolgokra mutat rá Pál apostol, mégpedig arra, hogy a keresztyén hit igazi tartalma, Krisztus feltámadása (1Kor 15,12-34). Ha Ő nem támadt fel, akkor ez az egész keresztyénesdi hiábavaló. Akkor csak egy valláscsere megy végbe. Pál azonban nem egy új, modernebb vallást hirdetett, hanem a feltámadott, élő Jézus Krisztust. Elmondta, hogy Isten elküldte Fiát a világba, de mi megöltük, nem kellett, mert nem illik bele az elképzeléseinkbe. Nem akarunk Neki engedelmeskedni, nem akarunk úgy élni, ahogyan Ő élt, ezért megöltük. Amikor azt gondolta az ember, elintézte Jézust, megszabadult Tőle, Isten kihozta Őt a halából. Ő él, és ez a mi reménységünk. Ha nem élne, nem volna senki, aki ki tudna szabadítani, a bűn és a világ hatalmából. Láthatjuk mind a mai napig, mennyit küszködünk a magunk tudásában, erejében bízva a betegségekkel, a természeti erőkkel, a szegénységgel, a háborúkkal, és nincs megoldás. Mi nem tudunk magunkon segíteni. Ezért Jézus feltámadása hatalmas vigasz. Van segítség!

Az élő Krisztus hív és keres, azt akarja, hogy rádöbbenjünk, Ő él, és nekünk Őreá van szükségünk. A vallás mit sem segít. Volt akkor is annyi vallás, és van ma is, de nem segít. Csak egyedül a Belé vetett hit. Mert aki megismeri a feltámadt Urat, az átéli, hogy a saját bűntől halott lénye is életre kel.  Mert a mi igazi problémánk ez, halottak vagyunk a bűn miatt. És ha Krisztus nem támadt, fel, akkor mi is halottak maradunk a bűneink miatt. Akkor nincs segítség, akkor még mindig bűneinkben vagyunk. Ez azt is jelenti, amikor a világ szabadnak gondolja magát, és kiéli magát, az nem más, mint a bűn uralma. Azonban Ő él, így van segítség. Nem szükséges bűnben élni. Van Kihez odafordulni. Tegyük is ezt meg! Hívjuk segítségül Őt. Mondjuk el, hogy itt ahol vagyunk, elpusztulunk, mert képtelenek vagyunk megoldani a helyzetet. Nem tudjuk magunkat megváltoztatni, de hisszük, hogy Ő meg tudja ezt tenni.

Ha Krisztus nem támadt fel hiábavaló a hitünk. Halott Krisztussal semmire se megyünk. Azonban Ő feltámadt és él. És ez nem szent szöveg, hanem megtapasztalt valóság. Maga Pál sem hitte, hogy feltámadhat valaki, de találkozott vele az élő Krisztus. Átélte, hogy Ő él, és beszél hozzá. A személyes találkozás győzte meg őt. Világos és egyértelmű volt számára, hogy a názáreti Jézus él.  Azt pedig egyértelműen tudta, hogy valóban meghalt. Ha pedig él, akkor Ő maga az élő Isten. Pál ezt az élő Urat szolgálta és Róla tett bizonyságot. És az Úr megerősítette Pál szolgálatát, sok ember maga is megtapasztalta az Úr Jézus feltámadásának erejét, mert újjá lett. Sokan meggyógyultak, és szabaddá váltak a bálványok hatalmától. Ez ma is lehetséges.

Krisztus feltámadása túlmutat a lelki feltámadáson, és elmondja, hogy legyőzetett a halál.  Krisztus tanítványai is meghalnak, amíg el nem jön az Ő visszajövetelének ideje. És akik meghaltak feltámadnak és új romolhatatlan testet kapnak. Ő el fog jönni.

 

 

Krisztus feltámadott

 

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

 

Isten áldásával.

Krisztus feltámadt

 

N

agy dolgokat élt meg Ábrahám, és most már letelt az ideje és meghalt (1Móz 25,1-34). A nagydolog, amit megélt Isten megismerése, és a Vele való járás tapasztalata. Mert a legnagyobb dolog a földi élet során, hogy személyes kapcsolatba kerülhetünk az élő Istennel. Sok mindenre eljuthatunk az életben, de ha nem ismerjük meg Istent, mindazt, amit értünk tett, ha nem éljük át kegyelmét, az egész nem ér semmit. Akkor nem marad semmi földi küzdelmünkből, mint két évszám között egy kötőjel, esetleg néhány sor egy könyvben, vagy egy emléktábla egy falon. Azonban egy idő után ezek is elmúlnak. Ezért nagydolog, hogy az Úr mindent megtesz, hogy megismerjük Őt. Utánunk jön és keres, azt akarja, hogy igazi életünk legyen. Mert az élet igazi tartalmát Ő adja. Hálát adhatunk, hogy az Úr Jézusban emberré lett, így egészen közel jött hozzánk. Megélte azokat a helyzeteket, amiket mi is. Meglátta mi az, ami nekünk nehéz, ami kísértés. És mivel Ő győzött, nekünk is van Vele esélyünk a győzelemre.

Izsáknak sem problémamentes az élete. Nem hullik minden azonnal az ölükbe. De ő megtanulta, hogy mindent el lehet kérni Istentől. Nagyszerű lehetőség az imádság. És ő ezt tette. Imádkozott a feleségéért. Ezzel megmutatja, lehet egymásért imádkozni. Egymás vádolása helyett az egymásért való imádság az igazi opció. A férj és a feleség hordozhatja egymást Isten előtt. Lehetnek olyan dolgok, amiket magunkban nem tudunk megoldani, de kérhetjük Isten beavatkozását. Izsák hitte, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Az Úr imádságot meghallgató Isten.

Rebeka gyermeket vár, nem is egyet, hanem ikreket. Kicsit megviseli, és kérdezi mi a célja ezzel Istennek? A kérdés nem rossz, de mintha az lenne mögötte, én csak egy gyermeket akartam, és most egyszerre kettő. Hányszor mi is ilyenek vagyunk. Amíg nem kapunk meg valamit, hiányoljuk, nyafogunk, miért nem. Amikor Isten meghallgatja az imádságot, és esetleg nem úgy, ahogy vártuk, mert több energiát követel, akkor panaszkodunk.

Rebeka megkérdezte az Urat, és ez jó. Megtanulta, hogy meg lehet Istent kérdezni. Sőt az a jó, ha azonnal Őt kérdezzük. És úgy tűnik, Rebeka azonnal Istenhez fordult. Megkapja a választ, két nép fog származni a két fiúból. Rebeka innentől a kisebbiket, Jákóbot támogatja igazán. Azt, aki a nagyobb lesz. Pedig neki mindkettőt kell szeretnie. Hogy kiből lesz nagyobb nép, és Isten melyiken viszi tovább az áldást, az már Isten dolga.

Ézsau hozzáállásától és döntésétől is függnek az események. Mivel ő az elsőszülött, nem lehet azt mondani, hogy nem élt vele. Ez azt jelentette, Isten neki adta az áldáshordozás lehetőségét. Istennek terve volt vele, de ő ezt nem ragadta meg. Ragadd meg, amit Isten készített, és ne később okold Őt. Ézsaunak nem kell az elsőszülöttség, nem tud vele mit kezdeni, nem értékeli. Miért? Mert nem ismeri Istent, ha ismerné, kérdezné Őt. Ismered az Urat, akarod minél jobban megismerni?

Úgy látszik Rebeka mindent megtett, hogy Jákóbé legyen az elsőszülöttségi jog és az áldás. Jákób pedig belemegy ebbe. Igyekszik maga megszerezni az elsőszülöttségi jogot. Ez mutatja, ő sem ismeri Istent. Ha ismerné, nem maga akarná az elsőszülöttséget megszerezni. Isten országa nem megszerzésre alapul. Itt szabad kérni, és Isten megadja. Jákóbnak ki kellett volna várni, amíg Isten megnyitja a kaput, amíg Ézsaú magától lemond az áldásról. Ki tudom várni Isten munkáját? Jákób úgy gondolja Isten útján is azok a módszerek az elfogadottak, mint a világban. Azokat az eszközöket veti be céljai elérésére, mint amit a nem hívőktől is lát. Milyen eszközöket, módszereket használunk? Istentől kérjük el ezeket is.

Pál alázatos, magát nem tartja többre másoknál (1Kor 15,1-11). Úgy tekint magára, mint aki nem méltó arra, hogy apostolnak neveztessen. Nem méltó, mert üldözte Isten népét. Nem azt mondja, ki volna erre a megszólításra érdemesebb, mint én. Nem, nem vagyok méltó. És ez alap az Istennel való kapcsolatban. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, mondta a tékozló fiú, eljátszottam már ezt. De az Úr kegyelme ezt átírja, mert nem azért fogad kegyelmébe, mert méltók vagyunk, hanem egyedül Krisztus érdeméért. Senki nem méltó. Azonban vállalja, azt is, hogy mégis apostol, de Isten kegyelme által. Ez Isten munkája az életében. Ez nem Pál érdeme. Nem a tehetsége juttatta oda, még nem is a tudása, hanem egyedül Krisztus életeket újjá teremtő munkája. Ő tesz minket tanítvánnyá. Amíg nem úgy állok elé, hogy nem vagyok méltó. Nem értem a lényeget.

Eszükbe juttatja azt az evangéliumot, amit hirdetett Korinthusban, mert amit Pál hirdetett, azt ő kapta az Úrtól. Ő azt adta nekik át, amit magától az Úrtól kapott. Ez lényeges, mert nem csupán azt mondja, amit másoktól hallott, hanem amiről ő maga is meggyőződött, amit elkért az Úrtól. Mit kapott, mire jutott el?  Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Nem véletlen történt Jézus halála, erre szükség volt. A mi bűneinkért adta életét. Ebben a többes számban Pál is benne van, érte is adta az életét az Úr. És ebben én is benne vagyok. Értem is adta önmagát, mert másképp nem volna üdvösségünk. Jézus halála nélkül bűnben maradnánk.

De itt nem áll meg, mert ez még nem teljes evangélium, fel is támadt az Úr. És ez az új élet alapja. Ő feltámadt, így a bűnös ember is új életre támadhat fel. Egy egészen újat kezdhetünk Vele.  De az Ő feltámadása előre is mutat, van feltámadása a Krisztusban hívőknek. Eljön a nap, amikor Ő visszajön és feltámadnak, akik addig elhunytak. Azok a hívők, akik akkor élnek, azok elváltoznak.

Fontos még, hogy minden az Írások szerint történt. Isten már az Ószövetségben előre kijelentette ezeket. Mindent, amit tesz előre kijelent. Az igében tájékoztat, és így meg tudjuk az igazságot különböztetni a hamisságtól. Minden helyzetben jusson eszünkbe az ige, keressük ott Isten akaratát, és válaszát.

 

 

Örvendezzetek egek

 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,

Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.

2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-

lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.

3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-

ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.

4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-

sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.

5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból

felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.

 

 

Isten áldásával.