B
|
álám hét oltárt
készíttet a királlyal és hét bikát és hét kost áldozott fel rajtuk, majd
felment a hegyre, hogy ott találkozzon Istennel (4Móz 23,1-30) . Bálám mindent
megtett, hogy Istent befolyásolja, hiszen neki eddig pogány istenekkel,
bálványokkal volt dolga, azokat ő tartotta hatalmában, de most meg kell
tanulnia, hogy az élő Istent nem ő irányítja. Felmegy a hegyre, mert a hegy az
Istennel való találkozás helye, nekünk is fel kell menni a hegyre, meg kell
találni azt a helyet, ahol zavartalanul várhatjuk az Urat. Bálám tudta, hogy
nem tömeg előtt, nem zajban, hanem csendességben lehet találkozni az Úrral. De
azt is tudta, hogy ez a találkozás nem rajta múlik, hiszen bizonytalanságban
van. „Talán lesz találkozásom az Úrral”, ezzel Bálám kifejezi, hogy az Istennel
való találkozás nem tőlünk, hanem Istentől indul. Ő az, Aki, ha akarja, elindul
felénk. A Károli fordítás így adja vissza ezt a helyet: „talán előmbe jő
az Úr nékem”. Bálám hiába tesz meg
mindent úgy, amint megszokta a maga eddigi gyakorlata szerint, Istent nem lehet
kényszeríteni, az Ő kegyelmén múlik, hogy elindul-e felénk, kijelenti-e magát.
A legnagyobb mágus, a legbefolyásosabb személy sem tud Istenhez eljutni, Ő jön
elénk. Karácsony felé haladva átmelegszik a szívünk, mert mi már tudjuk, hogy
Isten elébünk jött, egészen idáig, a mi földi világunkig szállt alá, hogy
találkozzon velünk. Most már csak nekünk kell megindulni felé, hogy létrejöjjön
a nagy találkozás.
Az Istennel való találkozás eredménye, hogy Bálám nem teheti, és nem
mondhatja azt, amit akar. Hiába próbál megrendelője kedvében járni, nem teheti,
mert Isten fölött nincs hatalma. Isten lénye birtokba veszi ezt az embert, és ő
rájön, hogy nem mehet az Úrral szembe. Felismeri, hogy Izráelt Isten nem
átkozza meg, és így ő tehetetlen, hiszen a leghatalmasabb Úr akaratával szemben
ő tehetetlen. Milyen jó lenne, ha mi is rádöbbennénk, hogy Isten akaratával
szembe menni nem érdemes, ha komolyan vennénk, hogy amit az Úr megáld, az
áldott, amire azt mondja átkozott, az nem jó.
Bálám meglátta, hogy Izráel Isten elhívott népe, aki nem keveredik össze
a többi néppel, mert egyedül Hozzá tartozik, Vele és Általa él. Izráel egyedül
fog lakni, vagyis Isten elkülönített népe lesz, aki ebben a világban az Úr
nevét, a Tőle kapott életformát lesz hivatva képviselni. Mi is erre kaptunk
elhívást, ez a mi faladatunk is, Vele éljünk és sugározzuk bele környezetünkbe
Isten országának erejét és áldását.
Bálám felismerése a mai tanítványok és igehirdetők számára is fontos
üzenet: „Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az Úr ad a
számba”. Isten követei ma sem mondhatnak mást, csak, amit az Úr ad a
szájukba. Nem az a lényeg, mit akarunk hallani, nem az igényeket kell
kiszolgálni, hanem az a lényeg, mit akar mondani nekünk, itt és most az Úr. Ezt
az üzenetet kell felismerni és maradéktalanul tovább adni.
Bálák, Moáb királya nem adja fel, képtelen elfogadni, hogy most nem úgy
lesz, ahogyan ő eltervezte. Képtelen elfogadni, hogy Isten hatalmasabb, mint ő.
Többször is próbálkozik, ám meg kell tudnia, hogy Istent nem tudja
befolyásolni, népe ellen fordítani. Bálám minden igyekezete ellenére csak Isten
szavát mondhatja. Az Úr szava pedig nem átok, hanem áldás. Az Úrral való
találkozás során fontos dolgokat ismert fel Bálám. Rádöbbent, hogy Isten más, Ő
nem ember, így az Ő jelleme sem olyan, mint a miénk. Isten szilárd jellemű, Ő
nem hazudik, és nem változtatja meg véleményét, különféle érdekek, vagy ráhatás
által, amint azt gyakran mi tesszük. Istenre sem a pénz, sem a hatalom, sem a
varázslás, sem egyéb emberi praktika nincs hatással, Ő mindenek felett való.
