Önmagát adta

A

 tegnapi igét nézzük meg először (4Móz 18,21-32), azt látjuk, hogy miután Isten kiválasztotta lévi törzsét a sátor körüli szolgálatra, gondoskodik is róla. Nem hagyja őket magukra, és semmiben nem rövidülnek meg, nem szenvednek hiányt. Aki teljes életét az Úr szolgálatára szenteli, mert így válaszol a kegyelemre, az semmiben nem rövidül meg. Inkább megtapasztalja, hogy míg mások maguk küzdenek a megélhetésért, ő mindent ajándékba kap. Aki az Urat szolgálja, dicsérje Őt gondoskodásáért, bízza rá magát teljesen, hiszen Neki ma is gondja van az övéire. Az Úr Jézus is azt kérte, hogy kövessék Őt, keressék Isten országát, a többit pedig bízzák Rá.

Hogyan gondoskodik az Úr a lévitákról? Az Izráel fiai által felajánlott tized által.  Mindenből tizedet ad Izráel népe, és ezáltal támogatják azokat, akik nem jutnak bevételhez, mert az Urat szolgálják. A tized ma is fontos szolgálati lehetőség Isten gyermekei számára. Ha megtapasztaljuk, mit adott nekünk az Úr, akkor önként adunk mi is tizedet. A tized segíthet abban, hogy Isten gyermekei önerőből oldják meg feladataikat. Sőt az újszövetségi nép már nem csupán a tizedét adja Urának hálából, hanem mindenét. De mivel a minden, gyakran semmi lesz, a félretett tized egy alap, amin keresztül anyagiakkal is szolgálhatjuk Isten országát.

Isten elkészítteti a tisztító vizet népe számára, így segít nekik a megtisztulásban (4Móz 19,1-22). Az Úr mindent megtesz népért, és mindent megad számukra, hogy bűntől tisztán élhessenek. Azonban rajtuk múlik, hogy meg akarnak-e tisztulni, vagy ragaszkodnak a bűnhöz, a szennyhez. Számunkra Isten Jézus vérét adta a megtisztulás eszközévé, az Ő vére tisztít meg minket minden bűntől. Azonban ezzel a lehetőséggel élni kell. Hiszen hiába van a fürdőszoba, ha nem megyünk be, és nem mossuk le magunkról a szennyeződéseket. Így az Úr Jézus vére is akkor tisztít meg, ha megbánjuk bűneinket, odavisszük Hozzá és kérjük, bocsásson meg. A megtisztulás mindig a tegnap lezárását jelenti. Amit a vér eltöröl az nincs. Nemcsak Isten előtt nincs, hanem nekünk is úgy kell tekinteni a megbocsátás által lezárt sérelmekre, bűnökre, hogy ma már nincsenek, így nem tudunk róluk beszélni, velük foglalkozni.

De ha valaki nem akar megtisztulni, annak vállalni kell a következményeket, mert Isten országába semmi tisztátalan nem mehet be. Gyönyörűen és megrendítően ábrázolja ezt a királyi menyegző példázata. Amikor a király parancsára az utakról is behívják az embereket a menyegzői vacsorára, minden meghívottnak fel kell venni az odakészített menyegzői ruhát. Csak abban lehet részt venni az eseményen. Nem az a lényeg, honnan és hogyan jön, hanem az, van-e menyegzői ruhája. Ezt a ruhát ott kapja, ingyen, csak fel kell venni. Aki nem teszi, az ítélet alá kerül. Vegyük fel most menyegzői ruhánkat, fogadjuk el Isten Krisztusban kínált kegyelmét.

Az Újszövetségben Péter és Júdás apostolok levelei után Pál írását olvassuk (Gal 1,1-9). Mit is üzen nekünk az Úr? Először az alázatra hívja fel figyelmünket, ezt látjuk az apostolnál, hiszen nem azt mondja szerezte, hanem kapta az apostoli szolgálatot. Ma is szolgálatunk akkor válik megerősítetté, ha átéljük az Úr elhívását, majd meghalljuk küldő szavát. Pál számára nem magánvállalkozás Jézus szolgálata, az Ige hirdetése, hanem az Úrtól kapott megbízatás.

Azt is láthatjuk, hogy Pál nem sajátította ki az egyházat, a szolgálatot, vannak mellette munkatársak. Az apostol megosztja a szolgálatot, látja, hogy az Úr másokat is szolgálatra rendelt, és engedi őket szolgálni. Ezt nekünk is látni kell, és alázattal elfogadni, nemcsak én szolgálom Jézust, nemcsak engem hívott el. Meg kell tanulnunk a másik szolgálatát is elfogadni.

A kegyelemre nemcsak egyszer van szükségünk, hanem mindennap kegyelemből élünk. Aki mindennap látja, hogy bűnös, kegyelemre szoruló ember, az mindig a földön marad, az soha nem emeli magát testvérei fölé. A kegyelem megtapasztalásának a békesség a gyümölcse. Akinek az Úr megbocsátott, annak békessége van, mert az igazi békesség az Istennel megbékült kapcsolatból fakad. Ez a békesség nem pillanatnyi, hanem állandó.

Mindez Jézus Krisztusnak köszönhető, Ő hozta el a megbékélés lehetőségét a világba, mégpedig kereszthalála által. Önmagát adta értünk Jézus, és ez óriási dolog, hiszen nem olyasmit adott életünkért, amire nincs szüksége, hanem az életét adta oda. Az élethez mindenki ragaszkodik, Ő azonban önként lemondott róla, csakhogy megmenthessen általa. Legyünk ezért hálásak, és mi is adjuk oda önmagunkat Urunk számára. Élete által szabadított meg a világ hatalmából, amely a gonosz befolyása alatt áll. A világ a gonosz befolyása alatt van, így a tanítványok nem lehetnek vele barátságban. Olyan nagy hatalommal rendelkezik, hogy mi önerőből, nem tudunk ebből kikerülni, szabadításra van szükségünk. A szabadítás ma is elérhető mindegyikünk számára.

Jézus, Te égi, szép

Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név, legszentebb itt alant e föld ölén.

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély. Én lelkem, mégse félj, míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek. Mit árt, ha Ő veled? Töröld le könnyedet, Jézus szeret!

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat! Idegen tájakon jár gyermeked.

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen fényedből fénysugár az életem.

Míg a homályon át a lelkem otthonát, világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.