Ne legyetek felemás igában!

 

M

inden sötét árnyékuk ellenére Jó olvasni ezeket a történeteket, mert Isten hatalmas szeretetét, irgalmát, türelmét láthatjuk meg bennük (1Móz 37,1-36). Csodálatos, ahogyan odafigyel elhívottaikra, és ahogyan ügyel az ígéreteinek megvalósulására.  Amit Isten mond, az mindig igaz, az mindig valóság, és ha hihetetlenül hangzik is, Ő azt meg fogja tenni. Nem ígér úgy, hogy azt ne valósítaná meg. Jó látni, hogy alkalmatlan embereket tesz alkalmassá a Neki való életre és szolgálatra. Mai igénkben is jól látszik, az az igazság, amit Pál megfogalmaz, alkalmasságunk nem magunktól, hanem Istentől van. József életében nagyon is szembetűnő, mennyire alkalmatlan az áldás tovább adására. Csak a galiba van körülötte. Azonban Isten kézbe veszi, és addig formálja, amíg alkalmassá nem válik. Így tesz ma is az Úr. Megragad, kivesz abból a közegből, amelyben eddig jól éreztem magam, és elkezd alakítani. Ehhez az élet sokféle történését felhasználja. Ezek nem véletlenek, hanem az Ő csiszoló korongjai.

Ráhel meghalt és az iránta érzett szeretetét, Jákób József felé élte meg.  Úgy kezelte, mint elsőszülöttet, hiszen Ráhel elsőszülött fia volt. Talán sejtette, hogy Istennek terve van ezzel a fiúval, azonban rosszul élte meg mindezeket. A többi fia már felnőtt volt, és így távolabb kerültek apjuktól. József ezzel visszaélt. Nem továbbadta az apától kapott szeretetet, hanem inkább ellenükre dolgozott. Besúgta őket, felvágott a tarka ruhával, aztán az álmait is elmesélte, de nem alázattal tette, hanem ezzel a saját különbözőségét hangsúlyozta. Lássák meg, nemhiába, szereti az apjuk jobban, mert ő különleges ember.  Ő több mint a testvérei. Nem ezért kapta az álmokat. Isten nem azért ad ajándékot, hogy azt mások kárára érvényesítsük, vagy általuk akarjunk mások fölé emelkedni. Azonban a természeti szívünkben benne van ez az indulat, a tanítványok Jézus közelében azon vitatkoztak, ki a nagyobb. Mi van a szívünkben? Miről gondolkodunk?

Józsefnek nem dicsekedni kellett volna az álmokkal, hanem elgondolkodni rajtuk és kérdezni, mit akar ezzel üzenni az Úr? Mit akar Isten velem kezdeni. Kérdés számunkra, hogy mit akar Isten velünk kezdeni? Isten azért ad kijelentést, hogy azt megértve készüljünk mindarra, ami vár ránk. Lássuk meg, hogy Isten előttünk jár, nem kell félni, mert mindenütt megoltalmazza az övéit. Az álom tartalma üzeni, akit most gyűlölnek, arra majd felnéznek, az előtt majd leborulnak. De mindez nem azért valósul meg, mert József nagy ember lesz, kiemelkedik a nomád életformából, hanem azért, mert Isten általa, értük cselekszik. Isten vezeti és alakítja Józsefet. Még nem alkalmas arra, amit el kell végeznie, de beindul a képzés. Azonban ez nem úgy folyik le, ahogyan ma képezik a gyermeket. Isten az élet iskolájába íratja be Józsefet, ahol a tanító mester, a szenvedés, a várakozás. Isten ma is beíratja övéit az élet iskolájába. Tanítási módszere sem változott. Gyakran mélységeken keresztül visz el a magasságokba, oda, ahol átélhetjük az Úr hatalmát és szabadítását.

A testvérek meg akarnak szabadulni Józseftől, gyűlölik, álmaival együtt. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! Hát majd meglátják, mert ezek nem József álmai, hanem Isten bátorító, reményt adó üzenetei. Jákób fiai is hívő emberek, úgy ahogyan ma sokan annak mondják magukat, azonban nem értik Isten üzenetét. Nincsenek Vele kapcsolatban, és nincs bennük a vágy, meg akarjuk érteni mit is jelentenek mindezek. Nem látják, hogy ez nem József belső tartalmának kivetülése, hanem Isten megmentő tervének a kijelentése. Vajon mi törekszünk az ige megértésére? Igyekszünk minél többet forgatni, vagy inkább eltávolítjuk magunktól?

Eljön majd az idő, amikor meglátják az álmok beteljesülését. Még nem hisznek benne, és ezért nem értik. Hit nélkül nem lehetünk kedvesek Istennek. Nem hiszik, hogy Isten cselekszik, és bele tud avatkozni az élet, és a történelem menetébe. Mi hisszük?

Az iskolázás beindul, a testvérek döntenek, Józseftől meg kell szabadulni. Előbb meg akarják ölni, aztán pedig eladni, ami sikerül is, bár végül nem ők adják el. Azonban ez volt a szándékuk, így olyan, mintha meg is tették volna. Mert az Úr is a szándékról beszél. Nem kell ahhoz megölni a másikat, hogy gyilkosok legyünk. József még nem tudja, Isten kézbe vette őt, és alakítja, formálja. Egyiptomban sem lesz egyedül, mert Vele van az Úr. József nem a kereskedők, hanem Isten kezében van.

Pál megvallja, hogy a korinthusiak előtt továbbra is nyitva van a szíve (2Kor 6,11-18). Ő Krisztus szeretetét és kegyelmét közvetíti feléjük. Pál szíve akkor sem zárul be, amikor a gyülekezet bezárja előtte a maga szívét, amikor támadják és bántják őt. Az ő szíve nyitva van, ahogyan az Úr Jézus szíve is mindig nyitva volt a bűnös, segítségre szoruló ember előtt. Azt kéri, tárják ki a szívüket, elsősorban az Úr Krisztus, az evangélium előtt. Tárva van a szívünk az ige előtt? Az Úr üzenetére figyelünk, vagy arra, hogy ki az, aki mondja?

Rámutat az apostol, hogy a problémák okozója, a felemás iga. Beengedték a világot, vagyis a még nem hívőket a gyülekezetbe. Beengedték a régi életük, kultuszuk szokásait, és így szembekerültek egymással. Amikor kialakul a felemás iga, a nem hívők tesznek szert általában nagyobb befolyásra. Mivel belekerültek a hívő életébe, kapcsolat alakult ki, úgy gondolja, elfogadják így, tehát minden rendben van. Nem neki kell változni, hanem a másiknak. A felemás iga nem egészséges. Ez nem a misszió egyik formája, hanem a gonosz munkája.  A sötétséget, a gonoszságot, a hitetlenséget, a gonosz jelenlétét nem lehet tolerálni.  A misszió azt jelenti, hirdetjük a kívül lévőknek az evangéliumot. Elmondjuk, Isten szereti őket, és megmentette Krisztus által a kereszten az ítélettől,de mindez akkor válik érvényessé a számukra, ha megtérnek az Úrhoz. A megtérés pedig azt jelenti, hogy az egész életük újjá lesz. Megszabadulnak a pogány kultusztól, a bálványimádástól, és Krisztus élete és a tanítása lesz az útmutatójuk.

Hívőnek, Isten gyermekének lenni azt jelenti, megtisztult a szívem, és most már Isten temploma lettünk. Ez azt jelenti, a Szentlélek által Ő él bennem. Isten pedig nem vállal közösséget a bűnnel. Aki nem akarja Krisztust követni, aki nem akar krisztusian élni, attól külön kell válni. A gyülekezetben nincs helye a bálványimádásnak, a bűnnek. Menjetek ki, váljatok külön tőlük, azt jelenti, a bűnt el kell távolítani a hívő életéből, vagyis ne a nem hívők életvezetése, tanácsa, módszerei határozzanak meg minket, ne a világot, hanem Krisztust kövessük. Mindig, mindenben az Úr Jézusra hallgassunk, ahogyan maga Isten is mondta: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok” (Mk 9,7)!

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

Isten áldásával.

Újjá lett minden

J

ákób hatalmas belső átalakuláson ment végbe az Úrral való találkozás által (1Móz 35,1-36,43). Isten legyőzte a régi természetét, és egészen új emberré tette. A neve is megváltozott, innentől kezdve ő már Izráel. Erre volt szüksége, mert amíg a szüleitől örökölt természet uralkodott benne és alakította az életét, makacs, és önfejű volt. Addig önmagát helyezte a középpontba, és csak arra figyelt, ami neki jó. Isten azt akarja, hogy a mi életünk, természetünk és egész lényünk megváltozzon. Ő új természetet kínál nekünk az Úr Jézus Krisztusban. Enélkül igazán nem változik semmi. Nem segítenek vallásos tevékenységeink, önsegítő programjaink, csak egyedül Isten természet átalakító munkája. Ehhez arra is szükség van, hogy mi magunk is kimondjuk, kik vagyunk, és elismerjük, új természetre van szükségünk.

Az Úrral való találkozás átformálja egész életét, másképp áll már élete dolgaihoz is. Úgy indul Bételbe, hogy előtte eltávolítja egész háza népe közül a bálványokat. Nem csak belsejében újult meg, hanem az kihat a külsőre is. Úgy látja, Isten elé teljesen megtisztulva állhat oda. Meg kell minden bálványtól szabadulni. Meg kell tisztulni mind lélekben mind testben. Nem vihetjük tovább bűneinket, a régi életünkhöz tartozó dolgainkat.  Jákób elásta ezeket. Mi pedig az Úr Jézus vére által tisztulhatunk meg, és kérjük, hogy minden függőséget oldjon le, amivel a régi életünkhöz kötődtünk. Minden olyan dolgot el kell távolítani, ami a régi élethez kötött, ami visszavihetne oda. Isten teljes szabadításban akar részesíteni. Mik a bálványaink? Mik azok, amik nagyon fontosak voltak nekünk, amik nélkül élni sem tudtunk?  Jákób Istenben mindennél nagyobb értéket talált, és így már ezekre nincs szüksége. Ő már nem csaló, nem emberi módszerekkel halad előre, hanem mindenben Istenre figyel. Aki mindennél nagyobb kincsre talál az Úrban, az rádöbben nincs már szükség azokra a módszerekre, taktikákra, amiket eddig használt. Isten országában a megtisztult élet a bizonyságtétel.

Jákób oltárt épít az Úrnak, és ezek hála oltárok. Ott építi, ahol az Úr megjelent neki. Nem felejti el, hogy Isten, amit ígért azt megtette, beteljesítette. Mi se feledjük el, legyünk hálásak mindazért, amit elvégzett az életünkben. Köszönjük meg, hogy szüntelen vezet.

Az új életben is vannak nehéz pillanatok, meghal Ráchel és Izsák is, de ezeket már Istennel éli meg Jákób. Mert minket sem kerülnek el az élet velejárói, így a betegség, és a halál sem. Hiszen az újjászületett ember továbbra is a bűntől megfertőzött világban él. Ha belülről újjá is leszünk, de a külső továbbra is romlandó. Azonban az Úr övéivel van a nehéz pillanatokban is. Őreá mindig számíthatunk.

Megoldódik az Ézsaúval való kapcsolat is.  Ő költözik el más vidékre és ott lesz belőle nép. Nem Jákób küldi el a testvérét, és nem is ő menekül el. Mennyire más most, mint korábban volt. Ő elfér most már Ézsaú mellett. Ézsaú nem fér el Jákób mellett. Valószínűleg nem bírja elviselni Isten Jákóbon keresztül megnyilvánuló jelenlétét. Mert a hívőben Isten jelenléte megtapasztalható. Isten rajtunk keresztül kommunikál a világgal, és jelez a számukra. Ézsaú esélyt kapott Istentől amikor Jákóbot visszahozta Kánaán földjére. Ézsaúnak azonban nem kell Isten jelenléte, nem akar Vele élő kapcsolatot, nem akar Isten akarata szerint élni, ezért tovább megy. Ő a világhoz szeretne hasonlítani, nem Jákób élete a minta. Ezt onnan látjuk, hogy Edómban hamarabb lesz királyság, mint Izráelben. Elképzelhető, hogy majd később, pont Edóm lesz olyan hatással Izráelre, hogy ők is királyt akarnak.

Pál apostol rámutat, Krisztus halála átalakítja az életünket, új szemléletet ad (2Kor 5,11-6-10). Kiemel a magunknak valóságból, és magához von.  Azért halt meg értünk, hogy amikor ezt megértjük, amikor Rábízzuk az életünket, Neki kezdjünk el élni. Érte éljünk, ez az új irányvonal. Tehát nem kellemes vallásosságról van szó, egy klubműhelyről, az életünk irányának megváltozásáról. Eddig magunknak éltünk, mi voltunk a lényegek. Azon dolgoztunk, mindenki értünk éljen, kedvünkre tegyen. Jézus megváltoztat, és elvégzi, hogy már Érte éljünk. Aki megismeri Őt és megszereti, az magától, önként Neki akar élni. Ez azt jelenti, Jézus akarata és vezetése az irányadó. Azt teszem, amit mond. Úgy élek, ahogyan Ő akarja. Azt kérdezem, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem. Mondhatnánk azt is, Róla szól az életem. Róla szól? Neki élek már?

Isten Krisztusban új teremtéssé tesz. Ezt Ő végzi el, a teremtés az Ő munkája. De kérhetem, vágyódhatok rá. Uram tégy újjá engem, és amikor ezt kimondom, átélem a csodát. Újjá tesz, és ez a múlt lezárását hozza magával. A régiek elmúlnak, és újjá lesz minden.  Ez ragadott meg most, újjá lett minden.  Tehát az egész lényem, a személyiségem, az életvitelem. Mondhatnák, aki új teremtés lesz, arra nem lehet ráismerni.  Tehát nemcsak egy részlete, nem csupán a gondolkodásom, nem az ideológiám, hanem teljesen újjá leszek. A régiek elmúlnak, ahogyan Jákóbnál is láttuk. Egészen másképp közelíti meg Ézsaút az Úrral való találkozás után, mint ahogy előtte tette.

Aki új teremtés lett az Isten követévé válik. Új megbízatást kap, másokat békéltet meg Istennel. Az életünk megváltozása akkor lesz valóság, ha megbékülünk Istennel. És ez a békesség Krisztus által megy végbe. Isten a kereszten békéltet meg Önmagával, és ez a békesség tovább árad.

Pál rámutat, ma van az alkalmas idő. Mi mindig azt mondjuk, most nem alkalmas. Mindig a ma az alkalmas, azaz idő, amikor Isten szól. Ne halogassunk, hanem éljünk a lehetőséggel, béküljünk meg Istennel, és béküljünk meg egymással.

AZ ÚR JÓSÁGA, HOGY MÉG ÉLÜNK

1.  

Az Úr jósága, hogy még élünk a földön,

Mert az Ő irgalma soha véget nem ér:

Újjáéled reggelre, minden reggelre,

Nagy a Te hűséged, ó, Urunk,

Nagy a Te hűséged!

 

Isten áldásával. 

Krisztus illata

 

J

ákób ott van, ahol a part szakad. Semmi nem változott (1Móz 31,1-21). Eltelt két évtized, és most is menekül. Még mindig menekül. Nem akart az Úr előtt megalázkodni, nem hallgatott a szavára és nem ment Bételből vissza, ezért minden maradt a régiben. Otthonról is azért menekült, mert hamisan szerezte meg az áldást és az elsőszülöttségi jogot, és ezért Ézsaú a testvére megharagudott rá. Itt ugyanaz a helyzet. Lábán fiai haragszanak rá, meglátták, hogy mindent elszedett tőlük, becsapva érzik magukat.  Persze azt nem látják ők sem, hogy az apjuk is tisztességtelenül bánt Jákóbbal. Azonban Jákób már átélte, hogy az Úr megszólította, kapott Tőle ígéretet, de még nem igazán látszik mindez Jákóbon.  Jákób nehéz helyzetben van, de Isten nem feledkezik meg róla. És ez csodálatos és nagyszerű hír. Isten nem feledkezik meg rólad! Akkor sem, ha úgy látod összecsapnak fejed felett a hullámok, ha nem látsz már kiutat, Ő ott van, szól, és megmutatja az utat, amelyen járnod kell.

Isten határozottan szól, térj vissza atyáid földjére, menj vissza oda ahonnan eljöttél. És Jákób most meghallja, amit Isten mond. Rádöbben, ha ennyi év után ott tartok ahol, akkor tartottam, amikor ideérkeztem, nem tudok magamon segíteni. Ha Jákób őszinte, akkor meglátja és kimondja, semmi sem változott, ő ma is ugyanaz, mint eljövetelkor volt. A szíve csaló és hazug szív.  De ezt még nem akarja látni. Látjuk-e, hogy a baj az, hogy még mindig nem változtunk meg belül? Még mindig ugyanaz a természet irányít, ugyanazok az indulatok mozgatnak, mint korábban is.

Jákób mindent elmond a családjának, és ebből is látjuk, nem történt benne változás. Még mindig csak más a hibás, csúsztat, mint eddig.  Hiszen nem Lábán, hanem ő határozta meg, hogy milyen színű állatok képezzék a bérét.  Elmondja azt is, hogy az Úr szólt neki menjen haza. Isten bemutatkozik, én vagyok Bétel Istene, emlékszel még?  Emlékszel még, amikor Isten megszólított? Amikor először kijelentette magát? Ismered Őt? Hallod, amint mondja, én vagyok Jézus, akit te  üldözöl? Mit válaszolsz? Hogyan reagálsz?  Jákóbnak meg kell tudni, Isten elől nem menekülhet el. Ő itt is jelen van. De nem ellene tör, hanem érte munkálkodik. Itt nincs jövője, nem is lehet, mert az elhívás a szülőföldjére szól. Azért is alakulhatott így a helyzet, hogy Jákób meglássa, nem itt a helye. Ha minden jól megy, nem akar visszamenni.  A problémákon, az eredménytelenségen keresztül is szól Isten.  Az ilyen helyzetekben talán jobban meghalljuk, amit mond.

Isten beszélt Jákóbbal és ennek ellenére fél. Mert ahogyan elmegy az apósától, az azt jelzi fél. Még mindig nem borult le bűnbánattal az Úr előtt. Még mindig megfelel számára a hazugság és a lopás. Menekül, de Isten már vár rá. Isten rád is vár. Ha még nem borultál le Előtte, Ő vár, és elhozza a csodálatos találkozás és átalakulás pillanatát. Ráhel sem ismeri Istent, a házibálványra van szüksége. Sok munka vár még az Úrra, de amit elkezdett, azt Ő be is végzi. 

