Határok között

M

egfigyelhetjük, hogy mindig van újra szava Istennek népe felé (4Móz 34,1-29). Amikor megcselekszik, amiket korábban mondott, ismét szól. Most tovább folytatódik az új életre való felkészítés. Az Úr elmondja Izráel számára mit és hogyan cselekedjen, amikor belép Kánaán földjére. A Mindenható lépésről-lépésre vezeti népét, megtervezi az életüket, nem nekik kell kitalálni, mit és hogyan tegyenek. Amennyiben Rábízzuk magunkat ezt a vezetést mi is átélhetjük, nem nekünk kell kitalálni, hogyan kell élni, mi az ami az Úr számára jó, ami Neki kedves, hanem elmondja nekünk. Igéjében kijelentette akaratát, nekünk csak komolyan kell azt vennünk. Az Ige lámpás lehet a sötétségben, fénysugár reménytelennek látszó helyzetben. Dávid is megtapasztalta ezt, amikor így vallott: „Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben” (Zsolt 18,19). Mi már tudjuk, hogy ez a fénysugár az Úr Jézus Krisztus, Őt adta világosságul az Atya, aki Rátekint a legnehezebb helyzetekben is meglátja a megoldást.

Az Úr kijelöli a nép számára az ország határait. Megmondja számukra, mettől meddig terjeszkedjenek, hol telepedjenek le. Ez fontos, mert a határok közt lesznek biztonságban. A határokon túl már veszélyes terep fogadja őket, hisz ott nem az Úr félelme a meghatározó. A határokon túl idegen népek bálványokat imádnak, ha ezeket a határokat átlépik, veszélybe kerülnek. A határokon túli világ mindig csábító Isten népe számára, azonban soha ne feledjük el, hogy Isten az Ő országában mindent biztosít, amire szükségünk van. Isten országában az Atya jelenléte a legfontosabb, itt otthon vagyunk, ha kilépünk a kapun idegen területre tévedünk. Gondoljunk a tékozló fiúra. Őt is csábította az Atya házán túli világ. Csodálatos ígéreteket vetített elé, ám ezekből nem lett semmi, az idegenben teljesen tönkrement és leépült ez a fiú. Kiteljesedett, boldog élet csak az Atya házában van.

A határon túli világ a misszió lehetőségét kínálta a zsidóság számára. A népekkel való kapcsolat Isten ismeretének a tovább adását, az Úr akarata szerinti élet megismertetését jelentette a számukra. Az volt a feladatuk, hogy másságukkal tegyenek bizonyságot. Éljenek úgy, hogy a határokon túli emberek is vágyakozzanak az élő Isten után.

Isten országának ma is megvannak a határai. Ez az ország nem keveredik a világgal. Benne van a világban, de a világ nem kerülhet bele. Isten az Ő országát és népét azért adja ebbe a világba, hogy só és világosság legyen a népek számára. Nem azért vagyunk itt, hogy eltöröljük a határokat, hanem azért, hogy megmutassuk, Isten népe még ma is ízt ad az életnek. Szabad felvállalni, hogy ma is szükség van az igei határokra, mert ha nem Isten Igéje szabja meg életterünket, mozgási körzetünket, a bűn eláraszt. A határ a bűnnel szemben van.  A Szentírás világosan elmondja, hogy a test cselekedetei, a bűn képviselői nem kerülhetnek be Isten országába. Azonban a bűnbánó szívvel visszatérő tékozló fiút ma is szeretettel fogadja az Atya.

Mózes életét áthatja az Úrnak való engedelmesség. Amit mond Isten, azt azonnal igyekszik megcselekedni, végrehajtani. Az engedelmes életen van áldás.

Mennyire reális Pál, amikor arról ír, hogy bizony erőt vehet rajtunk a bűn (Gal 6,1-5). Ez nem engedmény, nem azt mondja, hogy így kell lennie, mert Krisztusban győzhetünk, a test kívánságai fölött, a bűn minden praktikája fölött. De megtörténhetik, hogy valaki még nem erősödött meg Krisztusban így elesik, és az apostol ilyen esetben a közösség felelősségét emeli ki. Az Úr azért szerkeszti övéit egy testté, hogy észrevegyék egymást, és segítő kezet nyújtsanak, annak, aki bajba került. Az erősek, az állók feladata nem a másik bűnében való vájkálás, hanem segítő kéz nyújtása.

Az apostol felhívja a figyelmünket, hogy mindig óvatosan közelítsük meg a vétkezőt, ne gondoljuk azt, hogy mi már biztonságban vagyunk. A gonosz soha nem mond le rólunk és minden lehetőséget felhasznál, hogy a mélybe rántson. A másik bűnös élete a segítőt is megkísértheti, ezért csak Krisztusban elrejtőzve közelítsünk mindig.

  Rámutat Pál, hogy Isten népe közt vannak olyan terhek, amiket meg kell osztani egymással, amiket közösen kell hordozni. De van olyan teher is, amit kinek-kinek magának kell cipelnie, és megoldania, mert nem ez az övé és nem lehet másokkal megosztani. Ehhez nagy bölcsességre van szükségünk, mert könnyen összetévesztjük a dolgokat. Ami terhet nekem kellene vinnem azt, mással cipeltetem. Abba a hibába is beleeshetünk, hogy azokkal a dolgokkal akarunk foglalkozni, amit a másiknak egyedül kell cipelnie, megoldania. Vigyázzunk, mert nem minden tartozik ránk, de amit ránk bíz az Úr, azt vegyük fel és hordozzuk.

Milyen jó, milyen jó

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító.

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít.

Boldog új életet Jézussal ma kezdhetek.

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség.

Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket.

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű.

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át.

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél.

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul.

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.