Egyenes út

B

álám az Úr akarata ellenére elindult, vitte előre a hatalmas honorárium reménye. Ment, mert ő szolgáltatást nyújtott, amiért megfizették, amit elvártak azt tette. Úgy gondolta ilyen jó lehetőséget bolond lenne kihagyni (4Móz 22,22,-41). Neki egyébként sincs köze ehhez a néphez, ő csak elvégzi, ami a munkája, nem veszi komolyan Istent. Nem veszi komolyan, hogy amit Isten mond, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Mindenhatót a porszem ember nem hagyhatja figyelmen kívül, akkor sem ha hatalmasnak képzeli is magát.

Bálám megtapasztalja, hogy Isten akaratát nem lehet lerázni, és az engedetlenség az Úr előtt nem erény, Ő haragszik ezért. Isten haragra lobbant, ez mutatja, hogy Bálám rosszul cselekedett, hogy Isten nem akarta, hogy elmenjen. Isten haragszik, de nem mond le Bálámról, hanem utána megy. Így jön utánunk, mert szeret, és nem akarja, hogy önfejűségünknek rossz vége legyen.

Amikor az Úr feltartóztatja Bálámot népe védelmében is teszi. Bálám elindulhat a gonosz kérés teljesítésére, de Izráel fölött nincs hatalma, mivel az Úr védelmezi őket.

Az angyal háromszor is Bálám elé áll, azonban ő nem látja Isten követét. Nem látja, mert el van vakulva. Istennek külön meg kell nyitnia a szemét, hogy lássa, mi történik. Ez a kép a mi képünk, milyen könnyen vakká válunk Isten akaratával, és a körülöttünk végbemenő dolgokkal szemben.  Minket is megvakít a pénz vonzása, a fogyasztói szemlélet, már csak az árukat látjuk, azt, ami még nincs, amit még nem próbáltunk, és nem vesszük észre Istent az úton. Nem halljuk hangját, nem látjuk, hogy Ő mit akar, de nem látjuk egymást sem. Bálám a szamarára lesz mérges, nem veszi észre, hogy nem a szamár a csacsi, hanem ő. Így visznek minket is vakon előre vágyaink, és a körülöttünk levőket sem látjuk, és nem értjük. Aztán dühösek leszünk mindenkire, mert az egész világ ellenünk fordult. Holott csak arról van szó, hogy egy Istentől nem támogatott úton indultunk el, de az Úr meg akar állítani. Próbáljuk a váratlan eseményeket így szemlélni, lehet, az Úr állít meg általuk, mert nem akarja, hogy tovább menjünk.

Egy szamár érzékenyebb Isten jelenlétére, mint az ember. A szamár nem akar ellenkezni Istennel, ám mi gyakran megtesszük. Mi is a körülményeket tesszük felelőssé, pedig azok csak érdekünkben, az Úr akaratából alakultak így. Azért történtek úgy az események, hogy végre megnyíljon a szemünk és lássunk. Meg kell látni az életünk, és a történelem eseményei mögött is Isten akaratát.

Bálák Móáb királya megörült miután Bálám megérkezett. Büszkeség dagasztotta a mellét, hiszen az akkori világ legelismertebb igézőjét, a legnagyobb nevet a szakmában, a világhírességet meg tudja fizetni. Büszke, mert ellenhálhatatlan nagyságú összeget képes az asztalra tenni, és úgy gondolja pénzével mindenkit meg tud venni, mindent el tud intézni. Nagy hatalom a pénz gondolja, de nem tudja, hogy a legnagyobb hatalom Izrael Istene. Az Úr ott is sikerrel jár, ahol a pénz, az emberi befolyás mit sem ér. Ne engedjük, hogy ez a pénzre alapozott látható világ megtévesszen, hanem lássuk meg, ma is lehet másképp intézni dolgainkat, mert az imádság a pénznél, az összeköttetéseknél is nagyobb erő. Az ima által a Mindenható Istennel kerülünk összeköttetésbe. A pénznek csak fölöttünk van hatalma, akinek azonban az élete el van rejtve Krisztusban, afölött megtörik az ereje.

Megláthatjuk mai Igénkben mennyire nyílt, egyenes és bátor Pál apostol (Gal 2,11-14). Nem foglalkozik emberi tekintélyekkel, és nem úgy gondolkodik, hogy amit egy apostol tesz, az csak jó lehet, hanem Krisztusra nézve felismeri a hibát, és azt meg meri mondani. Mi sokszor úgy gondolkodunk, nem mondhatjuk meg a másiknak a hibáit, mert abból csak baj lesz. Pál nem így élt, Krisztusra tekintve őszintén feltárta a hibákat, nem megszégyenítésből, hanem a hívők védelme érdekében. Péter hibás magatartása, a Galatákat is rossz irányba vitte volna.

Mi volt a probléma? Péter nem merte vállalni a jeruzsálemi zsidókeresztyén vezetők előtt, a pogányokkal való közösséget.  Nem merte vállalni őket, pedig amíg azok nem érkeztek meg, addig Péter is velük együtt evett, kifejezte, hogy Krisztusban nincs különbség. Viszont később már ezt nem vállalta. Pál helyre teszi Pétert, mert tudja, ez így nem helyes, mert képmutatóvá válnak Jézus tanítványai. Isten országában csak egy mérce van, ez pedig a Krisztus. Aki Őt követi minden élethelyzetben Hozzá igazodik. Vagyis a tanítvány mindig ugyanaz, ugyanúgy viselkedik, ha hívők közt van, vagy ha nem hívők közt tartózkodik is. Amikor a világban járva annak szokásaihoz igazodunk, de a közösségben ezt eltitkoljuk, sőt másokat megszólunk miattuk képmutatókká válunk. A tanítvány mindenütt tanítvány, legyen zsidó keresztyének vagy pogány keresztyének, vagy pogányok között. A tanítványság egyenes út, amelyen mindig az evangélium igazságának kell érvényesülni, mert mindenütt azért vagyunk, hogy általunk oda is eljusson a jó hír. Tehát nem azért vagyunk egy egy helyen, hogy alakoskodjunk, hanem Krisztust képviseljük.

Ha utam borítja felhőnek árnya

1.  

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.  

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.  

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.  

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.