Ezért az a leghelyesebb, ha nem Istent próbáljuk akaratunkhoz hajlítani, mert
ez felesleges erőlködés, hanem magunkat hajlítjuk az Ő akaratához, mert ekkor
áldást nyerünk.
Ebből a kijelentésből Bálám megtudja, hogy Isten választott népe Izráel,
akit Ő hozott ki Egyiptomból, vagyis nem véletlenül szabadult a
rabszolgaságból, és nem egyedül vándorol, hanem a Mindenható oltalma alatt. Ez
olyan oltalom, amely tökéletes védelmet nyújt az ellenség minden trükkje ellen.
Aki az Úr oltalmába rejtőzik, annak nem árt az ördög semmilyen mesterkedése,
annak nem kell félni, az átkoktól, a varázslástól,
mert az Úrtól kapott pajzsról lepattannak ezek a fenyegetettségek. Az Úr
oltalma olyan, mint a modern rakéta pajzsok, amelyek még a légtér előtt megsemmisítik
az ellenséges rakétát. Így semmisíti meg az Úr jelenléte, a népét fenyegető
átkot, a varázslók, és különféle jósok minden ellenünk irányított tevékenységét.
Így az Úr gyermekei ma is, félelem nélkül mehetnek előre.
Bálám látja, hogy Izráellel vele van Istene, az Úr. Isten jelenléte
meglátszik, de vajon meglátszik-e rajtunk? Felismerik-e, hogy velünk van az Úr?
Pál apostol kimondja, hogy Isten előtt egyformán állunk, akár zsidók,
akár pogányok legyünk, bűnösök vagyunk (Gal 2,15-21). Emberi természetünk a bűn
programját hordozza, és ez határozza meg gondolkodásunkat, életvitelünket. A
bűn egy olyan negatív program ami bennünk van, és amin mi nem tudunk
változtatni, hatása alól képtelenek vagyunk kikerülni. Nem segít a képzettség
és a nevelés sem. Ebből világosan látszik, hogy nem a cselekedeteink tesznek
bűnössé, hanem a bűn programja futtatja a bűnös, az Isten ellenes
tetteket. Ha így áll a dolog, akkor
reménytelenek vagyunk? Ki vagyunk szolgáltatva ennek a rossz programnak? Akkor
a bűn hatalma alatt kell élnünk? Pál felismeri, van megoldás, de ez nem tőlünk
való, ezt Isten készítette el a számunkra, és egyedül hit által lehet a miénk.
A megoldás Jézus Krisztus, Benne való élő hit által szabadulhatunk meg a bűn
hatalma alól, és Ő egy új programot, az isteni természet programját installálja
fel, annak, aki kéri és hittel elfogadja.
Pál ezt maga is átélte és erről vall a Galaták számára, de mindezt úgy
teszi, hogy elmondja, számukra is ez az egyetlen igazi megoldás, ez a járható
út. Az új program feltelepítését megelőzi a régi eltávolítása, mert Jézus nem a
régi mellé adja az újat, hanem a régi helyére. Itt szoktunk mi tévedni,
megakarjuk a régi életünket, régi természetünket is tartani, és csak mellé
akarunk egy kis vallásosságot. De az Úr így nem hajlandó cselekedni, Ő azt akarja,
hogy a bűnös természetünket adjuk halálba, és ez a kereszten történik meg.
Tehát mielőtt az Ő életének részesei lennénk, a mi életünknek meg kell halni a
kereszten. Gyakran sóhajtozunk, hogy nem olyan az életünk mint, Pálé, nem, mert
mi nem akarunk meghalni, és anélkül nem megy. Előbb Krisztussal együtt meg kell
halnom a kereszten, hogy Ő élhessen bennem. A halált nem lehet megspórolni,
mert akkor kimarad az új élet is.
Azonban ha megfeszíttetünk, egy csodálatos új életben lesz részünk. Már
nem önmagunkkal kell viaskodni, hanem Ő fog élni bennünk, így már Vele, a Benne
való hitben élhetünk tovább. Ha Ő él bennünk, megszűnik a görcsös erőlködés,
mert nem én, hanem Ő fog cselekedni. Nem én erőlködök, hogy ne kelljen a régi
szokásaimat gyakorolni, hanem átélem, hogy Jézus nem él velük. Ő nem fog inni,
dohányozni, durva szavakat használni. Amíg magam vagyok, ezek mindig legyőznek,
azonban amennyire hagyom Őt növekedni az életemben, olyan arányban lesz részem
Uram győzelmében.
Adja az Úr, hogy mi is őszintén elmondhassuk: „Krisztussal együtt
keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem”
(2,20).
Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni
1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van
a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall
-ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s
magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes
lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!
:/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add
nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/:
Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram,
Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/:
Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel
Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6.
Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn
Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne
lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva
áldjon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése