Megnyílt szemekkel

B

álák újra és újra, különböző helyekről próbálja megátkoztatni Izráel népét (4Móz 24,1-13). Nem adja fel, mindennel megpróbálkozik, de nem sikerül terve. Azonban Móáb királya nem látja, hogy igyekezete hiábavaló. Nem akarja felismerni, hogy terve kudarcra van ítélve, mert nem egy néppel van csupán dolga, hanem az élő, szent Istennel. Izráel Isten népe és így ellene senki nem lesz sikeres.

Bálám már felismerte, hogy nem tetszik Istennek, amit tenni akar, és elállt szándékától. Tulajdonképpen a bibliaolvasásnak is az a célja, hogy általa felismerjük az Úr akaratát, meglássuk mi az, ami tetszik neki, és azt tegyük. Mert nem elég ismerni az Úr szándékát, hanem cselekedni is kell. Mi már nagyon jól ismerjük az Igét, értjük a különböző helyeket, tisztában vagyunk az eredeti jelentéssel, de nem mindig tesszük azt, amire az Ige alapján eljutottunk. Az elmélet kiválóan megy, de a gyakorlatban vannak hiányosságaink.

Fontos látnunk, hogy Bálám nem magától mondja az áldást, hanem Isten Szentlelke által. A Lélek az, Aki birtokba veszi Bálámot és szól rajta keresztül. Pünkösdkor látjuk, milyen csodálatosan átformálja az ember szívét, gondolatait, egész lényét  a Szentlélek. Csak Ő tehet képessé áldásmondásra, csakis a Lélek tudja szavainkat méregteleníteni, és áldással feltölteni.

Bálám először vall, vall Isten életében elvégzett munkájáról, arról, hogy az Úr megnyitotta a szemét, és ezáltal annak látja Istent és az Ő népét is, Aki. Csakis az Úr által megnyílt szemekkel látunk tisztán és jól. Természetünktől fogva a látásunk korlátozott, nem látjuk Istent az életünkben Istennek. Bálám most már látja a Mindenhatót, van Tőle való látása. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy mi is lássunk megnyílt szemekkel, ennek azonban az a feltétele, hogy megtanuljunk leborulni. Mert csak a leboruló, a testi szemeit becsukó embernek nyílnak meg a belső, a lelki szemei.

A megnyílt szemekkel másképp lát, mint eddig. Most már szépnek látja Izráel sátrait, mert látja rajtuk Isten kezének munkáit. Megnyílt szemekkel mi is másképp látunk, így már nem a bűneit, vétkeit, hiányosságit fedezzük fel a másiknak, hanem értékeit. Jézus meglátta Ábrahám fiát Zákeusban, a megvetett vámszedőben. De felismerte Ábrahám leányát a tizennyolc éve meggörbedt asszonyban, de felismerte a leprásban, bűnösben is az embert. Ha az Úr megnyitja szemünket mi is másképp látunk, amíg ez nem történik meg, addig csak mi is azt látjuk, ami a szemünk előtt van, azonban az igazi érték azon túl, a lélek mélyén rejtőzik.

A megnyílt szemek új látással ajándékoznak meg minket, önmagunk felől is. Más lesz az életcélunk, mint eddig. Bálámnak eddig belefért az életébe  mások megátkozása, megrontása, mások tönkretétele. Mióta megnyílt a szeme ezek már nem férnek bele az életébe, most már ezek helyére áldás kerül, és általa feltisztul a szíve.

A megnyílt szemek által másképp látjuk Isten népét is. Addig nem fontos a számunkra, de amikor megnyílik a szemünk, meglátjuk, hogy Isten áldása nyugszik rajta. Hitünket Isten népe közösségében élhetjük meg tartalmasan.

Amit még fontos meglátni, hogy az áldás között mégis elhangzik átokmondás is, de ez már nem Izráel ellen, hanem ellenségei, az őket átkozók ellen szól. Ezt jó komolyan venni, aki Isten  népét, a zsidókat átkozza, maga kerül átok alá. Mennyi nyomorúság van ma a népek közt, de nézzük meg azt is, hogy ezek a népek milyen indulattal és töltéssel beszélnek a zsidókról.  Isten gyermekeinek áldásmondókká kell válniuk.

Pál szemléletesen hirdette az evangéliumot, szinte eléjük vetítette Jézus megfeszítését, és ennek ellenére, mégis el akarnak tőle fordulni (Gal 3,1-5). Valakik hatással voltak rájuk. Szomorú, hogy a tanítványok is milyen könnyen befolyásolhatók. Ha valaki azt mondja, amit hallani szeretnénk, rá hallgatunk. Miért? Mert könnyebb a cselekedetekre, saját érdemeinkre építeni, mint a kegyelemre. A kegyelem mindent kivesz a kezünkből, csak Jézus érdeme, áldozata marad. Csak a keresztre építhetjük tanítványságunkat. A Galaták jól kezdtek, jól indultak, hiszen Isten Lelkének a munkája indította el őket. Nagy dolgok történtek bennük, és most rosszul akarják folytatni, most már nem Isten munkájára építenek, hanem saját tetteikre. Pál rámutat, hogy Isten Jézus Krisztus által most is munkálkodik bennük, és közöttük.

Számunkra is fontos, hogy jó legyen a folytatás, azaz a mindennapokban is az Úr munkájára építsünk. Hiszen Ő ma is, a mi időnkben is munkálkodik. Aki Benne bízik és remél, nagy dolgokat tapasztalhat meg.

Légy csendes szívvel és békével

1. Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Őtőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!

2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, :/: Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélységekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!

3. Mint légyen néked s másnak dolga, Az nála nincsen elrejtve, :/: Arra néz szemének világa, Ki búval van megterhelve. Ő számlálja fohászkodásid, Összefogja könnyhullatásid: Légy csendes szívvel!

4. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, :/: Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csendes szívvel!

5. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, :/: Néki szíved titkos panaszit Éppen bízvást megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meghallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!

6. Ki a mezei madaraknak Megadja eledelüket, :/: Ki juhoknak s egyéb barmoknak Szépen tartja életüket, Ő téged, egyet eltartani, Éhség ellen meg tud menteni: Légy csendes szívvel!

7. A segítség ha kissé késik, De ugyan csak eljő végre, :/: A várakozás, rosszulesik, De majd válik üdvösségre; Ami lassan jő, bizonyosabb, Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!

8. Ne vedd szívedre, az ellenség Amit rád költ hazugsággal. :/: Hadd jöjjön csúfság, keserűség: Ítél az Úr igazsággal. Ha Isten a te jó barátod, Nem lehet emberektől károd: Légy csendes szívvel!

9. Hogy is lehetne másként dolgunk? Szenvedni kell az embernek, :/: Amíg e földnek útján járunk, Csak nyavalyák környékeznek. A kereszt botja bárha terhel, Azt is letesszük életünkkel: Légy csendes szívvel!

10.               Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, :/: Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az idvezültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!

Isten áldásával.