Örökösök

A

 népszámlálás folytatódik (4Móz 26,38-65), általa felkészülnek az előttük álló feladatokra, mert a honfoglalás eredményessége Izráel fegyelmezettségétől is függ. Rendre, fegyelemre, önuralomra Isten gyermekeinek is szüksége van. Sőt ezek ma szinte hiánycikkek, így a hívők jeleníthetik meg ma ezeket.

A számbavétel azonban odafigyelést is jelent. Aki számba van véve, arról tudnak, azzal könnyebb később is törődni. A nép tagjaiban bizalom keletkezik vezetőik iránt, tudják fontosak a számukra, megértik őket, törődnek velük és segítik a vándorlás és bevonulás során. Hiszen ezeknek az embereknek lelkigondozásra is szükségük volt. Megtámadta szívüket az újtól, az ismeretlentől való félelem. Másrészt ott volt előttük az Egyiptomból kivonultak halála, hiszen ez már egy új közösség. Ezáltal erősödik bennük az a tudat, hogy az újakat, tapasztalatlanokat is számon tartják, őket is szereti az Úr. Mózes feladata volt, hogy Isten hatalmát eléjük élve és vetítve erősítse, bátorítsa őket. Igen, lelkileg is fel kellet készíteni Izráelt a bevonulásra, honfoglalása, a rájuk váró harcokkal való bátor szembenézésre.

Izráel nem biztos, hogy örült a népszámlálással járó zaklatásnak, mert mi gyakran nem látjuk a jelenben folyó isteni dolgoknak az értelmét. Ha nem látjuk, zúgolódunk, azonban Isten tudta, hogy erre szükség van. Így bízzuk rá magunkat mi is Atyánkra, ha nem is tudjuk mindig, hogy mi miért történik, higgyük, hogy akik Isten szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Tehát az a hangsúlyos, szeretem-e az Urat? Ő-e számomra az első, a mindennél fontosabb?

A népszámlálás a letelepedéskor segítségül lesz a föld felosztásában is. Isten minden törzsnek ad örökséget Kánaán földjén, kivéve Lévi fiait, mert az Úr az ő örökségük. A területet nekik kell majd sorsvetés által felosztani, ezzel is kifejezik, hogy nem ők osztanak, hanem az Úrtól kapják területeiket. Az Úr jelöli ki majd számukra lakóhelyüket. Istennek még erre is van gondja. Jó ezt látni, mert bizony sokszor mi vesszük magunkra ezeket a terheket, mi akarunk lakást, munkahelyet szerezni és nem Tőle kérjük és várjuk.

Pál elmondja, hogy a Krisztus eljöveteléig, a hit korszakáig a törvény őrizete alatt volt Isten népe (Gal 3,23-29). A törvénynek volt megőrző szerepe, hiszen bizonyos esetekben visszatartotta a népet a bűnök elkövetésétől. Megőrizte őket a különböző népek közé való beolvadástól is. De a törvény célja Krisztus. Az volt a feladata, mint a korabeli paidagógosznak, el kellett vezetnie a gyermeket a tanítóhoz, további oktatás és nevelés céljából. Így vezet el a törvény is Krisztushoz, Rámutat, és azt mondja: az én feladatom itt véget ér. A törvény nem tud tovább segíteni, nem képes elvégezni lényünk átformálását, ezért Krisztusra bíz. Mintha azt mondaná, én nem tudlak tovább vezetni, nem vagyok képes előbbre vinni, de itt van az Úr Krisztus, Őreá figyeljetek, Őt hallgassátok, átadlak neki benneteket. Maga Isten is ezt mondta a tanítványoknak az elváltozás alkalmával: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok” (Mk 9,7)! Ne Mózesre és ne Illésre figyeljetek most már, hanem a Fiúra. Mi már a Fiú korszakában élünk. Mi már Őreá figyelhetünk, sőt az Atya azt kéri, mindenben hallgassunk Őreá. Mi már odamehetünk hit által az Úrhoz, megkérdezhetjük Őt, és amit mond arra építhetjük életünk. De komolyan vesszük-e mondanivalóját? Ráhallgatunk-e az Ige szavára?

A Krisztusba vetett hit által Isten gyermekei lehetünk. Micsoda kiváltság ez! Mi a pogány népek fiai is lehetünk Isten gyermekei, de nem a népünkhöz való tartozás, hanem a Krisztusba vetett élő hit, az újjászületés jogán. Az Isten gyermeke, aki a Szentlélek által újjászületik, és így belekerül Isten családjába.

A keresztség is ezt fejezi ki. Itt halálosan komoly dologról van szó, hiszen a bűnbánat által, a kereszt alatt megállva a régi élet számára meghalunk, és egy új Krisztusba oltott élet kezdődik el. Azonban ne a régit sirassuk, hanem örüljünk az örökség ígéretének, amelyet Krisztusban kapunk. Ez az örökség, örök, ez nem veszik el, ez nem marad itt, amikor elhagyjuk ezt a földi világot. Ez az örökség majd az új, a mennyei hazában vár ránk Krisztusért. Már most királyi gyermekként, Isten örököseiként élhetünk, ennek minden áldásával. Ezért legyünk hálásak, és reményteljesek miden időben.

Ébredj, bizonyságtévő lélek!

1.  

Ébredj, bizonyságtévő lélek!

A várfalakra őrök álljanak,

Kik bátran szólnak s harcra készek,

Ha éj borul le, vagy ha kél a nap.

Hívásuk zengjen messze szerteszét

Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!

2.  

Ó, bárha lángod fellobogna

S ébredne föl sok nemzet fényinél,

Bár egyre több hűséges szolga

Aratna, míg le nem borul az éj!

Urunk, a roppant, ért vetésre nézz:

A munka sok, a munkás oly kevés!

3.  

Te készítsd útját szent Igédnek,

Hogy fénye minden népet érjen el,

Míg tárt kapudon mind belépnek,

S minden nyelv irgalmadról énekel.

Adj a jó hírnek sebes szárnyakat,

Míg nyomán béke és élet fakad!

4.  

Te fenséges műved bevégzed,

Mert a föld üdve és bírája vagy.

Győz a Te örök, tiszta fényed,

Bár ma még homály födi utadat.

Azért mi hittel kérünk szüntelen:

Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Isten áldásával.