I
|
zráel népe
Kánaán földjének kapujában áll (4Móz 26,1-37).
Nemsokára eljön a régen várt nagy pillanat, Isten gyermekei
elfoglalhatják örökségüket. Azonban még csak a kapu előtt vannak, ami azt
jelenti, kívül vannak még. Aki kívül van, még nincs benn, kinn is maradhat.
Mózes is ott van a kapuban, de tudjuk, hogy nem fog majd bemenni, mert meghal
még a bevonulást megelőzően. Azt üzeni számunkra mindez, hogy nem elég Isten
országa kapujáig eljutni, nem elég alkalmakon részt venni, beletartozni a
gyülekezet névjegyzékébe, hanem be kell menni a kapun az életre. Az életre
vezető ajtó pedig maga az Úr Jézus.
Azt is látjuk, hogy Mózes végig kapcsolatban van Istennel. Mindig
megszólítható, pedig már ő sem a gyermekéveit tapossa. Egész életünkben,
korunktól függetlenül mindig megszólíthatók lehetünk, sőt arra van szükségünk,
hogy Isten szava előtt mindig nyitottak legyünk, tudjuk mindig úgy hallgatni,
hogy az nekem szól. Ha nekem szól, akkor legyen meg a készség az
engedelmességre, mert az Úr azért szól, mert azt akarja, tegyük is meg, amit az
Igéből megértettünk.
Isten újból elrendeli a népszámlálást. Mózes nem ellenkezik, hanem
végrehajtja a parancsot. Nem mondja, hogy egyszer már ezt megtettük minek újra
végigcsinálni. Szó nélkül teszi a dolgát. De jó lenne ezt a szó nélküli
engedelmességet megtanulni, nem morogni, zúgolódni, hanem mindig tenni szent
Atyánk akaratát.
A népszámlálással felkészíti Mózes a népet a bevonulásra, azok, akik majd
a nép élére állnak, világosan fogják látni a rendelkezésükre álló fegyverforgató
személyeket. Hiszen a vándorlás évtizedei alatt, az engedetlenség következtében
teljesen kicserélődött Izráel népe. Másrészt azt is megláthatjuk ezekből az
adatokból, hogy az Úr megáldotta népét. A pusztában nem elhullottak, hanem
megszaporodtak. A népesség növekedése nem elsősorban a külső körülményektől,
hanem az Úrral való kapcsolattól, a Neki való engedelmességtől függ. Amikor
Izráel Istenére bízza magát, növekszik hitben és létszámban is. Ha mi is
őszintén Atyánkra bízzuk magunkat, gyarapodni fogunk, hitben, létszámban és a
misszió végzéséhez szükséges feltételekben is. Az első mindig a lelki, a belső
növekedés, az Úrral való kapcsolat ápolása, Isten országa építése, a többit
elvégzi az Úr.
Az apostol hangsúlyozza, hogy a kegyelem hit által adatik, Jézus
érdeméért (Gal 3,19-22). A törvénynek, a
magunk tetteinek nincs szerepe benne, hiszen mi nem vagyunk képesek Isten
akaratát cselekedni. Viszont a zsidók ragaszkodtak a törvényhez, nehezen tudták
elfogadni, hogy Istenhez Krisztusban vezet az út. De akkor mi a szerepe a
törvénynek? Mivel a bűn jelen van a világban, Isten a törvény által útjelző
táblát helyezett ide, amely által láthatjuk a jó utat, felismerhetjük Atyánk
akaratát. A törvény segít a tájékozódásban, világossá teszi számunkra Isten
elképzelését. A világ felfogása mindig változik, ami tegnap bűn volt, az mára
elfogadott magatartás, ami pedig jó és helyes, ami tiszta érték volt, mára
túlhaladottá vált, vagy egyenesen értékét veszítette. Isten azonban nem
változik, törvénye, Igéje ma is ugyanaz, nem igazítja véleményét világunk
változásaihoz. Isten számára ma is bűn az, amit korábban annak nevezett. A
törvény azonban nem képes megőrizni, hiszen az ember szíve romlott, így nem
képes megtartani azt; a jelző táblát is figyelmen kívül lehet hagyni.
Mi akkor a megoldás? Isten elküldte Fiát ebbe a világba, aki hisz Benne, az megszabadul a bűn hatalma alól. Nincs saját érdemünk, csak egyedül a
Krisztusba vetett hit által lehet életünk. Ő megszabadít és képessé tesz a
keskeny úton való járásra. Ha Krisztus lénye van bennünk, akkor már Isten Igéje
lesz számunkra a mérce, Hozzá igazodunk, és a Tőle kapott erő által képesek
leszünk megcselekedni Urunk akaratát.
Aki értem megnyíltál
1.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Az a víz s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér’,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
2.
Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet.
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár;
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.
3.
Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz.
Nem hagy a bűn pihenést,
Mosd le, ó, mert megemészt!
4.
Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Lelkem Hozzád, mennybe jut.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése