I
|
sten
gyermekeinek felelősek embertársaikért, tehát úgy kell minden feladatott végezni,
vagy közlekedni, hogy a másik életét óvjam közben (4Móz 35,16-34). Az élet
érték, amelyet óvni kell, amelyért felelősek vagyunk. Aki más életét kioltja
akár szándékosan akár gondatlanságból, vállalnia kell a büntetést. Azonban
Isten ezt is keretek közé állítja és védi azokat a bosszútól, akik nem
szándékosan oltottak ki egy életet.
A nem szándékosan elkövetett gyilkosság okozója a menedékvárosban kap
védelmet. Ide neki kell elmenni, és ott kell maradnia a főpap haláláig. Tehát a
felkínált lehetőséggel, a kegyelemmel neki kell élni. Így van ez most is, Isten
mindenki számára kegyelmet kínál Krisztusban, de nekünk kell élni vele. Nekünk
kell komolyan venni és Hozzá menekülni, elrejtőzni Nála.
A főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő örökségébe, oda ahol
korábban is lakott, így esélyt kap az újrakezdésre. Csodálatos, hogy Urunk
Jézus Krisztus által mindenki esélyt kap az újrakezdésre. Nincs az a bűn, amely
elválasztana Tőle, nincs olyan mélység ahonnan ne lehet feljönni és talpra
állni. Jézus vére megtisztítja az életünket, jóváteszi vétkeinket. De csak Vele
és Általa lehetséges újrakezdés. Az újrakezdés alapja, az Ige, Isten szava. „Ha
megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket
minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Ha e szerint cselekszünk, lezárhatjuk a
múltat és tisztalapot nyithatunk. Mert a múlt bűnbocsánat által zárul le és rendeződik.
Ma már Mózes negyedik könyvének utolsó fejezetét olvassuk (4Móz 36,1-13).
Befejeződik ez a könyv is, mint ahogy véget ér ez az esztendő is. A könyv végére
maradt még egy el nem rendezett ügy, a leányági örökösök kérdése. Mielőtt át
mennek a Jordánon ezt a kérdést is elrendezték. Mi is itt állunk az ó és az új
év határán. Mi az, amit még el kell rendezni, amit nem lehet átvinni a folyón
rendezés nélkül. Az utolsó nap is lehetőség bocsánatkérésre, és megbocsátásra,
jó szóra, simogatásra, a sérelmek, terhek letételére. Ami ehhez az évhez tartozik,
ne vigyük át a másik évbe. Tegyük le itt és most az Úr elé, és felszabadulva,
örvendezve nyitott szívvel menjünk tovább. Maradjon el az óévvel, a haragunk,
gyűlöletünk, bosszúnk és vigyük a megbocsátást, az irgalmasságot, vigyük
Krisztust a szívünkben, mert Ő az életek és kapcsolatok egyedüli orvossága.
Pál apostol is befejezi levelét (Gal 6,11-18). A végén még rámutat arra,
hogy Isten gyermekei ne testi módon, a külsőre, a formaságokra, hagyományokra
támaszkodva akarjanak tetszést aratni, hanem a Krisztusban való élet
alázatával. A tanítvány már nem a világ tetszését keresi, mert a világ meghalt
a számára. De valóban meghalt számomra a világ és én is a világ számára? Még
esztendő utolsó napján végig gondolhatjuk mindezt és Krisztus keresztje által
végbemehet a világ számára való meghalás. Ezáltal Krisztus számára lesz szabad
az életünk. Már nem a világ határoz meg, hanem az én Uram Jézus. Ezentúl mindig
Neki akarok megfelelni és tetszeni.
Pál levelét a kegyelem kívánásával zárja. Hogyan zárjuk az évet? Mi a
legfontosabb most a számunkra? Az év búcsúztatása, vagy a kegyelemben való
megmaradás, amelyből az új évre is áldás, békesség és reménység árad felénk.
Az áldott Orvos
1.
Az áldott Orvos erre jár,
A drága Főpap, Jézus.
Igéje szól, szívünkbe száll,
Egyetlen üdvünk Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
2.
Ki minden vétket megbocsát,
S bűnünk eltörli: Jézus.
Megnyitja a menny ajtaját,
S vezérel minket Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
3.
Ti gyermekek, kicsik, nagyok,
Tiétek is lett Jézus,
Csak útjain haladjatok,
És véletek lesz Jézus.
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
4.
S ha egykor égbe térhetünk,
Miénk örökre Jézus,
Trónjánál zendül énekünk
E drága névről: Jézus!
Halld, mint zeng az égi kar
Áldott visszhangjaival!
Szívemben is zeng e dal:
Jézus, Jézus, Jézus!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése