De mit mond az Írás?

M

ózes ideje is lejár, de mielőtt az Úrhoz menne van még egy feladata (4Móz 31,1-24). Midján népe felé kell Isten akaratát közvetítenie. Az Úr nem nézi el, hogy bűnbe vitték Izráelt, amikor bálványimádásba taszították, hűtlenségre csábították. Isten népe ellen nem lehet büntetlenül vétkezni. Ám mi már nem a bosszúállás korában vagyunk, mi már az Isten kegyelmét, hosszútűrő szeretetét közvetítjük a világba.  Az Úr Jézus a megbocsátást helyezte övéi szívére.

Fontos meglátni, hogy itt a bosszúállás az Úrért, és nem önmagukért történik. Az Úr szavára indulnak harcba és nem saját ösztöneik indítására. Azért harcolnak, mert a bűn nagyon súlyos dolog, ezért nekik kell vele szembe szállniuk, nekik, akik elbuktak csábításával szemben. A bűn felett nem lehet szemet hunyni. Ha most nem indulnak harcba Midján ellen, a nép különösen a fiatalok úgy gondolják, nem történt semmi rossz, csak egy kis közös istentiszteleti ünnepségen vettek részt. Látniuk kell, hogy Isten népe a pogánysággal nem keveredhet, mert nem őket igazítják magukhoz, hanem ők igazodnak hozzájuk, ők veszik át szokásaikat. A minket csábító bűnnel is nekünk kell szembe szállni, nekünk kell rá nemet mondani, ellenállni, amikor csábít. Mi nem emberek, hanem a bűn, a világ befolyása ellen harcolunk. Ezt a harcot már nem magunkban kell megvívni, hanem az Úrral. Ő ad erőt az ellenálláshoz, és a keskeny úton való megmaradáshoz.

A bűnnel és a bűnre csábítókkal szemben, azokkal, akik Isten akaratától eltérítenek, határozottan kell fellépni. Egyértelműen kell ragaszkodnunk Urunkhoz, és a Neki nem tetsző utakra, tettekre mondjunk nemet, akkor is, ha esetleg a környezetünk megsértődik. Ne feledjük, a bűnre, a pogányságra mondunk nemet, és nem az emberre. Jézus is szerette a bűnös embert, kereste és mentette, de a bűnre mindig nemet mondott.

A korábban már látott Bálám neve itt is feltűnik, sok mindenben pozitívnak látszott a személye, hiszen ha el is ment Moáb királyához, nem átkozta meg Izráelt. Sőt azt láttuk, hogy fontos dolgokat ismert fel, valóban megnyílt a belső látása, de úgy látszik hosszú távon nem arra épített, amit látott. Miért? Talán őt is megkísértette, hogy amit Istentől látott és hallott, azt más számára hallotta. Isten szavát úgy adta tovább, hogy a saját szíve, lénye érintetlen maradt. Úgy járt, mint a kavics a folyóban, körbeveszi a víz, kívül mindenütt nedves, de ha széttörjük a közepét, száraznak találjuk.

Mi is benne vagyunk az igei környezetben, körbevesz bennünket Isten Igéje, de átjárja-e a szívünket is? Talán sok keresztyénnek, gyülekezetnek pont ez a problémája, belülről, a lényében, száraz és érintetlen marad. Vizsgáljuk meg most a szívünket és kérjük, mutassa meg az Úr, milyen hatása van lényünkre a hirdetett Igének?

Bálámot nem formálta át, amit hallott, mert másnak hallotta, és másnak adta tovább, így megmaradt a rossz úton, és rossz tanácsot is adott. Ez is fontos, nem elég, ha valaki hirdeti Isten Igéjét, az a fontos, hogy ő maga éli-e. Csak annak a tanácsára hallgassunk, aki maga is Isten szava szerint alakítja az életét. Bálám nem így tett, mégis hallgattak szavára. Ennek az Úrtól való eltévelyedés, vétkezés lett a vége. Isten népe közé bekerült a bálványimádás. Ha a bűn bekerül az életünkbe nehéz azt kitisztítani. Tudjuk, hogy a földből is nehéz eltávolítani a gazt, mert a magja benne van a földben, és ezáltal állandóan újra kihajt. Itt is láttuk, hogy milyen körülményes, és mindenre kiterjedő volt a megtisztulás folyamata. Mi már tudjuk, hogy nem különféle ceremóniák, és áldozatok tesznek tisztává, hanem egyedül Jézus Krisztus vére.

Pál rámutat levelében, hogy akik Jézus Krisztus tanítványai, azok az ígéret gyermekei (Gal 4,27-31). Tehát Ábrahámhoz hasonlóan hit által lettünk mi is Isten fiai. A kegyelem hit által jut el hozzánk. Azonban fontos, amire az apostol felhívja a figyelmet, a test szerint való ma is üldözi a Lélektől valót. Amikor Isten lelke által újjászületünk, a test nem adja fel, mindent megtesz, hogy győzzön felettünk, ám Jézus Krisztusban van erő ellent mondani, az Igéhez ragaszkodni.

A keskeny út vándoraiként is szembenézünk nehéz dolgokkal, úgy ahogyan Pál is olyan kérdéseket kapott, amikre nem lehetett kapásból válaszolni. Ám ő megmutatja mi a teendő, nem a maga kútfejéből válaszol, hanem felteszi a kérdést: „De mit mond az Írás? ” Ez számunkra is a járható út. Mielőtt bárki tanácsát elfogadnánk, és itt visszautalok Bálámra, forduljunk az Igéhez. Tegyük fel bátran, a kérdést: mit mond az Írás? Ezt követően pedig addig keressünk és várjunk, amíg biztosak nem leszünk, az Úr válaszában. Csak akkor nem tévedünk el, ha merjük kérdezni az Igét, hiszen Isten minden kérdésünkre válaszol. A Biblián keresztül megtalálhatjuk Urunk feleletét. Az előttünk járt próféták és tanítványok is megtapasztalták, hogy Istenhez fordulhatunk minden kérdésünkkel. Aki pedig ezt megteszi, választ is kap.

Így bátorít az Úr Jézus: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.  Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7,7-8).

Semmi felől ne aggódjál

1. Semmi felől ne aggódjál, él az Isten és szeret,

Hálaadó könyörgéssel tárd fel néki szívedet.

2. És az Isten békessége, minden értelem felett,

Megőrzi az Úr Krisztusban, gondolatod, szívedet.

Isten áldásával.