A
|
szabadulás negyvenedik esztendejében meghalt
Áron főpap, százhuszonhárom esztendős korában. Milyen szép hosszú kort ért meg,
mondjuk. De ne csak az évek számára figyeljünk, mert én azt láttam meg, hogy a
hosszú életkor ellenére lemaradt a lényegről. Isten népének főpapja volt, őt is
éltette a Kánaán földjére való bevonulás reménysége, de vétkei miatt nem
mehetett be. Vagyis hiába volt a hosszú életkor, ha pont a honfoglalásból
maradt ki, ha nem léphetett rá az Istentől kapott földre. Végig vándorolta a
negyven esztendőt, mégsem ment be az ígéret földjére. Engem megdöbbentett és
elgondolkoztatott ez az eset, és arra jutottam, hogy nem elég Isten népéhez
tartozni, nem elég végig ott lenni az alkalmakon, hanem az a lényeg célba
érek-e? Bemegyek-e Isten országába? Az Atya országába pedig nem életkorunk,
földi pozíciónk alapján, hanem Jézus Krisztus által egyedül kegyelemből
juthatunk. Jó végig gondolni, Isten akarata szerint zajlik-e az életem? Őt
szeretem? Neki engedelmeskedek, vagy csak a saját utamat járom?
A nép már közel van az ígéret földjéhez, hiszen átellenben Jerikó
található, az a város, amelyet elsőként vesznek majd birtokba. Azzal a várossal
néznek szembe, amelynél az Úr újabb csodáját tapasztalják meg, és átélik, hogy
az Úr számára semmi sem lehetetlen. De még nincsenek ott, még nem értek célba,
még a Jordán innenső partján táboroznak (4Móz 33,40-56). Az Úr ismét szól
Mózeshez, így készíti fel népét a bevonulásra. Rámutat Isten, hogy amikor
átmennek a Jordánon még nem a megnyugvás, a pihenés vár rájuk, hanem harc és a
föld szétosztása, birtokbavétele.
Izráel népe úgy gondolta, hogy nemsokára bevonul Kánaán földjére, véget
ér a vándorlás a küzdelem, jön a pihenés. Már a terveket készítgették, amikor
Isten megszólítja őket. Isten bevezeti őket örökségükbe, de azt nekik kell
birtokba venni. A birtokba vétel pedig harcok által történik, hisz pogányok
lakják azt a területet és mindentől meg kell azt tisztítani. Isten népe nem
keveredhet, mert az az ő végüket jelenti. A világ magába olvasztja őket. Ezért mindent, ami a pogánysághoz,
bálványimádáshoz tartozik, ki kell irtani. Ha nem teszik ezt meg, saját
földjükön nem lesz soha nyugalmuk és békességük. Mert a gonosz soha nem hagy
nyugalmat.
Bármilyen kegyetlennek tűnik mindaz, ami most le van írva, a mi számunkra
is fontos. Mi már nem emberek ellen harcolunk, de a gonosszal, a bűnnel
ugyanilyen komolyan kell leszámolni. Minden maradványát el kell távolítanunk,
mert ha a bűnnel szemben elérzékenyülünk, ellepi majd az életünket. A bűn
olyan, mint a gaz, gyorsan szaporodik, hamar elburjánzik és akkor már nehéz
megtisztítani a területet.
A későbbiek során látjuk, hogy mennyi problémát okoztak a zsidóknak ezek
a népek. Nem hallgattak Istenre, és nem űzték el az őslakosokat, így egész
történetük a velük való harcokról szól. Legtöbbször szolgái lettek ezeknek a
pogány népeknek, és átvették szokásaikat, így elszakadtak Istentől. Az Úr pedig
ítélettel tisztogatta őket. Komoly üzenet ez a számunkra, vigyázzunk, mert
legtöbbször nem a hitetlen tér a hívőhöz, hanem a hívő veszi át a hitetlen
szokásait. A bűnnel, az istentelenséggel nem lehet barátságot kötni.
Pált olvasva meg kell látnunk, hogy a szeretet, az öröm, a békesség és a
többi fontos érték nem tőlünk származik (Gal 5,22-26). Ezek a Lélek termései,
vagyis Krisztusból fakadnak. Mi ezeket nem tudjuk megszerezni, sem előállítani,
ezek nem emberi produktumok, hanem Isten Lényéből áradó tulajdonságok. Amikor
Krisztus megszületik bennünk és növekedik a Lélek és elkezdi teremni ezt a
gyümölcsöt. Amíg Benne maradunk, vagyis egy Vele az életünk, figyelünk szavára,
komolyan vesszük Igéjét, akkor a gyümölcs is terem.
Ha figyeljük a Lélek gyümölcsének gerezdjeit, akkor meglátjuk, hogy ez a
gyümölcs mennyire nem az ember produktuma. Pont ezek az értékek hiányoznak a legjobban társadalmunkban. Ha még itt-ott nyomokban látható is belőlük valami, egyre
jobban eltűnnek. Amilyen mértékben
kiszorul Jézus az életünkből, olyan arányban tűnnek el ezek a pozitív értékek
és tulajdonságok. Az emberek jó része, a test cselekedeteit éli, és nem a Lélek
gyümölcsét termi. Mert ez a gyümölcs csak Jézusba oltva hoz termést.
A Lélek gyümölcsével is úgy vagyunk, mint az ünneppel, amikor benne járunk,
tele vagyunk áhítattal, de az ünnep eltelte után minden eltűnik, mert Jézust
elhagyjuk. A Lélek gyümölcséről is jó olvasni, de azután mégis nélküle élünk,
mert nem akarjuk Jézust. A gyümölcs kellene, de Jézust nem akarjuk. Szőlőt
akarunk, Tőke nélkül. Azonban mi csak vesszők vagyunk, és a vesszőnek csak a
tőkén van élete.
Velem vándorol utamon Jézus
1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése