Ragaszkodj Isten szavához!

I

zráel népe Jerikóval szemben táborozik, most már közel vannak az ígéret földjéhez (4Móz 22,1-21). A Mindenható csodálatosan vezeti népét, eddig ők féltek az őslakosoktól, most már Moáb királya retteg. Miért? Képzettebb lett a zsidó hadsereg? Meggyengültek az ellenséges népek? Nem! Az emóriak fölötti győzelem hatása mindez. Annak a győzelemnek, amelyet kaptak Istentől. Hiszen itt nem Izráel fejlettségéről, hanem az Úr hatalmáról van szó, Aki népe előtt jár és megkészíti számukra az utat, az ellenség szívét pedig megolvasztja. A negyven év alatt Isten megsokasította a zsidókat. A lázadók attól féltek korábban, hogy gyermekeik elpusztulnak a pusztában, ezzel szemben a lázadók elvesztek, gyermekeik pedig megsokasodtak és megerősödtek. Az Úr ma is megáldja engedelmes, hitben járó gyermekeit. Amikor félünk az elbukástól, csodálatosan mutatja meg az Úr hatalmát. Ma is elvégzi, hogy népe hatalmasnak, erősnek, legyőzhetetlennek látsszon. Mert ha életünk el van rejtve Őbenne, akkor már nem a mi erőtlenségünk, gyöngeségünk, hanem az Úr ereje látszódik. Isten jelenlététől pedig meghátrál az ellenség.

Ha fél is Izráeltől Moáb királya, nem adja fel, hanem mindent megtesz, hogy megállítsa őket és megakadályozza Kánaán földjére való bemenetelüket. A gonosz célja ma is az, hogy megakadályozza Isten országába, az örök életbe való bejutásunkat. Bálák Bálám által akarja elérni célját. Követeket küld hozzá, akik átadják a gazdag fizetséget és királyuk üzenetét. Bálám az Úrra várt, Tőle tudakolta meg, mit tegyen. Isten el is jött hozzá és világos, határozott választ adott neki. „Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az” (12). Tehát világos a parancs, ne menjen el, és ne átkozza meg azt a népet; azt is megtudja, miért, mert áldott az. Az a nép, akivel sem Móáb, sem Bálám a varázsló nem tud mit kezdeni, Isten áldottja.  Bálám számára egy nép volt a sok közül, de Isten számára ők voltak a szeme fénye, az áldott nép.

Bálám elmondja Isten akaratát a követeknek, akik hazamennek, ám az ellenség nem adja fel egykönnyen. Újabb követek és még több pénz érkezik Bálámhoz, aki elmondja, hogy ő nem mehet el Bálákhoz, nem szegheti meg Isten parancsát, de már nem olyan határozott. Nem küldi el őket, hanem ott marasztalja a követeket éjszakára. Tehát a sok pénz bizonytalanná tette. Számára ez a küldetés is munka volt, amit ha jól megfizetnek, elvégzi, és a többi már nem reá tartozik.  Fontos meglátni, hogy amikor világosan ismerjük Isten akaratát, határozottan ragaszkodjunk hozzá, ha bizonytalankodunk, elesünk. Ha egyszer Isten világosan megmondta, mit kell tenni, nem szabad leállni, alkudozni, mert az azt jelenti, hogy a világ kívánsága irányít és nem Isten akarata. Bálám nem küldte el Móáb követeit, mert úgy vélte, Isten majd meggondolja magát. Akar-e még valamit mondani az Úr?  Ez veszélyes kérdés, mert Isten világosan kijelentette akaratát, Bálám akar hatással lenni Istenre. Bálámot a pénz vonzotta, szíve nem az Úrra figyelt, hanem a vagyonra. De hát Isten végül maga mondja neki, hogy menjen el. Meggondolta magát? Mégis igaza volt Bálámnak, amikor várt újabb üzenetre? Szerintem Bálám rosszul cselekedett, engedetlenné vált. Neki az első üzenethez kellett volna magát tartani, de nem akarta. Ő el akart menni, mert ekkora honoráriumról nem lehet lemondani, és most a saját útjának igazolására várt. Nem istennek akart engedelmeskedni, hanem arra várt, hogy a saját útját hitelesítse Isten. Az Úr nem változtatta meg akaratát, de ha Bálám nagyon menni akar, hát menjen. Az Úr nem ért vele egyet, nem akarja, hogy elmenjen, de megengedi. Az Úrnak van megengedő akarata, amikor nem akarja, amit tenni szándékozunk, de nem fog benne megakadályozni. Miért? Mert világosan szólt. Szólt, értelmes emberi lényekhez. A mi feladatunk, hogy ezt a szót komolyan vegyük. Hisztéria és cirkusz nélkül tegyük, amit Isten mond, és akkor áldott lesz az életünk. A pénz nem minden, Isten jelenlétét, áldását nem tudja pótolni. Bálám a pénzt választotta Isten helyett. A gazdag ifjú is a vagyon mellett döntött. Te mit választasz? Mered-e vállalni a több pénzről, a hivatali előmenetelről, a népszerűségről való lemondást az Úr akaratáért. Ha igen, megtapasztalod, nem leszel szegényebb, nem lesz kevesebbed, mert az Úré az egész föld és annak teljessége. Mi egy gazdag Atya gyermekei vagyunk. Ábrám lemondott Lót javára a gazdagabb területről, és mégis nagy áldást, és bőséget kapott az Úrtól.

Pál apostol folytatja Galatáknak írt levelét, és benne leszögezi, hogy Isten nem nézi az ember személyét, hogy ki volt régen, hanem kegyelmét nyújtja. De azt sem nézi, hogy most ki, hanem csak egyedül az engedelmességre tekint. Istennek nem a pozíciónk, hanem az engedelmességünk számít.

Pál elmondja, hogy az apostolok felismerték, hogy Pálban ugyanaz az Úr munkálkodik, mint Aki bennük és általuk is. Csodálatos a Lélek munkája, nincs irigység és féltékenység, hanem kölcsönösen elismerik egymás munkáját és munkaterületét. Milyen nagyszerű dolog, ha a tanítványok elismerik  egymás munkáját,  és ha kell, még segíteni is tudják. Azonban mindez nem tőlünk jön, hanem az Úr munkája bennünk.

Taníts, Uram, meghajlani

1.  

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.  

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.  

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.