Meg kell érteniük a korinthusiaknak, nem azért szól Pál arról, ami helytelen, ami bűn az életükben, mert el akar távolítani a gyülekezetből (2Kor 2,5-17). Azért ír, mert azt szeretné, ha a bűn távozna el, a bűnös pedig megtisztulna, és rendezett életben növekedne. Mert a bűnnek nincs helye Isten népe között. Azonban aki vétkezett azt el kell vezetni bűnbánatra, és ha ez megtörténik a testvérek is bocsássanak meg neki. Meg kell nyugtatni a vétkezőt, hogy Pál is megbocsát neki. Pál ellen vétkezett, és úgy gondolja, nem elég, ha a gyülekezet bocsát meg.  Pál hangsúlyozza, az őszinte bűnbánat után az Úr megbocsát, és megbocsát a gyülekezet is. Ha Krisztus megbocsát, az elég. Sátán akar megtéveszteni, bűnvádat akar fenntartani. Elhiteti, hogy ezt nem lehet megbocsátani. Azonban az Úr vére minden bűnt eltöröl, mindenre van bocsánat, csak a Szentlélek elleni bűnre nincs.

Mindenben az Úr ad diadalt. Nélküle vesztesek vagyunk. Aki figyel Rá az nem vereséget lát, hanem győzelmet, akkor is, ha vereségnek tűnnek a dolgok.  Pálnak tovább kellett menni, mert vágyott Titusz után, és úgy tűnt nem tud bemenni a nyitott kapun. De megtapasztalta, hogy Macedóniában is megnyílt a kapu. Az Ő ismeretének illata terjedt ott is Pál által. Diadalt aratott az evangélium. Mi Krisztus jó illata vagyunk, mert az Ő illata terjed általunk. Pál bármerre megy, Krisztust viszi, Őt akarja megismertetni az emberekkel. Mert mindenki számára Krisztus az élet. Mi is Őt vihetjük, Róla beszélhet az életünk.

Pál szomorúan állapítja meg, vannak, akik nyerészkednek az igével. Pénzt csinálnak abból, amit az Úr ingyen adott. Ő maga mondta tanítványainak, ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Az ige semmilyen formában nem válhat üzletté. Jézus kifizette az árát megmentésünknek. Pont ez a nagyszerű, a csodálatos, hogy mindazt, ami megmentésünkre, és örök életünkre szolgál, az Úr ingyen adja. Ingyen foglalkozik velünk. Nem kér kezelési költséget, és nem pénzért adja az orvosságot, sem a lélek vitaminját. Az ige az orvosság, és ezt is ingyen adja. Adjuk mi is tovább, illatozzuk bele a világba Krisztus Lényét. Mert csak akkor vagyunk jó illat, ha Ő van bennünk, ha Őt adjuk tovább. Magunkban nincs jó illatunk. Azonban Ő illatossá tehet. Azzal küld útra ma is, hogy Őt jelenítsük meg. Benne bízzunk, és a Benne való bizalmat erősítsük másokban is.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

Isten áldásával.

Igei szomorúság

 

J

ózsef születése után Jákób rádöbben, nem itt a helye, és haza szeretne menni. Isten munkálkodik benne, annak ellenére is, hogy Jákób még a maga útján járt (1Móz 30,25-43). Emlékezteti, hogy az ő elhívása Kánaán földjére szól. Isten utánunk jön, és rámutat, nem itt a helyed. Ha még távol vagyok, ha a világban élek, megmozdítja szívem és honvágyat ad. Nem a véletlen műve, amikor néhány évtizedes Isten nélküli élet után valaki elkezdi keresni Istent. Keresővé válunk, mert a szívünk, lelkünk vágyakozik Isten után. Nélküle űr van bennünk, keressük a helyünk, próbáljuk megtalálni békességünk és nem megy. Isten azonban szól, jöjj haza. A világ idegen hely a számodra. Ha jól megy is sorod, mégsem vagy otthon. A szíved csak bennem nyugszik meg. Jöjj, hagyj magad mögött mindent, és én, hazaviszlek. Az én földemen fog kiteljesedni az életed. Érzed a honvágyat Isten országa után? Nyugtalan vagy? Nem tudod miért? Szánj időt Istenre, kezd el Őt keresni! Fordulj Hozzá teljes szívből és fordíts időt a Biblia olvasására.

Az elmúlt évek alatt Lábán meglátta, sejtette, hogy Jákób élete mögött jelen van az élő Isten.  Rádöbbent, hogy Jákóbért nyer áldást. Ha még nem is adta át az Úrnak az életét Jákób, Isten jelenléte tapasztalható általa. Isten nem hagyta magára, munkálkodik érte, és így Lábánnak is üzen. Lábánt is keresi az Úr, neki is fel kell ismernie, hogy nincs rendben az élete. Lehetőséget kap, hogy a bálványoktól, az önszeretettől, a magának valóságtól megszabadulva Isten gyermeke legyen. A Lábán által megtapasztalt áldás Jákóbot is formálja. Ő is meglátja, Isten nem hagyta őt magára.  Terve van vele és haza akarja vinni, arra a földre, ahol az lehet, amire elhívást kapott, aminek Isten akarja látni.

Azonban mégsem indul el Jákób. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy eddig Lábánnak szolgált a feleségeiért.  Úgy látja, nem kapott semmit, és ez is bizalmatlanság Isten felé. Maga akarja megoldani anyagi helyzetét. Így marad még, és beveti minden trükkjét, a gyarapodás érdekében.  Még mindig emberi módon reagál a helyzetre. Meg akarja mutatni, hogy mit tud, hogy mit ér. Nem meri úgy rábízni magát Istenre, ahogy van. Megmerjük mi ezt tenni? Bízunk az Úrban nehéz gazdasági helyzetben is? Vagy úgy gondoljuk, nekünk kell tenni valamit? Meg kell mutatni mit tudunk, mit érünk. Jákób még nem Istenért munkálkodik, mindent bevet, amit a nem hívő társadalomtól tanult. Azonban az Úr megőrzi őt.

Isten Jákób lábnyomán áldja meg Lábánt, azért mert figyel Jákóbra. És ez rámutat, arra a tényre, hogy az Úr Jézus lábnyomában kaphatunk áldást. Ez azt jelenti, hogy Érte áld meg Isten. Akkor lesz áldott az életem, ha követem Őt. A lábnyom azt jelenti, az előttem haladó Úr Jézus lábnyomába lépek. Tehát nem a magam útját járom, hanem mindig a Pásztor nyomaira figyelek. És addig leszek áldott, addig haladok jó irányba, amíg az Ő nyomait követem. Az ige a szívünkre helyezi, hogy az Ő nyomdokait kövessük (1Pét 2,21). A tanítvány mindig a Mester nyomaiban jár, Őrá figyel és Tőle tanul.

Pált némelyek kritizálják, amiért nem ment még el személyesen Korinthusba (2Kor 1,23-2,4). Úgy gondolták majd apostoli tekintélyével megoldja a problémát. Azonban Pál azt akarja, mégpedig azért, mert ez Isten országának is a szellemisége, hogy maguk lássák meg a hibákat, és igyekezzenek kijavítani őket. Isten országa így működik. Nem egy diktátor szavai irányítanak, nem azért teszünk meg dolgokat, mert ha nem tesszük meg, büntetés következik. Nem, mi nem a kényszerből követjük az Urat, hanem az iránta való szeretetből. Az Úr is szereti övéit, sőt előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerettük Őt. Szereti és menti a bűnöst. Szent életre hív. Ha azonban elbukunk, ha a gyülekezet eltér az Ő akaratától, mindig szól, figyelmeztet. Azt akarja, hogy magunk lássuk meg, ami rossz. Vegyük észre a bűnt, és változtassunk. Ne azért változtassanak, mert Pál szigorú, megparancsolja, hanem azért, mert ők maguk is meglátják az Úr Jézussal való kapcsolatuk által, mit rontottak el. Aki meglátja, annak fáj az engedetlenség, és ezen változtatni akar. Miért, mert szereti az Urat.

Fontos üzenet ez, ne azért tegyünk valamit, mert mások mondják, hanem saját meggyőződésből. Ne azért térj meg, mert valaki elvárja? Ne azért olvasd a Bibliát, mert ez hozzátartozik a hívő élethez. Azért tedd, mert magad is vágyakozol rá. Azért mert megláttad, hogy rossz úton jársz, és most már Krisztust szeretnéd követni. És mindezt azért, mert látod, hogy Ő igaz, szent, és megszeretted. Azért olvasom a Bibliát, mert szomjas rá a szívem, és szeretném az Urat egyre jobban megismerni. Tehát Pál senkit sem kényszerít, de úgy éli meg a hitét, hogy az hasson másokra, odasegítsen az Úrhoz.

Könnyek között írt levelet Pál, de mindezt azért, mert szereti őket, és azt akarja, hogy visszataláljanak Krisztushoz. Nem megszomorítani akarja őket, nem azt, hogy elforduljanak megsértődve, hanem azt szeretné, ha ez a szomorúság örömre fordulna.  Pál mindig a jobbítás érdekében szól. Nem megszomorítani, az Úrtól eltávolítani akar, hanem bűnbánatra segíteni. A bűnbánat elismeri, hogy én rontottam el, és megvallja, hogy visszatér az Úrhoz a helyes útra. Az jelenti majd az örömöt, amikor megtörténik a korrekció. Visszaigazodnak az Úr szavához, és akaratához. Az ige azért szól, hogy változtatásra késztessen. Akkor van öröm a mennyben, amikor komolyan vesszük az Úr szavát és változtatunk.

 

JÉZUS, VILÁG MEGVÁLTÓJA

 

1.  

Jézus, világ Megváltója,

Üdvösségem megadója,

Megfeszített Isten Fia,

Bűnömnek fán függő díja:

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

2.  

Szent kereszteden kereslek,

Szomorú szívvel szemléllek,

Mert így gyógyulást remélek.

Moss meg szent véredben, s élek!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

3.  

Engem ily nagy szerelmedből,

Végy Hozzád szent kegyelmedből!

Vegyek erőt keresztedből,

És végbúcsút bűneimtől!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

4.  

Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj,

Halál rabját, kínra ne adj,

Sőt ha eljő majd halálom,

Szent jobbodra engedj állnom!

Jézus, add, hogy Hozzád térjek,

Veled haljak, Veled éljek!

 

Isten áldásával.

Igen, és ámen

 

M

egvolt Isten találkozása Jákóbbal, kijelentette magát neki, de Jákób nem fordul meg (1Móz 29,1-30,24). Semmi változás az életében megy tovább a maga útján. Azonban Isten nem hagyja őt magára, mert terve van vele. Azonban az iskolát tovább kell folytatnia. Isten tudja, eljön az idő, amikorra Jákób megtanulja a leckét és meglátja, életváltozásra van szüksége.  Itt még ez a fordulat nincs meg.  Még mindig maga intézi ügyeit. Hogyan indulunk el a héten? Az Úrra bízzuk magunkat, vagy a hétvégi istentisztelet után is minden marad a régiben. Jákób életvitelén nem látszik a nagy Istenélmény. Nem sugárzik belőle Isten jelenléte, és a tettei sem azt tükrözik, hogy ő Isten képviselője. Sok még a tanulnivaló, rengeteget kell formálódnia Isten kezében. Hol tartasz? Kiformálódott már benned a Krisztus? Ő látszik rajtad keresztül?

Megérkezik Háránba, bekerül Lábán családjába, és ott minden az akkori világ rendje szerint megy végbe. Lábán nem ismeri Ábrahám és Izsák Istenét. A maga dörzsölt módja szerint halad az életben. Csak a maga érdekei számítanak. Jákób megtanulja ennek az életmódnak a csínját-bínját. Rádöbben, hogy nem is olyan jó, amikor őt csapják be. Kiderül, Lábán nagyobb csaló, mint Jákób. Hiába szerette meg Ráhelt és szolgált érte hét esztendőt, mégis Leát adták először hozzá. A saját útjához ragaszkodott Jákób, úgy gondolta tud ő maga is boldogulni, hát most megtanulja milyen is a világ Isten nélkül. Lábánnak nem probléma, ha Jákóbnak két felesége lesz.  Beindul a verseny. Mert ez verseny, küzdelem a javából. Ebbe sodródott Jákób. Itt senki nem imádkozik, és nem vár az Úrra. A két feleség az eddigi környezetében tanultakkal próbál a másik fölé kerekedni.  Testvérek harcolnak egymás ellen. Ez a helyzet Jákób számára próba, vajon mit tesz? Hogyan oldja meg ezt a helyzetet. És nem látjuk, hogy Istent keresné. Mindenféle próbálkozást látunk Ráhelnél is, hogy a meddőségtől megszabaduljon. De nem fordul az Úrhoz. Úgy látszik Rebeka nem mondta el fiának, hogy ő is meddő volt, de imádkoztak, és Isten meghallgatta őket. Beszéljünk Isten életünkben elvégzett munkájáról. Beszéljünk megtapasztalásainkról.

Eljött az idő, amikor Isten megemlékezett Ráhelről, ami itt azt is jelenti, megmutatta, Ő a megoldás. Nincs szükség emberi praktikákra, mert Ő tud segíteni. Istennek ott is van megoldása, ahol mi nem találunk megoldást. Vigyázzunk, mert a gonosz és a világ is ad tippeket. Arra buzdítanak, ne várjunk Istenre, vegyük kézbe dolgainkat mi magunk. Így azután könnyen még messzebb távolodunk Istentől, és olyan dolgokba bonyolódunk, amit Ő nem hagy jóvá. Bízzunk az Úrban, keressük Őt még jobban. Igyekezzünk megismerni Őt. És Isten megismerése biztonságot ad. Ha tudom ki Ő, ismerem hatalmát, elmúlik a félelmem. Akkor a legválságosabb helyzetekben is kapkodás nélkül élhetek. Ha Bételnél visszafordul Jákób mindezt a sok csalást, a vele járó szenvedést megspórolhatta volna. De ő ment tovább, és ez lett belőle. Azonban Isten még ebből is tud jót kihozni. Felhasználja Jákób botlásait is országa építésére, de ez már kegyelem.

Pál a második korinthusi levélben a Vigasztalás Istenéről beszél, aki megvigasztalja övéit szenvedések közepette (2Kor 1,1-22). A gyülekezet megtapasztalja a Krisztusért való szenvedést, és az apostol rámutat, hogy az Úr ilyen esetekben sem hagy magunkra. A korinthusiak Jézusért szenvedtek. Vállalták hitüket, beszéltek Isten kegyelméről, a kereszten elvégzett szabadításról, az új élet lehetőségéről. Elmondták, hogy Krisztus meghalt ugyan, de feltámadt. Mindez bolondságnak tűnt az emberek előtt. Pál elmondja, ne csüggedjenek, az Úr megvigasztalja, és megszabadítja övéit. Pál úgy ír Isten vigasztalásáról, hogy maga is megtapasztalta. Nem csak vigasztalást, hanem a szenvedést is. Elmondja, erejük feletti terheket hordoztak az evangélium hirdetése közben,  már halálra szánták magukat. Aztán felismerték, hogy mindez Istentől való lecke. Megtanultak, nem magukban, hanem Istenben bízni. Nagy kísértés, hogy magunkban bízunk. Bevetünk minden trükköt, hogy megoldjuk a dolgokat, vagy megszabaduljunk a veszélyekből. Az ige arra tanít, bízzunk a szabadító Istenben. Másrészt ezek a helyzetek felkészítenek a jövőre, ahogy Pál írja, benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít. A keskeny úton a próbák, a szenvedések egymást követik, a megtapasztalt szabadítás, erősíti az Úrba vetett bizalmunkat. Kimunkálja bennünk, amit Pál mond, ezután is megszabadít az Úr. Az Ő hatalma ma is érvényes. A hívőknek nem csupán múltjuk, hanem jelenük és jövőjük van.

Csodálatos, Isten ígéretei Jézusban teljesedtek be, váltak igenné. Minden Őbenne és Őáltala valósult meg.  Ezért jöhetünk Hozzá bátran. Istennél az igen, mindig igen. Amit ígér azt meg is cselekszi. Ő nem ember, hogy hazudjon. Amikor Jákób történetét olvassuk, nehogy azt gondoljuk, Isten is olyan, mint Jákób. Jákób teljesen emberi, mert még nem született újjá. Az Úr pedig isteni, ami azt jelenti, nem olyan, mint mi. Hozzánk hasonló lett, kivéve a bűnt. Ő nem a bűn, hanem az engedelmesség útján járt. A Hozzá térő bűnösön azonban megkönyörül, és újjá teszi.

Isten Krisztusban erősíti meg a tanítványokat. Minél erősebb a Vele való kapcsolatunk, annál erősebb keresztyénekké válunk. Ő tesz erőssé a szenvedések elhordozására, hitünk bátor megélésére.

 

 

Uram, a te igéd nekem

 

1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik

szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben

ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök

életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem

Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavá-

nak.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én

mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.

 

 

Isten áldásával.

 

Stop, fordulj vissza!

 

M

iután Izsák megáldotta Jákóbot, megérkezik Ézsaú megtudja mi történt (1Móz 27,34-28,22). Döbbenet, megrémülés lesz úrrá rajtuk, de nem látunk imádságot. Ézsaú haragra gerjed, Jákóbot teszi felelőssé, de nem beszél a maga felelősségéről. Nem mondja, hogy ő adta el az elsőszülöttségi jogot. Nem mondja el, hogy többre tartotta az áldásnál, így Istennél az ételt, a pihenést, a test kényelmét. Mi meglátjuk-e, hogy nem más a hibás, hanem mi. Mi tartottunk dolgokat fontosabbnak Istennél? Hányszor a megélhetés, a mindennapi gondok miatt kerül háttérbe a Biblia, az istentisztelet. Azonban nem erre hivatkozunk. Nem azt mondjuk, mi hanyagoltuk el az Úrral való kapcsolatot, hanem Istenre hárítjuk a felelősséget.

