O
|
tt hagytuk
abba, amikor Bálám elment Moáb földjéről, feltettük a kérdést, hogyan ment el?
Mi maradt meg az életében Isten szavából, abból a csodálatos látásból, amit
megnyílt szemekkel látott? Vajon beépült az életébe, komolyan vette Istent,
vagy esetleg csak addig tartott, és amikor eltávozott, Isten ottmaradt, nem
vitte magával? Nagyon úgy néz ki, hogy Bálám mégiscsak megmaradt annak, aki
volt. Az élete nem változott meg igazán. Honnan tudjuk ezt? A mai részből,
amelyben együtt látjuk Izráel fiait Móáb lányaival, Móáb népével a pogány
áldozati lakomán (4Móz 25,1-19). Hogyan kerülnek oda? Az Úr pont az ilyen közös
akcióktól, a bálványoktól óvta őket. Megtiltotta népe számára az ilyen
alkalmakon való részvételt, mert féltette őket. Az Úr tudta, hogy könnyen hűtlenekké
válnak Őhozzá, másrészt tisztában volt azzal is, hogy a pogány népek hatással
lesznek rájuk, bűnbe viszik őket.
A 4Mózes 31,16 szerint Bálám adta Móáb királyának ezt az ötletet. Rájött,
ha megátkozni és ezáltal hadsereggel legyőzni nem is lehet Izráel népét, de az
ösztönökre, a vágyakra építve mégis le lehet őket győzni. Meghívták a mellettük
táborozó Izráelieket közös bálványünnepre, közös bulira, mert az ember bulizni
mindig szeret, és ezek alkalmával, amikor néhány pohárral felhajtanak, már nem
ragaszkodnak saját törvényeikhez, erkölcseikhez, szabadosakká válnak. Amikor
leülnek fiúk és lányok egymás mellé a nagy fesztiválon, amikor együtt
táncolnak, már nem nézik, ki melyik nép tagja, miben hisz, itt már az érzelmi
hatásoké lesz a főszerep. Amit nem tudott Bálám megtenni, elvégezték a lányok és a szórakozás, megrontották Izráelt, összekeveredtek a bálványimádókkal és
bizony semmivel sem lett kisebb következménye, mint egy háborúnak.
Tehát láthatjuk, az ördög valóban ordító oroszlánként jár szerte és keresi,
kit nyeljen el. Az ellenség mindig megtalálja a módját, hogyan lehet Isten
gyermekeit megtéveszteni, bűnre csábítani. Az ördög nem adja fel, ráadásul
ismer is minket, tudja a gyenge pontjainkat, ezért nagyon kell vigyáznunk,
Krisztushoz ragaszkodnunk, nehogy elessünk.
Az ellenség módszere ma is hasonló, mint akkor volt, igyekszik a
világgal, a nem hívőkkel való közös felületet kihasználni. Mindent megtesz, hogy
a nem az Igére építő családtagjaink, rokonaink, munkatársaink szokásai által
tereljenek el minket Isten akaratától. Saját szokásaikat könnyen beépítik
életünkbe. Isten gyermekeinek azonban nem az a feladata, hogy ők hasonlítsanak
a világhoz. Izráel népe azért bukott el gyakran, mert őket a többi nép szokásai
motiválták. Az volt a vágyuk, hogy úgy legyen náluk is sok minden, ahogyan a
többi népnél szokás. Olyanok akartak lenni, mint minden más nép. Azonban Isten
őket arra választotta ki, hogy mások legyenek. Az lett volna a küldetésük, hogy
életük által a többi népben keltsék fel azt a vágyat, hogy olyanok akarjanak
lenni, mint ők.
Jó elgondolkodni, vajon a mi életünkben, hogy is van ez? Tudunk-e mások
lenni? A környezetünk igyekszik a mi szokásainkhoz igazodni, vagy inkább mi
igazodunk, hogy el ne veszítsük barátságukat, támogatásukat? Nekünk nem a
világot és annak szokásait, életszínvonalát kell követnünk, hanem az Úr Jézus
Krisztust. Arra hívott el, hogy az Ő nyomdokait kövessük. A világgal való
együtt ünneplés, együtt szórakozás, a köztük való társkeresés veszélyes terep.
Az Úr gondoskodik övéiről, nem kell félni, hogy kimaradunk vagy lemaradunk arról,
ami jó, ami szükséges, „mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,
mielőtt még kérnétek tőle” (Mt 6,8). Merjük ezt hittel komolyan venni. Ha tudja,
mire van szükségünk, idejében meg is fogja adni, nem nekünk kell azt megszerezni.
Pál tovább fűzi gondolatait (Gal 3,15-18). Testvéreimnek nevezi a
Galatákat, mindenkit, azokat is, akik nem akarják megérteni őt, akik vissza
akarnak a törvény útjára térni. Pál megmutatja, hogy akik nem értenek velünk
egyet, még nem ellenségeink, lehet rájuk testvéri szemmel nézni. Úgy tekinteni
rájuk, ha nem is értünk egyet, ha rossz irányban haladnak is, de az Úrnál van
számukra is még lehetőség a visszafordulásra.
Pál nem csukja be előttük sem a kaput.
Viszont engedményeket sem tesz azért, hogy elfogadtassa magát. Kitart az
Ige tiszta és világos üzenete mellett. Ez a mi utunk is, mindig kitartani az
Ige mellett, akkor is, ha ezáltal barátokat veszítünk. Nekünk elsősorban az
Úrhoz kell ragaszkodnunk, a Hozzá való hűség a legfontosabb.
Pál Isten ígéretéhez ragaszkodik, ami Ábrahámnak adatott, amely a hitre
épül. A törvény nem semmisítette meg a hit által kapott ígéretet. Krisztus nem
a törvény, hanem a hit által lehet a miénk. Az újszövetség számtalan helyen
megerősíti, hogy kegyelemből hit által van üdvösségünk. A hit helyére nem lehet betenni semmit, sem
törvényt, sem érdemeket, sem gyülekezeti munkát, sem szolgálatot. Az üdvösség
nem azon alapszik, hogy én mit teszek, hanem azon, amit Jézus Krisztus tett
értem.
Bízom Benned, Uram Jézus
1.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
2.
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
3.
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
4.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése