A szó súlya

A

 kimondott szó, és az Úrnak való odaszánás felelősségét emeli ki ószövetségi Igénk (4Móz 30,1-16). Ma gyakran nem vesszük komolyan, hogy a kimondott szónak súlya van. Ami egyszer elhagyta a szánkat az érvényes, annak hatása van. Hányszor fogadkozunk felelőtlenül, majd később meggondoljuk magunkat, és nem tesszük, amit fogadtunk. Az Ószövetségben gyakran tettek az Úrnak fogadalmat, hogy valamit az Úrnak adnak, ha győzelemhez segíti őket, így tett Jefte is. Ez egy meggondolatlan fogadalom volt, nem határolta körül mit ad az Úrnak, ha az Ammóniakat a kezébe adja. Így mivel a lányával találkozott először, őt mutatta be áldozatul. Itt már látjuk, hogy az Úr előtt kimondott fogadalmat mennyire komolyan vették.

Voltak, akik názír fogadalmat tettek, hogy egy bizonyos időre teljesen Istennek, az Ő szolgálatának szentelik életüket. Ilyen Názír volt Sámson, de az Úrnak volt felajánlva Sámuel, majd később Keresztelő János is. A fogadalom, ha még aznap, amikor meghallotta a fogadást tevő személy apja vagy férje, és ellenezte azt, akkor érvénytelenné vált. Ha nem ellenezték, kötelező erejű lett, meg kellett tartani.

Ezek a fogadalmak az Úrnak szóltak, Ő kérte megtartásukat számon. Fontos szerepük volt, mert azt jelezte, hogy valaki az Úrra bízza magát, Tőle vár segítséget, és amikor megkapja, így fejezi ki háláját. Amikor valamit az Úrnak adunk, az mindig lemondással jár. Amikor Elizeust Illés elhívta tanítványául, ő egy pár ökröt bemutatott az Úrnak áldozatul. Tehát ez igazi áldozat volt, mert sokba került neki és az apjának, a családjának. Azért hangsúlyozódik a kimondott szó ereje, mert az embert megkísérti, ha megkapja, amit kért, meggondolja magát, és nem adja oda azt, amit korábban ígért, mert sajnálja, mert neki is sokat ér. Saul király az Ammóniak legyőzése után csak a hitvány, a selejt zsákmányt adta az Úrnak, az egészséges, sokat érő jószágállományt megtartották maguknak. De sokszor hasonlítunk mi is Saulra, csak azt adjuk, ami már értékét veszítette, amit mi már nem tudunk használni.

Tehát az Úr előtt kimondott szónak súlya van, az Úr komolyan veszi, ezért nem lehet felelőtlenül ígérgetni. Amikor Anna Silóban gyermeket kért az Úrtól,  a következő fogadalmat tette: „Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét” (Sám 1,11)! Amikor a gyermek megszületett, anyja komolyan vette a fogadalmat, és Sámuelt Isten szolgálatára szentelte gyermekkorától kezdve. Emlékszünk-e még azokra a fogadalmakra, amelyeket házasságkötésünkkor, gyermekeink keresztelésekor tettünk? Bizony sokan nem tulajdonítanak neki jelentőséget, pedig az Úr előtt hangzottak el azok a szavak, és Ő számon kéri őket. Sok minden másképp alakulna életünkben, ha a kimondott fogadalmakat komolyan vennénk, és kitartanánk az Úrtól kapott társunk mellett, illetve gyermekeinket úgy nevelnénk és neveltetnénk, hogy megismerjék az Urat, és Őt szolgálja életük. Kevesebb szomorúság, tönkrement élet volna, és több lenne a boldog, az élete értelmét és célját idejében megtaláló ember.

Isten tanítson minket a mai Ige által a fogadalmunk és úgy általában a kimondott szavaink komolyan vételére. Sőt az Ige által megtanulhatunk vigyázni szavainkra, megtanulhatjuk átgondolni mindazt, amit mondunk. Jakab apostol azt kéri Jézus tanítványaitól: „Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19). Az Úr kegyelmére építve kezdjük el mától tanulgatni a szólásra való késedelmet.

Pál apostol felhívja a Galaták figyelmét, hogy akik a törvényhez akarnak visszatérni, a szolgaságba kerülnek vissza (Gal 4,21-26). Mert a törvény, szolgaság alatt tartja követőit, a hit gyermekei a szabadok.

 Izráelt megszabadította az Úr, és így az Ő vezetése alatt vándorolhattak a pusztán át Kánaán földjére. Azonban gyakran fellázadtak és vissza akartak térni Egyiptomba, de Egyiptom a szolgaságot jelentette. Ha visszatértek volna, ismét rabszolgákká váltak volna. Csak addig szabadok, amíg Istent követik.

Így van ez ma is, amíg az Úr Jézus Krisztust nem ismerjük meg, a bűn szolgái vagyunk. Hiába harsogja a ma embere, hogy ő szabad, ez nem igaz, mert a saját vágyai és ösztönei parancsolnak neki. Bűnei hajtják előre, rab, akkor is, ha szabadnak véli magát. Rabja szexuális vágyainak, a fogyasztói társadalomnak, a jólétnek. Akkor leszünk szabadok, ha az Úr megszabadít bennünket. A szabadság addig tart, amíg Jézus nyomában járunk. Aki visszatér régi életébe, ismét szolgává válik. Aki azonban Jézusra figyel, szabad marad.

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.