Igénk szívünkre helyezi, keressük az Urat! Ne engedjük, hogy a világ sodorjon minket. Ne azt tegyük, mint mások. Mert az Istennel való kapcsolat nem a világ sorsának a függvénye.  Ne attól tegyük függővé Isten keresésünket és a Neki való engedelmességet, hogy ezt most a társadalom jóváhagyja-e? Magunkért keressük Istent. Engedjünk lényünk belső vágyának, mert a lélek vágyakozik Isten után. Engedjünk és keressük Őt, amíg időnk van rá.

Ézsaú szívében nincs bűnbánat, nem kezdd el bocsánatért könyörögni. Szíve távol van az Úrtól. Hogyan reagál? Gyűlölettel, és úgy gondolja, bosszút kell állnia. Megöli, és akkor majd megoldódik minden. A legszomorúbb, hogy a mai napig nem változott a másikhoz való hozzáállásunk. Ha valamivel akadályoznak, keresztülhúzzák a számításunkat haraggal és gyűlölettel válaszolunk. Pedig ez nem megoldás. Az Úr Jézus a gyűlölet helyett a megbocsátást ülteti el a szívünkbe. Sőt Ő teszi a megbocsátásra alkalmassá a szívünket. Mert az Ő munkája nélkül erre alkalmatlanok vagyunk. A test reakciója, cselekedete a harag és a gyűlölet. A Lélek gyümölcse pedig a szeretet és a megbocsátás. Ehhez azonban a Lélek jelenlétére van szükség.

Jákób menekül, ő sem vállalja tettét. Úgy gondolja, ha elmenekül Ézsaú haragja lecsillapodik. Egy kis időre kell elmenni, gondolja Rebeka. Azonban látjuk, hogy az idő és a felejtés sem oldja meg a problémákat. Egyedül az őszinte bűnvallás és az Úr elé állás segít. Itt azonban mindenki a maga módján, emberi természete szerint igyekszik megoldást találni. Egymást sem keresik. Most is láthatjuk, mennyire Rebeka irányít. Nem engedi át Istennek az életük irányítását. Ő akarja Jákóbot megmenteni. Tanulhatna, hogy ez nem megy. A magunk igyekezete még több galibát okoz.

Jákób elmegy és elhiszi, most már rendbe jön az élet.  Azt gondolja, hogy anélkül rendbe jöhet, hogy ő megváltozna. Ma is ez az egyik nagy tévedés. Azt hisszük, hogy akkor is rendbe jön az élet, rendbe jönnek a kapcsolataink, ha mi nem változunk meg. Egy kis környezetváltozás. Ide utazunk, oda rohanunk, de mégsem változik semmi, mert a szívem maradt ugyanaz.

Isten azonban Jákóbról sem mond le. Vele megy, keresi, megszólítja. Az álom által üzeni, hogy Ő nincs messze tőle. Ott van, ismeri az életét, tudja, milyen tartalom van a szívében.  Isten jól tudja, hogy menekül. Istent nem lehet becsapni.

Neki nem lehet azt mondani, csupán nősülésről van szó. Látja azt a pocsolyát, ami ott van belül. Azért keres, mert segíteni akar. Azonban ez csak akkor válik valósággá, ha mi is akarjuk. Isten ígéri, vele megy, egészen addig, amíg Jákób magában nem látja meg az ellenfelet. Azt gondolja Ézsaúval van baja, hát nem. Saját magával. De még nem ismeri el, még nem akar régi emberével megküzdeni. A lajtorján le és föl járkáló angyalok jelzik: Jákób állj meg, még visszafelé is mehetsz. Nemcsak egy irányban van út. Van visszafelé út, Velem. A létra tetején Isten áll, és így rámutat, csak Velem fordulhatsz meg. Nélkülem, csak elfelé visz az út.  Nekünk is üzen az Úr, Vele még megfordulhatunk. Visszatérhetünk, az áldások helyére.

Isten kijelenti vele lesz és visszahozza a földre. Ebben benne van, hogy akár most is visszafordulhatsz. Ha megteszed, veled leszek, nem fog Ézsaú ártani neked. De Jákób nem hisz Istennek. Nem fordul vissza, hanem megy tovább, és még szab feltételt. Ha velem lesz, ha visszahoz, ha ad kenyeret, ruhát, akkor Istenem lesz. Micsoda konok szív, ahelyett, hogy hittel odaborulna, és azt mondaná, menjünk együtt vissza, még ő szabja meg mikor lesz Istene az Úr. Ha ismerné Istent, tudná, nem kell félni, mert Ő ad kenyeret. Ő adja, és nem én szerzem meg. Aki hisz Benne, és keresi az Ő országát és igazságát, annak mindezek megadatnak. Hiszed ezt?

A levél záró sorait olvashatjuk, amiben köszöntések hangzanak el, terveiről beszél az apostol, és a gyűjtés hogyanjára mutat rá (1Kor 16,1-24). Ebben a lényeg, hogy önként önszántukból adjanak. Ez nem kötelező program, nem mások szavának kell eleget tenni, hanem valóban az Úr indíttatására.

Efézusban úgy látja nagy és ígéretes munkára nyílt kapu. Nyílik az evangélium előtt a kapu, és ezen Pál be akar menni. De ő valóban evangéliumot akar hirdetni, a kapu arra nyílik, hogy az ige terjedjen, és általa életek változzanak. Nem a világ elvárásának a teljesítése a megnyílt kapu és nem a világban található programok egyházi bevezetése. Pál nem létszámgyarapításba fog, hanem életeket akar menteni.

Vigyázzatok!- írja az apostol. Vigyázni kell, mert a gonosz nagy lendülettel támad. Vigyázzunk, hogy bele ne süppedjünk a jólétbe, a megelégedettségbe.  Álljunk meg a hitben! Ez fontos, a hitben, a Krisztusba vetett hit útján kell megállnunk.  Ragaszkodni az Úrhoz, és ahhoz, hogy Ő a Megváltó. Legyetek erősek, merjétek vállalni Őt akkor is ha szenvedéssel jár! Ragaszkodjunk az Úr Jézus tanításához, a Tőle való életformához. Legyetek férfiak, tartsatok ki férfiasan az Úr mellett. Ha kell, szenvedjetek érte. Nagy dolgok ezek. Tudunk az Úrért szenvedni?

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.

 

 

Győzelem a halál fölött

 

I

zsák úgy látja közeledik halálának órája, ezért szeretné átadni az atyai áldást az elsőszülött fiának, Ézsaúnak (1Móz 27,1-33). Azonban van itt egy probléma, Isten kijelentette, hogy a sorrendet Ő megfordítja, Jákób az elsőszülött és őt kellene Izsáknak megáldania. Miért nem így történik? Azért ahogyan a mi életünkben sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan Isten megmutatja azokat. A mi szívünk a hagyományokhoz, társadalmi szokásokhoz kötődik, ahhoz ragaszkodunk, amit őseinktől örököltünk. Úgy tűnik Rebeka nem beszélte meg az Úr kijelentését a férjével. Nem beszélgettek Isten akaratáról, mert Izsáknak még most is Ézsaú az elsőszülött. Őt hívatja és nem Jákóbot. Ha annak idején beszéltek is róla, de nem vette komolyan. És úgy tűnik nemcsak a fizikai látását veszítette el Izsák, hanem a lelkit is. Nincs lelki látása, nincs kapcsolata Istennel. Ebből kifolyólag fél eltérni a megszokottól, nem mer lemenni a kitaposott ösvényről. Meg van-e még a lelki látásunk? Fel merjük-e borítani a hagyományokat, ha, Isten azt kéri? Merjük-e vállalni az Úrtól kapott változásokat?

Amikor Rebeka hall Izsák tervéről pánikba esik, úgy gondolja, kútba esik Isten terve és be akar segíteni. Milyen balga gondolat is ez, besegítünk Istennek. Neki nincs szüksége a mi segítségünkre.  Ő mindent a maga idejében cselekszik, terveit célhoz juttatja. Nem kell félni, hogy az ígéret nem teljesedik be. Aztán láthatjuk, hogy segítés helyett jobban összegabalyítjuk a fonalakat. A kapkodás, a magunk igyekezete az emberi kapcsolatokat is megrontja.  Egy pillanat alatt forr a levegő, gyilkos indulatok röpködnek. Mindez azért, mert nem várjuk meg Isten lépését.

Rebeka kézbe veszi az ügyet, ételt készít és beküldi Jákóbot az apjához az áldásért. Jákób bemegy ám Izsáknak gyanús lesz, azonban lelkileg teljesen el van tompulva, és csak a külső jelekre figyel. Megismeri Jákób hangját, és ki is mondja, ez Jákób hangja, és nem ez alapján dönt. Súlyos tévedés ez. Az ördög ravaszsága, aki ma is így működik. Megtévesztett minket és kimunkálta, hogy ne a hangra figyeljünk, hanem a külsőre. Ma már nem az számít, ami a szívből származik, hanem teljes mértékben az emberi kinézetre, produktumra, anyagi javakra figyelünk. Ezért megtévedünk. Nagyon lényeges a hang, mert az Úr is szól, arról beszélt, hogy mint Pásztor szólít meg minket, és a juhai hallják, megismerik a hangját és követik Őt. Azért tévedünk el, mert nem figyelünk Isten hangjára. Nem figyelünk arra a szóra, amit Ő mond. Már nem az ige a fontos, hanem valami más. Izsák megismerte ugyan Jákób hangját, mégsem aszerint cselekedett. Hányszor tudjuk mi is, mit akar az Úr, mégsem aszerint tesszük a dolgainkat.

Ézsaúnak is szembesülnie kell azzal, hogy amit nem becsült meg, azt már elvesztette. Eljutott ebben a dologban egy pontra, amin már nem tud változtatni. Kapott lehetőséget, hogy megbánja az elsőszülöttségi jog eladását, azt, hogy megvetette Istent. Azonban ez nem történt meg, és most már egyre kevesebb az esély a változtatásra. Ragadjuk meg a megtérés lehetőségét. Ne mondjuk, nincs szükségem Isten bűnbocsánatára, se Őreá. Igenis szükségünk van Rá. Nélküle, a Neki való engedelmesség nélkül minden összegubancolódik. Figyeljünk az Úr szavára!

Nehéz dolgokról beszél az apostol, a feltámadásról és az elváltozásról (1Kor 15,35-58). Nehéz dolgok ezek, mert értelemmel felfogni nem lehet. Ez már kizárólag a hit útja. A hit pedig Isten szavára épít, az Ő lehetőségeire alapoz. A feltámadást Krisztusban érthetjük meg. Ő a minta. Aki hisz Őbenne, ha meghal is él, mondja az ige. Az érti meg, az hisz benne, aki a bűnből való feltámadást átélte, aki új emberré lett. Ez nem egy tantétel, hanem csodálatos reménység, amiből majd valóság lesz. Már most hit által a miénk, és aki a Krisztusé az majd át is fogja élni. Megtapasztaljuk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.

A feltámadáskor nem a régi, vagyis a mostani romlandó testünk elevenedik meg, hanem egy új romolhatatlan testet kapunk. A feltámadott Jézushoz hasonló testet kapunk majd. Ami azonban a lényeg, lezárul a bűn okozta romlandóság ideje. Véget ér mindaz a rossz, ami Ádám engedetlensége által érkezett a világba. Elkezdődik egy új, amit az Úr Jézus Krisztus hozott el. Ennek az újnak már most a részesei lehetünk.

Test és vér nem örökölheti Isten országát. Semmi, ami ebből a bűnös világból származik nem juthat be Isten országába. A bűn által megfertőzött ember és földi dolgok oda át nem kerülhetnek. Ezért szükséges újjá születni. Isten országába már most is, csak az kerülhet be, ami Lélektől született. A testtől született dolgok kint maradnak, mert azokban benne van a bűn vírus. Az újjászületettek már nem fertőznek. És ez a lényeg, az új teremtést nem lehet megfertőzni. Csak vírusmentesen léphetünk oda be. A vírusra pedig Jézus Krisztus vére a megoldás. A Belé vetett élő hit által tisztulhatunk meg, és lehetünk újjá.

Isten Jézusban diadalt aratott, és eljön a pillanat, amikor átéljük, hogy Benne a halál is elnyeletett. Nem lesz többé halál sem. És ez ad erőt, Krisztus diadala tölthet fel erővel, és ad hit által reménységet, amikor még találkozunk a halál munkájával. Azonban ne feledjük a mi Urunk Jézus Krisztus által, a halál elnyeletett, legyőzetett. Őreá tekintsünk, és hittel szolgáljunk az Úrnak.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.