V
|
isszatérve még
a tegnapi rézkígyós történetre lássuk meg, hogy ott a hangsúly nem a rézkígyón
volt, hanem a hitpróbán. Mert ez hitpróba volt. Hiszen eddig nem hittek az Úr
szavának, most ezzel a kis felfelé tekintő mozdulattal kifejezték, el hisszük,
amit Isten mondott. Hiszen az Úr mondta, hogy aki feltekint a kígyóra,
meggyógyul. Aki feltekintett, az kifejezte, hogy az Úrtól várja a gyógyulást.
Nem futott orvoshoz, nem keresett ellenmérget, más gyógyulást, hanem felnézett,
mert hitte, úgy lesz, ahogy Izráel Ura mondta. Aki viszont nem nézett fel
meghalt, mert továbbra is megmaradt hitetlenségében. A hit, élet és győzelem, a
hitetlenség pedig halál. Nekünk is erre a kis mozdulatra van szükségünk,
felnézni mindenféle gond, vergődés, reménytelen helyzet, a halál maró lehelete
közepette is. Aki felnéz az Úrra, hiszi és vallja, hogy Jézus Krisztus győzött
a bűn és a halál felett.
A továbbiakban egyre közelebb kerül Izráel a célhoz, de minél közelebb
érnek, annál sűrűbben lakott területre jutnak (4Móz 21,21-35). Megtapasztalják
Szihón és Básán ellenállását, de mindezekben felragyog az Úr kegyelme. Szihónt
legyőzve élték át, hogy velük van Istenük az Úr. Ez a győzelem megerősíti az
új, a honfoglalásra készülő nemzetséget hitében. Ne feledjük, hogy már azok,
akik kijöttek Egyiptomból többségében meghaltak. Az új, a pusztában született
generáció készül az ígéretet birtokba venni. Ezt a generációt készíti fel
Isten, erősíti hitüket, tanítja meg őket bízni, és harcolni.
Amikor Óg királya nagy hadinéppel vonul ki ellenük, csodálatos bátorítást
és ígéretet kapnak. Ne félj tőle, -
mondja az Úr Mózesnek. Szükségük is van erre a bátorításra hiszen, Óg népe már
letelepült életformát folytat, ki van építve a város védelme, meg van szervezve
és fel van szerelve hadserege. Izráel pedig fejletlen és szervezetlen hadsereg,
emberileg nincs esélyük, de ha az Úrra néznek győznek. Ha az ígéretbe kapaszkodnak,
előrehaladnak. Így nézhetünk mi is mindenkor Urunkra. Nem a mi fejlettségünk,
ügyességünk, szervezési képességünk a döntő, hanem az ígéret: kezedbe adom őt.
Ez a hangsúlyos, Isten cselekszik, és népének ajándékozza a győzelmet. Ez a
győzelem megerősítette őket hitükben, feltöltötte őket tettrekészséggel, és
most már az Úr nyomában haladva, az Ő ritmusára hangolódva bátran nyomulnak
Kánaán földje felé.
Pál elmondja, hogy tizennégy év telt el azóta, hogy megtérése után
felment Jeruzsálembe. A tizennégy esztendőbe sok minden belefért, csendben való
felkészülés, majd szolgálat. Az apostolt végig Jézus lénye vezette. Semmit nem
tett saját elhatározásból, hanem mindig az Úrra figyelt, és amikor Ő indította,
megnyitotta előtte a kaput, ment. Most is az Úr kijelentése nyomán indul útra,
nem nosztalgiázni megy, nem az ódon városban, a monumentális templomban akar
gyönyörködni, hanem az evangéliumot akarja az apostolok elé tárni. Pál bárhová megy,
viszi magával Jézust, viszi az evangéliumot. Mindenkinek, még az apostoloknak,
neked és nekem is egyedül erre van szükségünk.
Pál bátran meri vállalni önmagát, és azt, amit rá bízott az Úr. Nincs
kisebbrendűségi érzése, tudja ő is ugyanolyan elhívásban részesült. Ez ma is lényeges, amit ránk bízott az Úr azt
nem kell szégyellni, azt merjük mások előtt vállalni. Azért bízta ránk az Úr,
hogy adjuk tovább. Pál tudta, neki nem azokat kell elmondani, amiket az
apostoloknak, hiszen ő azokat a történéseket nem élte át, ő nem volt ott a
csodálatos halfogásnál, Lévi elhívásánál, nem állt a kereszt alatt, mint János,
de megkapta, hogy a Jézus történet teológiai üzenetét megértse és továbbadja.
Így mi sem azt kaptuk, amit a másik testvér, hanem személyünkre szabva kaptunk
üzenetet, éltünk át nagy dolgokat, ezekről vallhatunk. Pál nem szabja senkihez
az evangéliumot, hanem ragaszkodik annak igazságához. Mert nem az Igét kell
magunkhoz szabni, hanem magunkat az Igéhez.
Semmit ne bánkódjál
1.
Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege,
Mert nem árthat néked senki gyűlölsége;
Noha e világnak rajtad dühössége,
De nem hagy szégyenben Krisztus őfelsége.
2.
Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy,
Az Atya Istennél bizony te kedves vagy:
Ő szent Fia által már te is fia vagy,
Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.
3.
Hogyha te igazán a Krisztusban bízol,
Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol.
Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol:
Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.
4.
Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát,
Miként a jó pásztor az ő juhocskáját.
Valaki hallgatja a Krisztus mondását,
Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.
5.
Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket,
A Te szent igéddel növeljed hitünket,
És Te Szentlelkeddel tartsd meg életünket,
Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése