Rendszeresség

A

z Úr kijelölte népe számára az ünnepnapokat, az áldozat alkalmait (4Móz 29,1-11). Mert a népnek szüksége van ünnepekre, ezek alkalmával megállnak, és felfelé figyelnek. Az ünnep célja, hogy a mindennapi rohanásban szünetet tartsunk és elcsendesedjünk. A csendben élhetjük át Isten jelenlétét, beszélgethetünk Vele és így feltöltődhet a szívünk. A gépeknek is szükségük van üzemmentes időszakra, hiszen ha kikapcsolás nélkül egyvégtében működnének, rövidebb lenne az élettartamuk. Aztán a tartós elemeket, akkumulátorokat fel kell tölteni, mert energia utánpótlás nélkül képtelenek üzemben maradni. Ma sokan fiatalon térnek a sírba, talán pont azért, mert nem állnak meg,  és nem csatlakoznak az Úrra. Az ember élettartama is lerövidül, ha nem a rendeltetésének megfelelően bánunk vele. Az élettel Isten útmutatása szerint kell bánni, ha azt szeretnénk, hogy hosszútávon és jól működjön. Tehát szükségünk van a rendszeres megállásra, elcsendesedésre.

A zsidók számára az ünnep kijelölése nemcsak a megállást biztosította, hanem rendszerességre is nevelt. Hiszen nemcsak időnként, hanem rendszeresen kell megállni, mint ahogy az autót is rendszeresen kell tankolni, vagy a testünket táplálni. Lelki életünk kiegyensúlyozottságához elengedhetetlen a naponkénti táplálkozás. Tehát ma is meg kell állnunk és rá kell csatlakoznunk mennyei Atyánkra, hogy az Ő energiája töltse fel lényünket. Időt kell szakítani az Ige olvasására, sőt ajánlatos nem a testi étkezés szokásai szerint gyakorolni, hiszen ma sokan már elhagyják a reggelit és csak rohanás közben bekapnak valamit. Amennyiben az Igét is csak futtában kapjuk be, nem fog igazán átjárni, nem fejti ki hatását, mert időt kell rá szentelni. Isten szavát is jól meg kell rágni mielőtt lenyelnénk, ekkor válik táplálékká, erőforrássá, útmutatássá. Csak a lényünkbe ivódott Ige tud egy élethelyzetben felbukkanni Isten Lelke által a mélyből, mert ha nincs bennünk semmi, nincs is minek felbukkannia.

Az apostol kér, nem parancsol, és nem is kényszerít, hanem kéri a testvéreket (Gal 4,12-16). A Galáciabeliek is testvérei, és úgy szólítja meg őket, mint testvér a testvért. Ebben benne van, hogy a testvéreknek minden problémát meg kell tudni beszélni. Nem lehet olyan téma, amiről két testvér az Úr jelenlétében alázattal és szeretettel ne beszélhetne. Először is azt kéri, legyenek olyanok, mint ő. Mire gondolhat Pál? Milyen is volt ő? Talán azt hangsúlyozza, hogy ő is sokévnyi tanítványság és szolgálat után még mindig kegyelemre szoruló bűnös ember. Ő is ugyanúgy kegyelemből kapott üdvösséget Isten ajándékaként, Jézus érdeméért, mint a Galaták is. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindennap kegyelemből élünk. Soha nem lesz érdemünk az Úr előtt. Pál vallomása azt is jelezi, hogy nemcsak a nyilvánvalóan bűnös életet folytatóknak, a rendetlenül élőknek, hanem még a vallásos, a jól nevelt, a gyülekezetben felnőtt, vagy lelkész és presbiter gyermeknek is kegyelemből adatik az üdvösség. Az apostol azt kéri, ma is maradjunk meg a kegyelem talaján.

Pál hangsúlyozza, hogy nem bántódott meg, ez azt jelzi, hogy komoly dolgokról volt szó, és olyat is üzentek neki, amiről többen azt gondolták, megsértették vele az apostolt. Pál azonban nem sértődékeny, mert ezt is átadja az Úrnak. Mindent, ami őt érinti, az Úrra vet, így nincs miért megsértődni. Amikor Izráel királyt kívánt magának, Sámuel megharagudott a népre, és Isten azt mondta neki: „Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk” (1Sám 8,7). Tehát Sámuel se sértődjön meg, mert nem ellene irányul a nép viselkedése, hanem az Úr ellen. A sértődés mára népbetegség lett, azonban a tanítványok közt ennek nincs létjogosultsága. Ha azonban mégis sértődékenyek vagyunk, az azt jelzi, hogy még mindig én vagyok a középpontba. Ha az Úr kerül életem közepébe, Őt éri majd a bántás is, Ő azonban nem bántódik meg. Pálról pedig tudjuk, hiszen pont ennek a levélnek az elején vallotta, meg, hogy többé már nem ő él, hanem él benne a Krisztus.

Azt is megtudjuk, hogy amikor Pál legelőször a Galaták között hirdette az evangéliumot, valamilyen testi problémával küzdött, és ez a megjelenésén is látszott. Nem volt külsőleg vonzó és megnyerő személyiség. Azonban akik hallgatták nem a külsőre figyeltek, hanem az üzenetre, és a Pál lényéből áradó belső vonzásra, Krisztus jelenlétére. Bizony ma sokszor kísértés, hogy nem az üzenetre figyelünk, hanem a postásra. Az a fontos hogyan néz ki, miként beszél és nem az, hogy mit üzen számomra az Úr. Pedig az Ige azért szól, hogy személyesen a számomra váljon üzenetté, mert általa Uram és Királyom akar életbe vágó dolgokat mondani. Ne engedjük, hogy a külsőségek elvonják a lényegről, Krisztusról figyelmünket, hanem igyekezzünk mindig meglátni az Úr angeloszát, küldöttét, akin keresztül a mennyei Főparancsnok napi parancsát vehetem át. A Galaták az üzenetre figyelve boldogok lettek, mert Isten szava és a Vele való rendszeres kapcsolat a boldogság forrása. A boldogság nem a külső körülmények függvénye, hanem az Úrral való kapcsolatunk gyümölcse.

Ó, mely boldog az oly ember éltébe

1. Ó, mely boldog az oly ember éltébe', Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsátá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szivében, Tettetés nélkül jár életében.

2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ottan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta Nagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hévségben a nedvesség.

3. De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétkeimet el nem hallgathatám, De híven előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna ezeknek mégis!

4.      Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet, Vigasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgy mond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok, És igazgatlak, rád gondot tartok.

Isten áldásával.