Szakíts a bűnnel!

M

egtörtént a papok kiválasztása, elhívása, ruházatuk elkészítése, most következik a fölszentelésük (2Móz 29,1-28). Ez fontos, mert az elhívottak sem állhatnak akárhogy az Úr szolgálatába, a fölszentelés kifejezi az Úrtól való megbízatásukat. A népnek látnia kell, hogy nem Áron elképzeléseivel állnak szemben, hanem az Úrtól való megbízatás alapján cselekszik. Az Úr szolgáinak az élete mögött ott kell lenni, hogy megbízás alapján cselekszenek. Isten országa követeként a küldő Urat képviselik, így amikor szólnak vagy cselekednek, mindig a Megbízót kell látni tetteik és szavaik mögött.

A felszentelésnek megvan a menete. A sátor ajtaja elé kell állítani, majd meg kell mosni őket vízzel. Mielőtt felveszik a papi hivatás öltözékét, meg kell tisztulni. Csak megtisztult testre lehet a ruhákat felölteni, mindez kifejezi a külső megtisztulást; az Úr szent, csak tisztán, bűntől mentesen lehet elé járulni. A megtisztulást követően öltöztetik be őket az elkészült ruhákba.

Ez után kerül sor a bűnért való áldozatra. A főpap is bűnös ember, ezért bűnért való áldozatra, bűnbocsánatra van szüksége. Egyedül a mi Urunk Jézus a bűn nélküli, Neki nem volt szüksége bűnért való áldozatra, ezért önmagát, mint legszentebb áldozatot mutatta be, hogy általa váltságot szerezzen a számunkra. Ez a jelenet kiveszi szívünkből a felsőbbrendűségi érzést, a lelkész, az igehirdető és minden szolgálattevő kegyelemre szoruló bűnös ember. Ezzel az alázattal közeledhetünk mások felé, meg kell látniuk az embereknek, hogy mi is bűnösök vagyunk, a különbség csupán annyi, hogy már átéltük bűneink bocsánatát. Az Úr őrizzen meg bennünket a megszabadultak, a kegyesek gőgjétől.

Az előállított bikára rá kell tenni a kezüket kifejezve, hogy a bűnt átadják a bikának, így az magára veszi bűneiket, és Áron és fiai helyett adja életét. Így vette magára a mi Urunk is bűneinket, de nekünk is át kell adni, Rá kell helyezni minden vétkünket: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29)! A bűnbánatban Ráhelyezett vétket hordozza és elveszi. Mindehhez azonban meg is kell látni bűneinket, mert amíg nem látjuk, nincs mit Rátenni Urunkra. Nem elég látni, hanem akarni kell szabadulni is tőle. Akarni kell új, tiszta és szent életet élni.

Máté evangélista írása kapcsolódik is a fentiekhez (Mt 14,1-12). Elmondja, hogy Heródes király Keresztelő János szolgálata nyomán meglátta életében a bűnt, tudta, mi az Isten szerinti helyes kapcsolat, de nem akarta a múltat lezárni, nem akarta feladni a bűnös kapcsolatot, és nem akart újat kezdeni. Egy ember, aki tudja, miről van szó, ismeri Isten akaratát, de nem veszi komolyan, nem igazítja hozzá az életét. Úgy gondolja, ha megszabadul a kellemetlenség forrásától, a prófétától, akkor minden rendben lesz. Azonban csak akkor jönnek rendbe életünk dolgai, ha a bűntől szabadulunk meg. A másiktól, a kellemetlen személytől való megszabadulás, nem megoldás, hanem menekülés.

Számunkra is üzeni az Ige, hogy merjünk szembenézni életünkkel, és ahol az Úr rámutat a bűnre, azt tagadjuk meg, azzal szakítsunk. Ne tegyünk úgy, mint Heródes, hogy megharagszunk arra, aki szól, aki kellemetlen, mert úgy nem oldódik meg semmi, és a bűn továbbra is bűn marad. Az egyedüli megoldás a bűnbánat és Isten szavának komolyanvétele.

Isten meghatározta a férfi és nő kapcsolatának a formáját. Egy férfi és egy nő házasságban, egy életen át. Tehát fontos szerep jut a hűségnek, hiszen maga az Úr is hű. Hányszor felbonthatta volna a szövetséget Izráellel, és hányszor elbocsáthatott volna minket, de nem tette, mert szeret, mert hű, akkor is, ha mi hűtlenek vagyunk, ez a természete. Mindezekből következik, hogy a házasság az Isten előtt a legitim kapcsolat, az együttélés nem.

Azt is megfigyelhetjük, ha egy területen engedetlenné válunk Isten akaratával szemben, akkor más bűnök is belopakodnak az életünkbe. A házasságtörést követte a gyilkosság. Azonban ne feledjük, a bűnnek ellen lehet állni Jézus Krisztus által, Ő tesz rá képessé. Ha nem tesszük, egyre lejjebb csúszunk a bűn útján.

Fontos még a szülő felelőssége a gyermeknevelés során, nem mindegy, mire tanítja, milyen példát mutat a szülő, itt Heródiás rossz példát mutatott, rossz tanácsot adott. Arra nevelte lányát, hogy a testével érjen célt. A test is Istentől való ajándék, amelyet azért kaptunk, hogy a Szentlélek temploma legyen. Figyeljünk oda gyermekeink életére, mert a gonosz igyekszik minden területet elrontani, azonban az Úr kezében oltalmat találunk, magunk és gyermekeink számára is.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6.      Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Az Atya elfogad

Á

ron és fiai papi ruházatának a leírását olvassuk (2Móz 28 31-43). Nagy kegyelem, hogy szolgálhatunk az Úrnak, hogy megengedi a bűnös ember számára az orcája elé való járulást. Kék színű anyagból készül a palást, a szín jelzi a józanságot, felszabadultságot, örömöt, békességet. Milyen gyönyörű a kék égbolt, felszabadítja és békességgel tölti el a szívünket. Áron palástjának kék színe is békességet áraszt, ez a békesség a Valakihez való tartozást fejezi ki. Nem vagyunk magunkban az élet pusztaságában, tartozunk valakihez, mégpedig az Úr Jézushoz.

Ismét azt látjuk, mennyire figyelmes az Úr, csengettyűket készíttet a palást aljára, ezek jelzik a főpap érkezését, így azután Isten elviselhetőre transzformálja lényének kisugárzását. Nem azt akarja, hogy elpusztuljunk, hanem, hogy Vele és Általa éljünk. Áron feladata és kiváltsága, hogy az Úr elé lépjen, nagy dolog ez, a bűnös ember Isten elé járulhat. Rendszeresen megjelenhet előtte és dicsőítheti Őt. Mi már az Úr Jézus által bármikor az Atya elé állhatunk. Örömünket, bánatunkat, elhagyatottságunkat vihetjük elé. Ne csüggedjünk el, ha nem értenek meg, ha úgy érezzük, egyedül maradtunk, mert az Atya ajtaja nyitva van számunkra. Amikor Assisi Ferencet apja kitagadta,  ő visszaadta apjának mindazt, amit tőle eddig kapott, még a nevét is. Ferenc így búcsúzott apjától: mától nem mondhatom, apám, helyette azt fogom mondani: mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy. Nem adta fel, hanem felismerte, apja helyett van Atyja, van folytatás, van tovább. Így imádkozhatjuk mi is szívből az Úr imádságát.

A főpap homlokára egy aranylap került, amelyen a következő felirat található: Szent az Úrnak, vagy szentség az Úrnak! Azt üzeni, hogy az Úr szent, az ember pedig bűnös, kegyelemre van szüksége, így Isten elé csak bűnbánó szívvel lehet járulni. A bűnbocsánatra mindenkor szükségünk van. Isten gyermeke is bűnös ember, neki sem sikerül mindig minden úgy, ahogy az Úr elrendeli, ő is hibázik, ezért a figyelmeztető írás a homlokon. Ha hibázol, ha bűnt követsz el, ne ess kétségbe, de ne is hagyd figyelmen kívül, hanem jöjj hozzám, van megoldás hibádra, bűneidre, a bűnbocsánat. Jöjj bűnbánattal, és Én megbocsátok, üzeni az Úr. „A töredelmes és bűnbánó szívet Istenem, nem veted meg!” (Zsolt 51,19)! Igen, az ilyen szívet nem veti meg, hanem szereti. Az Újszövetség pedig megerősíti mindezt a számunkra, amikor hirdeti Jézus Krisztus vérének bűntörlő erejét a bűnbánók számára.

Befejeződött a példázatsorozat, jó nekünk is felidézni Jézus zárókérdését: Megértettétek mindezt? De mielőtt megszokásból rávágnánk a tanítványokkal együtt: Megértettük, gondoljuk végig, valóban úgy van-e? Tényleg értem, hogy kincs és érték az életem Jézus számára, akiért saját életét adta? Ha igen, akkor megbecsülöm az életemet, elfogadom magam annak, aki vagyok, és komolyan veszem, hogy Jézus kezében válok igazgyönggyé? Nagy értékű gyöngy vagyok, akiért az Úr mindenét odaadta, ezért én se kótyavetyéljem el az életemet, hanem szenteljem Neki, becsüljem meg, és legyek hálás mindazért, amit ebbe az életbe rejtett.

Lám, Jézust sem fogadják mindenütt megértéssel és szeretettel (Mt 13,53-58). Őt is támadják, mégpedig pont Názáretben, ahol felnevelkedett. Azonban a leértékelés és elutasítás sem keseríti el, nem csinál belőle ügyet, hanem folytatja tovább szolgálatát, mert tudja, mi a feladata.

A názáretiek nem látnak túl azon, ami a szemük előtt van. Csak azt látják, hogy Jézus ács, akinek ismerik családját, Ő nem lehet a Krisztus. Látják, és mégsem látják meg, ki az, Aki előttük áll. Mi is olvassuk az Igét, de látjuk-e Kiről tesz bizonyságot? Felismerjük-e az előttünk álló Urat, Aki most hozzám jut, és hitemre vár, hogy általa megáldja és gazdaggá tegye életemet?

Gyakran így vagyunk a megváltozott életű, újjászületett bizonyságtevőkkel is. A régi életük akadállyá válik a számunkra, csak azt látjuk, akik eddig voltak, és nem akarjuk megpillantani az elkezdődött újat. Nem akarjuk látni azt, amit Jézus elkezdett bennük, és elutasítjuk őket.

Azonban az ilyen elutasítás törést okozhat, és visszataszíthatja őket régi életükbe, ezért kérjük az Urat, adjon nyitott szívet és szemet, hogy meglássuk az újat, a krisztusi értéket a másikban és magunkban is. Aki meglátja magában is az újat, elfogadja önmagát, lezárja a múltat, és arra figyel, amivé Krisztussal lehet.

Jézus bemerítkezése Keresztelő János által lezárta a múltat, új kezdődött, Ő már nem ács. Ezt kéne meglátniuk a názáretieknek, azonban képtelenek erre, csak a régit látják. Jézust azonban mindez nem hátráltatja, nem befolyásolja negatívan. Szembe megy az elutasítással, mert az ember elutasítja, de az Atya elfogadja, ez lendíti előre. Amikor az Úr belép az életünkbe, új kezdődik, a múlt lezárul, akkor is, ha a környezet még nem veszi észre, nem értékeli. Mi azonban vegyük komolyan az új életünket, és haladjunk az Úrral előre.

A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted

A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted,

Az engedelmes lelket Soha meg nem veted.

Ezzel a reménységgel Tehozzád óhajtunk,

Légy, kérünk, segítséggel És könyörülj rajtunk.

Isten áldásával.

Igazgyöngy a rongyok alatt

A

 sátor és berendezései után a szolgálattevő elhívása következik (2Móz 28,1-30). A főpapot sem Mózes választja ki, hanem az Úr, és Ő  is hívja el. Isten országában a szolgálat kiválasztáson és elhíváson alapul. Itt nem önkéntesek állnak munkába, hanem az Úr által elhívott, felkészített és szolgálatba állított emberek.

Az újszövetségben maga az Úr Jézus választja ki és hívja el tanítványait. Személyesen készíti fel őket a szolgálatra. Ma is így történik. Ezért lényeges, hogy csak akkor induljunk Urunk szolgálatára, ha megbizonyosodtunk elhívásunkról, ha ez megtörténik, megtapasztaljuk az alkalmassá tételt is, hiszen a mi alkalmasságunk nem magunktól, hanem Istentől van (2Kor 3,5). 

Áronnak papi öltözetet kell készíteni, de nem mindegy, kik készítik, erre sem alkalmas mindenki, hanem csak az, akiben jelen van a bölcsesség lelke. Meg kell látnunk, hogy nem mindenki alkalmas minden feladatra. Isten elosztja a feladatokat és a hozzájuk való képességet. Ma gyakran azt várjuk, hogy egy ember mindenhez értsen.

Azt is meg kell látnunk, hogy már itt az Úr tölti be az embert a bölcsesség lelkével, tehát a bölcsesség sem emberi képzés eredménye, hanem felülről adatik. Jakab levelében pedig bátorítást kapunk arra, hogy kérjük bátran, mert az Úr ad mindenkinek, aki kér (Jak 1,5).

El kell még készíteni az éfódot és hósent, mindkettő a főpap ruházatához tartozik, és általuk képviseli a tizenkét törzset. A tizenkét kő Izráel törzseinek neveivel jelzi, hogy a főpap nem önmagáért, hanem népéért van. Így amikor belép a sátorba, Izráelt is viszi az Úr elé, a kövek emlékeztetik, hogy népéért jár közben, érte mutatja be az áldozatot, és értük végzi minden szolgálatát. Mi sem felejthetjük testvéreinket, sem az emberiség tagjait. Azért állít tanítványokat az Úr szolgálatba, hogy értük szolgáljunk. Azért tevékenykedjünk, hogy megismerjék Isten országát, átéljék a kegyelmet.

A Jézussal együtt lévő, Őt kérdező tanítványok ráadáspéldázatot kapnak (Mt 13,44-52). Ebből megtudják, hogy Isten országa elrejtett kincs, amit ha megtalál az ember, kész minden addigi értékét odaadni, hogy megszerezze. Mindennél többet ér-e számunkra ma Isten országa, kész vagyok-e érte mindent odaadni, csakhogy az enyém legyen? Az képes érte mindent odaadni, aki előtt felcsillan az Ország igazi értéke, aki felismeri, hogy a földön mindennél többet ér. Másrészt azt is meg kell látni, hogy a mi kincseink Isten országa gazdagsága mellett csak koldusrongyok. Ezt élte át Pál apostol, amikor Jézussal találkozott. „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,7-8).

A példázat párja pedig azt mondja el, ne habozzunk Krisztust választani, mert Ő már régen minket választott. Amikor eljött, meglátta rongyaink alatt a drágagyöngyöt, az igazi értéket, amit csak Ő lát meg. Ezért a gyöngyért kész volt mindenét odaadni a kereszten.

Mi gyakran csak a rongyokat látjuk a másikon, kérjük el ezt a Krisztusi látást, amely mélyre lát és felfedezi az értéket, a kincset a tékozlóban, az ellenségben, és kész megkeresni és hazavinni őt. Hiszen mindannyian Krisztus által kerülünk helyünkre, nyerjük vissza igazi értékünket.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5.      Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.

Isten a mi reménységünk

M

ost az oltár terveit mondja el az Úr, mert mindent Ő tervez meg, és Mózes lesz a kivitelező (2Móz 27,1-21). Mózes nem mondja, hogy Isten csak sorolja fel, milyen tárgyakat gondol a sátorba és ő majd elkészíti a terveket, hanem elfogadja, hogy az Úrtól kapott tervek alapján kell dolgozniuk.  Isten terve jó, és igazán Ő ismeri népe életének terveit, ezért kell Rá figyelni és komolyan venni, amit mond, „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr ” (Jer 29,11).

Ez nemcsak Izráelnek, hanem nekünk is szól, Ő megtervezte a mi életünket is, benne békességet és reményteljes jövőt kínál. A háború, a zűrzavar, a békesség elvesztése, a bizonytalanság nem Tőle van. Mindezek annak a következményei, hogy nem Isten terve szerint alakítjuk az életünket. Ma nem a megtervezettség, hanem az improvizáció jellemző életünkre, ezért van sok darabjaira hullott élet.

Isten elkészítette a terveket, de Mózesnek fel kellett mennie a hegyre, hogy átvegye őket. A hegy csöndjében kapja meg a tervrajzokat, és azután már csak meg kell őket valósítani.

Mi is hasonlóan ismerhetjük meg Isten életünkre vonatkozó akaratát. El kell indulni felé, csendben kell lenni hozzá és figyelni a megszólaló Úrra.  Az Igén keresztül ismerteti meg velünk akaratát, megtudjuk belőle, hogy Ő ad hozzánk illő segítőtársat, csak ki kell várni és fel kell ismerni. A családi életre, a gyermeknevelésre, a munkához való viszonyunkra, a társadalommal való kapcsolatunkra is megtalálhatjuk a Bibliában Isten akaratát. Amennyiben ehhez igazítjuk ezeket a területeket, békesség, öröm, kiegyensúlyozottság fogja jellemezni Isten népe életét. 

Mózesnek oltárt is kell készíteni, mert rajta áldozatot fognak bemutatni az Úrnak. Bűnért való áldozatot, hála áldozatot és más egyéb áldozatokat visznek majd az Úr elé. Mi már tudjuk, hogy bűneinket az Úr Jézus testében vitte fel a fára, Ő mutatta be értünk az áldozatot. Azonban ennek megtapasztalása hálára kell, hogy késztessen. Bemutatjuk-e naponként az engedelmes szolgálat áldozatát, oda szánjuk-e testünket élő szent áldozatul az Úrnak?

Szüntelen égő lámpát is kellett készíteni, mert Ő a Világosság, nélküle sötétség van a szívekben, az életekben, a társadalmakban. A lámpás jelzi, szükségünk van az Úr világosságára, de azt is, hogy a fényt gondozni kell, mert egyébként kialszik. A szívünkben levő világosságot is táplálni kell az Ige által, egyébként ki fog aludni, és nem tudunk világítani.

Ma a búza és konkoly példázatának magyarázatát olvastuk Máté evangéliumában (Mt 13,36-43). Miután Jézus a sokaságot elbocsátotta, a tanítványok odamentek Hozzá és megkérdezték arról, amit nem értettek. Korábban Máté leírta a szolgák kérdését: Honnan van a búza közt a konkoly? Azt nem értették, ha a gazda tiszta búzát vetett, hogyan került közé a konkoly? Az Úr megválaszolja ezt a kérdést. Rámutat, hogy a mag jó, és a magvető is a jó magot hinti, tehát Isten részéről minden rendben van. Nem nála van a baj. Hát akkor mi a probléma, hogyan kerül ide az a rengeteg nyomorúság, amely a világban látható?

Jézus válaszából megtudjuk, hogy van ellenség, aki mindazt, amit Isten jónak alkotott, és jónak szánt az életünkben, ez az ellenség elrontja, tönkreteszi. Ráadásul úgy végzi romboló tevékenységét, hogy nem mindenről derül ki azonnal, hogy rossz. Álcázza a konkolyt, jóhoz hasonlóvá teszi, és csak később látszódik meg eredeti tulajdonsága.

Lényeges, hogy a gonosszal nem nekünk kell harcolni, nem ránk bízatott a szétválogatás. A mi feladatunk a jó mag, az Ige hintése. Eljön majd az idő, amikor Isten szétválogattatja a konkolyt és a búzát.

Akik azonban befogadják szívükbe az Igét, jó vetőmaggá formálódnak, azaz áldást jelentenek a világ számára. Az Úr az övéit állítja a világba, hogy éljék a gonosz minden tevékenysége ellenére az Isten szerinti életet. Az bízatott ránk, hogy az Úr Igéje szerint éljünk, és tegyünk bizonyságot a kegyelemről, legyünk Krisztus Jézus jó illatai. Ha ezt vállaljuk, akkor fénylő életünk lesz. Ez az élet azonban nemcsak erre a pár évtizedre szól, hanem az örökkévalóságra is.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5.      E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.

A mustármag

A

 szent hajlék elkészítése gondos és pontos munkát igényel, ezért Isten figyelme minden részletre kiterjed. Pontos útmutatást ad Mózes számára, elmondja, milyen fát használjanak, megadja a pontos méreteket, és a tárgyak helyét is kijelöli az Úr. Igénkből azt is megtudjuk, hogy a hajlék felállításának módját még meg is mutatta szolgájának Isten.  Semmit sem bíz a véletlenre, hanem felkészítve küldi vissza a nép közé Mózest az Úr.

Ebből mi is békességet meríthetünk, mert ha az ószövetségi nép útját, törvényeit, az istentisztelet kellékeit ilyen gondosan előkészítette és megismertette velük, akkor a mai népéről sem feledkezik meg. A mostani zavaros világban is van támpontunk, mégpedig az Ige. Sok minden megváltozott az ember körül az évszázadok folyamán, de az Ige mindig ugyanaz maradt. Általa Urunk minket is felkészít az életre, gondosan végig vezet a keskeny úton, hogy célba érjünk.  Mert csak Vele vándorolva érhet célba az életünk.

Ha csak a Hegyi Beszéd és a tanítványok kiküldése előtti beszédét nézzük, azt kell mondani, hogy Urunk mindenre kiterjedően felkészít bennünket a bizonyságtevő életre. Tudja, mi van a szívünkben, mire vágyunk és mindjárt a nyitány a boldogságról szól. Bárcsak komolyan vennénk, mert ha ez lenne az iránytűnk, ez a nyolc boldogmondás, csodálatosan boldog, békés, egymást szerető és segítő emberek élnének a földön. Legyünk azonban őszinték és lássuk meg, hogy még a keresztyének sem így élnek, még mi sem vesszük komolyan, hogy amit Jézus mondott, azt Ő mindig úgy gondolta és komolyan mondta. Vagyis a miénk lehet a mennyek országa, lehet békességünk, megtapasztalhatjuk az irgalmasságot, örökölhetjük a földet és kiáradhat rá az Atya áldása, ha a mondatok első felét teljesítjük. Jézus a beszédeit nem aranymondásnak szánta könyvjelzőkre, szobák falaira, hanem élet forrásának, amelyből merítve megelégedettekké válhatunk.

Itt már találkozunk a függönnyel, vagy a kárpittal, ami elválasztja a szentélyt és a szentek szentjét. A szentek szentjében áll majd a szövetség ládája, és ott jelenik meg az Úr dicsősége. Ide egy évben csak egyszer mehet be a főpap. Ez a függöny szimbolizálja a bűnt és mindazt, ami Isten és közénk állt, ami elválaszt tőle. Kifejezi a kárpit, hogy az ember és Isten között van egy határ, amit nem lehet és nem is vagyunk képesek átlépni. Ez a függöny mindig elrejti az Urat előlünk, de mi már tudjuk, hogy nem nekünk kell a függöny mögé behatolni, hanem maga az Úr lépte át ezt a határt és lett emberré Jézusban. Ide jött közénk, hogy mindazt, ami elválaszt az Atyától, a keresztre szögezze. Amikor Jézus meghalt a Golgotán a függöny kettéhasadt, így már szabaddá vált az út az Atyához. Jézus eltörölte az útból az elválasztó falat, a törvényt, a bűnt és kegyelmet hirdetett nekünk a távol valóknak, hogy közel kerülhessünk, hogy gyermekek lehessünk. Ezért ma már Jézus Krisztus által Isten gyermekei lehetünk. Csodálatos, hogy ma még mindig meg lehet térni, megbánhatjuk bűneinket és újat kezdhetünk Vele. Azonban ne halogassuk a megtérést, mert nem tudjuk meddig tart a kegyelmi idő, a pogányok ideje.

A mennyek országa a legnagyobb kincs, ami ebben a világban létezik, úgy érkezik, mint a vetőmag, ez tiszta, és nem a mi birtokunk, hanem felülről, Istentől jön (Mt 13,31-35). Ezért ez a mag, az Ige mag megbízható.

Jézus úgy jellemzi, hogy olyan, mint a mustármag, kicsi, de tele van élettel, energiával, ahová bekerül, nagy munkát végez el. Isten országa nem feltűnő, nem a külsejével, hanem a tartalmával hívja fel magára a figyelmet. Amikor elvetik, sokáig észre sem lehet venni, de eljön az idő, amikor láthatóvá válik és hatalmassá terebélyesedik.

Így végzi a szívekben is a munkáját, Isten Igéje. Talán észre sem vesszük azonnal, amikor bekerül valaki életébe, de kifejti hatását és egyre nagyobbá lesz, vagyis folyamatosan alakítja át az életünket. Hasonlóan a kovász is, ha belekerül a lisztbe és teljesen átjárja azt. Isten országának az ereje, amint belekerül a szívünkbe, átjárja, átformálja azt.

Az Úr minket is azért állít bele ebbe a világba, hogy mint a kovász, hatást fejtsünk ki. Átjárja az imádságos, biblikus életünk, környezetünket. Isten népe azért van jelen a világban, hogy áldássá legyen, védelmet jelentsen a gonosz támadásai ellen, hogy befogadja azokat, akik menekülnek a bűn hatalma elől. Isten országának hatása óriási, az évek múlásával gyökeresen átalakítja az életet. Ahová bekerül a mustármag, ott növekedésnek indul, és ha gondozzuk, felnő és áthatja az emberiség életét. A kicsi kezdetből nagy fa lett, szinte az egész világban oltalmat találhatnak a kegyelemre vágyók az Egyházban.  Urunk áldja meg közöttünk is Igéjét, hogy növekedjen, erősödjön és áthassa társadalmunk minden területét.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4.      Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.

Jó vetés

I

sten pontosan elmondja  milyen legyen a szent hajlék, minden részletre kitér, így a nép majd eltudja készíteni (2Móz 26,1-14). Korábban meghatározta, hogy a hajlék építése előtt végezzenek gyűjtést, ez azért lényeges, mert mindent ők adnak a sátorhoz, ahol majd az Urat fogják dicsőíteni. Mi már gyakran nem magunk adjuk össze a gyülekezeti épületek javítására vagy építésére szükséges összegeket. Másoktól várjuk, hogy adjanak, itt ők adnak, mégpedig az, akit a szíve indít.

A hozzávaló anyagok készítése foglalkoztatást is jelent, tehát az Úr foglalkoztatja népét a pusztában, így nem válik egyhangúvá a vándorlás, nem érzik magukat feleslegesnek sem. Azt is megláthatjuk Igénkben, hogy Isten nem adja számukra készen a sátort, sem a berendezési tárgyakat, hanem nekik kell azt elkészíteni, illetve elkészíttetni. Nekünk is meg kell tanulni kivárni dolgokat, ma ránevelődtünk, arra, hogy sok mindent megkapunk készen úgy, hogy mások fáradoznak vele. Isten nem ezt a módszert alkalmazza, hanem a néppel készítteti el. Ha ők készítik, ragaszkodnak hozzá, több lesz benne az örömük, és közben a hálájukat is kifejezik, mert ezzel is az Úrnak szolgálnak. Mert az egész kapcsolat alapja a szabadítás, soha nem felejthetik, hogy az Úr szabadította meg őket, és ha ez a szívükben van, örömmel és hálával szolgálnak Neki.

Amikor megtapasztaljuk a kegyelmet, átéljük bűneink bocsánatát és kitárul előttünk Isten országa, a szívünket békesség és öröm tölti be. Egyre jobban igyekszünk megismerni Urunkat és növekszik bennünk a szolgálat vágya is. Arra lettünk elhíva, hogy örömmel szolgáljunk, vagyis adjuk tovább, amit kaptunk.

Más példázatot is mondott a jelenlévőknek Jézus, vagyis több oldalról is megvilágítja számukra Isten országát (Mt 13,24-30). Az előbbi példázatot hallva felmerülhetett a kérdés, honnan van a talajban a sok gyom? A magvető rosszul dolgozik? Jézus rámutat, hogy sem a magvetővel, sem a maggal nincs baj.

Most a magvetőhöz hasonlítja Isten országát, elmondja, hogy a magvető jó magot vetett a földbe. Tehát Isten országa jó, és jót hoz ebbe a világba. A gonosz nem általa jut az életünkbe. Nem a mennyek országával van a baj, nem! Inkább azzal van a baj, hogy nem akarjuk, hogy ez az ország betöltse lényünket és törvényei átszőjék világunkat. Ha Isten országa átszőhetné az emberiség életét, csodálatos világ lenne a földön. A szeretet, az öröm, és a békesség uralkodnék.  Nem ismernénk a félelmet, az éhséget, gyógyítanánk a beteget, a gyöngét, de nem ezt látjuk, mert bár a jó mag hullik, de nem jut el minden szívbe.

Jézus arról is beszél, hogy a magvetőnek volt egy ellensége, aki éjjel ment ki a földre és a búza után konkolyt vetett a földbe. Tehát van ellenség, mégpedig a gonosz, a sátán az, aki utána vet Istennek. Jézus hinti az Igét, de a sátán is elveti, belehinti szívünkbe gonoszsága vetőmagját.

A konkoly, amikor kikel, hasonlít a búzára, csak később mutatkozik meg, hogy mi is az. Az ördög úgy dolgozik, hogy megtéveszt, a gonoszt először jónak tünteti fel, és gyakran akkor látszik meg igazi arca, amikor nem tudunk már változtatni.  A szolgák ki akarják gyomlálni a konkolyt, de a gazda nem engedi, mert a búzát is kitépnék. Azt üzeni mindez, hogy nem a gyomlálás a mi feladatunk és nem is az a megoldás, hanem a türelmes bizonyságtétel. Mi sokszor szeretnénk azonnal a rossztól, a nem szeretem emberektől megszabadulni, de az eltávolítás nem megoldás. Várjunk az Úrra, hordozzuk környezetünket imádságban, hogy eljöjjön az idő, amikor felismerik bűneiket és készek lesznek a változásra,  a Jézussal való újrakezdésre.

A gonosz az aratásig itt lesz, de lesz aratás, ezt jó megjegyeznünk, azonban nem mi fogunk aratni. Addig is az életünk válhat életformáló bizonyságtétellé. Az is fontos, hogy az aratás előtt legyen a szívünk jó talajjá és éljük át, hogy a Magvető jó magot hint bele, és ezt a magot gondozzuk, hogy felnövekedve gyümölcsöt teremjen.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6.      Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.

Ne hozzuk helyzetbe

A

 templom berendezési  tárgyainak elkészítési módját mondja el Mózes számára az Úr (2Móz 25,23-40). Itt is az az elv érvényesül, hogy mindent az Úrtól készített minta szerint kell majd készíteni. Ez jó, mert nem Mózesnek vagy a népnek kell kitalálni, hogyan nézzen ki a templom, és mik álljanak benne. Nem Mózesnek kell megtervezni a berendezést, hanem csak a minta alapján kivitelezni. Bizony az sem könnyű, sok és pontos munkát, nagy odafigyelést igényel ez is.

Tulajdonképpen mi is hálásak lehetünk az Úrnak, mert nekünk sem kell kitalálni az életet, Isten az Igében világosan elmondja számunkra, mi az akarata, mit vár el tőlünk (Mik 6.8). A tízparancsolat által pedig segítséget nyújt a helyes irányhoz. Nem nekünk kell kitalálni, mi a jó és mi a rossz, azt Isten megmondta nekünk. Ha figyelünk az Igére, nem tévedünk el, akkor lehet áldott, bővölködő az életünk. Hiszen Ő azt akarja, hogy az életünk Isten országának minden javaiban bővölködjön, ha hallgatunk Rá akkor ezt meg is tapasztalhatjuk.

Fontos tárgy a mécsestartó a hét mécsessel. Kifejezi a tökéletességet, a hét teremtési napot. Rámutat a mécses arra, hogy minden Isten kezéből származik, Ő alkotta, majd nekünk ajándékozta. Az élet ajándék, legyünk érte hálásak. A mécses rámutat arra is, hogy fényre van szükség a látáshoz, számunkra Isten a világosság, nélküle nincs igazi élet. Ez a világosság az Igén keresztül árad az életünkbe. A fény megvilágítja az utat, az Ige az, ami világossá teszi számunkra az utat, segít felismerni, hogy merre menjünk, és milyen veszélyeket kerüljünk ki. Fény nélkül eltévednénk, veszélybe kerülnénk. Jézus a világ Világossága, lényéből a mi életünk is lámpássá válik, azért helyezett bele a világba, hogy mások számára világítson az életünk. A lámpa nem maga számára árasztja a fényt, hanem azért, hogy mások a fényénél lássanak. Ez a mi szerepünk is, megvilágítani a Megváltóhoz, az Élethez vezető utat.

Tegnap hallottuk, amint a tanítványok megtudták, hogy nekik megadatott, hogy megértsék Isten országa titkait, és most ez meg is valósul. Jézus elmondja számukra a magvető példázatának magyarázatát (Mt 13,18-23). Megtudják a példázat jelentését, mert kérdeztek, mert szomjas szívvel közeledtek hozzá. Ha mi is így jövünk, ha érdekel az Ige üzenete, mi is megkapjuk a választ. Milyen jó, hogy ők mertek kérdezni, nem szégyenlősködtek, és nem is foglalkoztak mások véleményével, esetleg kacajával, amikor gúnyosan kérdezték, hát még ezt sem értitek?

Mivel kérdeztek, Jézus válaszolt, így azután nekünk sem kell találgatni, szuper megfejtésekkel előrukkolni, hanem csupán oda kell ülni a Mester lábaihoz, és hallgatni. Hallgatás közben feltárul az Ország titka előttünk.

Mit hallhatunk ma az Úrtól? Elsőként én azt hallottam meg, hogy ha nem értem az Igét, a hiba bennem van. Ne elsősorban másokban, a körülményekben keressem, de ne is az ördögre fogjam. Az ördög olyan, mint a jó csatár, berúgja a helyzetet. Azonban nem kötelező helyzetbe hozni.

Hogyan veszem kézbe az Igét, és hogyan hallgatom az igehirdetést, mert itt azokról van szó, akik ott vannak és hallják. Tehát az ördög nem tudta megakadályozni, hogy Jézus közelébe jussanak és hallgassák Őt, de azt már sajnos gyakran sikerrel teszi, hogy ne jusson az Ige a szívünkbe, vagy ha bejut, ne teremjen gyümölcsöt.

Az ördög igyekszik elvenni örömünket, ha betölti az Úrral való találkozás öröme, azonnal ott terem, és úgy alakítja a dolgokat, hogy az öröm a semmibe vesszen. Az egyik eszköze az Igéért való nyomorúság, vagy üldözés, ha ezzel jár a tanítványság, azt nem vállaljuk. Hányszor ott van a szívekben, ezért járok templomba? A nem hívőnek jobb az élete. Azonban ellen lehet állni a kísértőnek, ha komolyan vesszük, az Úr megmondta, hogy ahogyan Őt üldözték, övéit is üldözni fogják. A szolga nem nagyobb az ő Uránál. Sőt azt is mondta, hogy boldogok vagyunk, ha miatta rosszat mondanak rólunk, vagy üldöznek bennünket.

A következő helyzet az, amikor az Igehallgatás során nem vesszük komolyan, hogy Isten országa polgárai vagyunk, így azután már a Király gondoskodik rólunk. Ő intézi megélhetésünket. Aki felismeri, hogy nem kell aggódnia az élet különféle gondjai miatt, mert áll az ígéret: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Isten mindig állja a szavát, nem Ő az akadálya annak, ha mégsem fejlődik a mag. Az akadály bennünk van. Neki azonban van hatalma arra, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsa a szívünkből. Hogyan távolítja el a gazokat és töviseket? Tulajdonképpen már rég megadta a segítséget, ha ígéreteit komolyan vesszük, és hisszük, hogy amit az Úr mond, az valóság, azt Ő komolyan gondolja, akkor nem nő fel a gaz sem szívünkben. Helyette akadálytalanul nőhet a kultúrnövény és teremheti gyümölcsét. Az Úr áldjon meg bennünket ma is gazdag terméssel. Ha Vele lesz tele a szívünk, és nem önmagunkkal, gondjainkkal, akkor ez valóban így is lesz.

Soha nem fél már a szívem

Soha nem fél már a szívem,     

mert velem van az Úr!

Nem volt nélküle boldogságom,

ám most életem véle járom.

Kézenfogva vezet Megváltóm,

róla ezért zeng dalom.

Soha nem fél ....

Jöjj hát, add a kezed testvérem,

járjunk mind a kereszt fényében.

Éljünk boldogan, békességben,

hisz odaát vár a menny.

Soha nem fél ....

Isten áldásával.

Lépj be!

M

ózes a hegyen Isten jelenlétében tartózkodik (2Móz 25,1-22). Ott a csendben megtapasztalja, hogy a csend megcsendül és Isten szól hozzá. Ez a lényeg, átélni, hogy megcsendül a csend és halljuk az Úr szavát, amin keresztül eligazítja életünket. Mózes is tapasztalja az Úr jelenlétét, az Ő lényének közelségében csodálatos dolog tartózkodni. Nincs nagyobb kiváltság annál, mint amikor átélhetjük Isten lényének jelenlétét, szeretetének ölelését, de ennél többet is adni akar, útmutatást a továbbiakra nézve. Most a szentsátor építését rendeli el az Úr, megmondja hogyan is készítsék el azt.

Az első, hogy gyűjtést kell rendezni a sátor építéséhez szükséges anyagok számára, de fontos, hogy ez önkéntességen alapuljon. Akkor lesz igazán érték, és válik áldásközvetítővé, ha szívből adják, amit adnak. Isten nem akarja, hogy kényszerből adjanak, vagy azért mert más is ad, hiszen a nem szívből származó adomány nem tud áldásközvetítő lenni. Talán ezért van kevés áldás alkalmainkon, mert a templomépítések, javítások ára nem mindig szív szerinti indíttatásból származik. Szívből adni az tud, aki előbb önmagát adja az Úrnak, úgy, mint a szegény özvegyasszony, aki utolsó fillérjét a perselybe adta, mert tudta, Isten gondoskodik róla. Az ilyen adomány hálából származik, így áldás lesz rajta.

Az Úr gondosan megmutat mindent szolgája számára, így majd amikor lejön a hegyről, probléma nélkül el tudják készíteni a hajlékot és a többi kultikus tárgyat is. A hangsúly a pontosságon van, mindent az Úrtól mutatottak formájára kell készíteni. Isten országában a pontosságnak kiemelkedő szerepe van, itt nincs helye egyénieskedésnek, mert a minta kiváló és akkor lesz az élet is az, ha a mintához igazítjuk. A mi mintánk Jézus élete, Őhozzá kell mindenben igazodnunk, és akkor az életünk is kiváló lesz. Olyan életekké válunk akkor, amelyekben gyönyörködik az atya.

A magvető példázatát hallva, megkérdezik a tanítványai, hogy miért példázatokban szól a néphez Jézus (Mt 13,10-17). Megtudjuk, hogy a példázatok képanyaga segít megérteni az üzenetet, de csak akkor, ha dolgozunk vele, vagyis nem ragadunk le a képi eszközöknél, hanem megkeressük az anyagban a számunkra szóló üzenetet. A tanítványoknak megadatott, hogy megértsék, mert követik Jézust és közben egyre jobban feltárul előttük Isten országának a titka.

Azután ők oda is fordulnak Mesterükhöz és megkérdezik mindazt, amit nem értenek. Lényeges, hogy a tanítványok már beléptek Isten országába, ezért ismerhetik meg annak titkait. Aki nincs bent, az csak kívülről szemlélheti és titok marad a számára. Aki belép az egyre beljebb halad és megismeri az ország nevezetességeit, szépségeit, polgárait, Uralkodóját. Rajtunk áll, hogy belépünk és megismerjük Isten országát, vagy kintről csodáljuk szépségeit, de soha nem élünk benne.

A belépéshez szükséges az önismeret és a bűnbánat, aki felismeri, hogy elveszett, bűnös ember, az segítséget kér Jézustól, a kegyelmet megtapasztalva belép az országba. A Jézust hallgatók egy része, nem akart megtérni, úgy gondolták, nekik erre nincs szükségük, mert ők zsidónak születtek és ezáltal náluk minden rendben van. Aki felismeri, hogy nincs rendben az élete, és ezért Jézushoz jön, az megtapasztalja bűnei bocsánatát, lénye gyógyulását. Innentől kezdve egyre beljebb hatol az országban, egyre jobban megismeri Királyát, és bővölködni fog.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3.      Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

Zavarjuk el a madarakat

I

smét Isten szavával kezdődik a napi rész (2Móz 24,12-18). Csodálatos, hogy rendszeresen van szava Övéihez. Nem csupán néha szól, hanem szavával irányítja és formálja gyermekei életét. Hálásak lehetünk, amiért mi naponta kézbe vehetjük az Úr levelét és magunkba szívhatjuk szerető szavait.

Mózes meghallja Isten szavát és engedelmeskedik. Rá van hangolódva Istenre. Mintha mobilt hordana a zsebében, úgy érzékeli mindig és azonnal az Úr szavát. Isten a hegyre hívja fel Mózest, ahol Vele fog találkozni. A hegyen csend van és Isten. Minket is hív, hogy menjünk ki a mindennapok sodrásából, keressük a csöndet és éljük át az Úr jelenlétét. Életünk arra adatott, hogy átéljük a Teremtővel és a Megváltóval való találkozást. Az ember életének ez az értelme. Nem a rohanás, a halmozás, a jólét kergetése jelent megelégedést és beteljesedést, hanem az Úrral való találkozás, a Vele való élet. Érdemes megfigyelni, hogyan élt Jézus? Hasonlítsuk össze saját életünkkel, próbáljuk megnézni mit tartott Ő fontosnak. Ha meglátjuk ezeket, igazítsuk mi is Hozzá értékrendünket, hogy hitünk ne csak elmélet legyen, hanem élet és valóság.

Nem pihenni megy a hegyre, hanem azért mert Isten meg akarja ajándékozni a saját maga által írt két kőtáblával. Micsoda ajándék, Isten saját kezű írása. Ha meglenne, ereklyeként kezelnénk, pedig nekünk van ígéretünk, hogy Isten a törvényeit elménkbe adja, és a szívünkbe írja (Zsid 8,10). Mi már megtapasztalhatjuk, hogy az Úr szívünk kőtáblájára írja fel akaratát, ezáltal mindig velünk lehet az Ige. Ehhez azonban naponta hosszabb időre el kell mélyedni az Igében, hogy minél jobban belénk ivódjon.

A hegyen várni is kell, hat napon át várakoztak, majd a hetedik napon Mózes belép a felhő közepébe, Isten jelenlétébe. Hat napig nem történik semmi, de ők nem fordulnak vissza, hanem kitartóan várják az Urat. Nekünk is kitartóan meg kell tanulni az Úrra várni és akkor felismerjük akaratát. Kitartóan kell várnunk a visszatérő Úr Jézust is, hiszen telnek az évek és még nem jött vissza, de ne veszítsük el türelmünket, mert, ahogy Mózes meghallotta, hogy Isten a hetedik napon szólítja, úgy halljuk majd meg mi, visszatérő Urunkat.

Negyven napra és negyven éjjelre volt szükség a hegyen ahhoz, hogy mindent átvegyen Mózes az Úrtól, ami a néppé válás útján szükséges. Nekünk is huzamosabb időt kell Urunkkal tölteni, ha meg akarjuk érteni Őt, és fel akarjuk ismerni akaratát. Jézus a pusztában tartózkodott negyven napig és ezalatt az idő alatt erősödött meg az Atya akaratában, pontosította az Igében mindazt, amit el kell végeznie.

Jézus nem a családjára hallgatott, hanem az Atyára, nem haza megy velük, hanem az emberek közé, viszi számukra a jó hírt (Mt 13,1-9). Ez a hír sokakat vonz. Mindennél jobban vonz-e minket ma Jézus és az evangélium? Annyiféle hír igényli időnket, figyelmünket, de az Úr üzenete vonz-e? Betölti-e szívünket az Úr utáni vágy?

Jézus példázatban tanít, azaz olyan képanyagot használ, amit akkor és ott ismernek a hallgatói. Az is lehet, hogy épp a közelben művelte valaki a földjét, és amikor Jézus elmondja szavait, rámutat a földművesre. Íme, a magvető kiment vetni; a magvetőnek ez a feladata, tudja csak így lesz termés, és élet. Nem fárad bele, hanem mindennap hűséggel végzi feladatát. Ránk is az életadó vetőmag, az Ige van bízva, visszük-e rendületlenül azzal a hittel, hogy ebből fakad az igazi élet?

Végig kell gondolnunk a magunk csöndjében, hogy milyen szívvel fogadjuk az Igét, milyen talaj a szívünk. A talaj állapotán is lehet változtatni, azért hasonlítja hallgatóit szántóföldhöz, hogy ha felismerik milyen talaj a szívük, változtassanak rajta. Nem elég keseregni, hogy nem tudunk figyelni, hanem tegyünk is ellene. Ne engedjük, hogy mindig elkapkodják a madarak az Igét, mert nem nekik hinti a magot a magvető, hanem a föld számára, azért, hogy befogadja és teremjen. Ige nélkül, szívbe fogadott Ige nélkül nem lesz termés. Luther Márton mondta: nem tudjuk megakadályozni, hogy a madarak elrepüljenek a fejünk felett, de azt igen, hogy fészket rakjanak rá. A madarakat el lehet zavarni.

A gazt és a követ ki lehet takarítani a földből, ezt a munkát a bibliaolvasás általi önvizsgálatban tehetjük meg. Ha magunkba tekintünk az Ige által, meglátjuk igazi tartalmunkat, bűnbánattal kérjük, hogy az Úr távolítsa el a gazt és a követ a szívünkből.

Adjunk hálát, hogy még mindig hull a mag, fogadjuk alázatos és nyitott szívvel. Ne törődjünk bele a gaz és a kő jelenlétébe, hanem tisztítsuk meg a szívünket, az Úr kegyelme által, hogy jó földdé válva százannyit teremjünk.

Jézus nyomatékkal mondja, nem elég hallgatni az Igét, meg is kell azt hallani és tenni is kell, azért, hogy életté, gyümölccsé váljon.

Kimegy a magvető

Kimegy a magvető,

Hinti szét a magot;

Aranyló magocskák,

Jó földbe hulljatok!

Ne útfél fogadjon,

hol a láb eltapos,

károgó madarak

éhesen lesnek ott.

Ne kemény köves föld,

szomjazó kis gyökér

bárhova indul ott,

mindenütt követ ér.

Tövises földbe se

jussatok, hulljatok,

Hol a gyom rabol el

levegőt és napot.

Égi mag, Ige-mag

hova hull, hova jut?

Annyi szív csupa gyom,

vagy kemény, mint az út.

Új szívet kérek én

Tőled, ó, Istenem,

Te segíts, hogy e szív

puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.

Aki cselekszi

F

olytatódik az emberi kapcsolatok szabályozása a 23. fejezetben (2Móz 23,1-33). Hangsúlyozza Isten, hogy az Ő gyermekei soha ne az árral sodródjanak. Ne azt tegyék, amit a többség, mert nem biztos, hogy jó is az, amit sokan csinálnak. Isten gyermeke mindig az Úrra figyeljen, és vállalja Gazdája akaratát, akkor is, ha egyedül van véleményével. A hívő ember a Szentlélek által képessé válik bátran tovább haladni a keskeny úton. Mert nem az a bátorság, ha  a többséggel együtt tesszük a rosszat, hanem az, ha merjük vállalni velük szemben is a jót.

Már az ószövetségben is hangsúlyozza Isten az ellenségen való segítést, annak értékeire való vigyázást. Isten kegyelméről az ilyen helyzetek válnak beszédes bizonyságtétellé. Arra odafigyelnek, ha az ellenségünkön segítünk, ha vele jót teszünk. Megfogják kérdezni, mi miért tettünk velük jót, és ez alkalom lesz az Úrról való bizonyságtételre. Elmondhatjuk, hogy Isten sem aszerint bánik velünk, amit érdemlünk, hanem könyörül rajtunk.

Fontos szerepet kap a hetedik nap törvénye a mezőgazdaságban is. Hatévi termelés után a hetedik, pihenő év, amelyben a föld feltöltekezik, amit pedig magától terem az a szegényeké. Az Úrnak gondja van a földre és a szegényekre is. Nem engedi kizsákmányolni a földet. Ha a mai ember is komolyan venné, amit Isten az Igében kijelentett nem zsákmányolnánk ki a föld termő erejét és a természeti kincseket sem. Ha figyelünk az Úrra a súlyos problémák is megoldódnak. Mert ma sem a földdel, a természeti kincsekkel,  hanem velünk, az önző és telhetetlen emberrel van a baj. A megoldás az új szív.

A munka és pihenés ritmusában fontos szerep jut az ünnepeknek, évenként három alkalommal kell ünnepet szentelni, vagyis felmenni a templomba, Jeruzsálembe. Bármennyi elfoglaltsága is van az embernek, meg kell tanulnia megállni és és Isten elé járulni. Szükséges ez, mert mindent Tőle kaptunk, a munkát és a munkavégzéshez szükséges hozzáértést és erőt is. Aki megy, az ne üres kézzel menjen. Hogyan állok én az Úr elé? Mit viszek Neki? Tőlünk azt várja, hogy elsősorban önmagunkat adjuk Neki, neve szolgálatára.

Azt ígéri a nép számára, hogy angyalt küld előttük, aki megőrzi őket az úton és beviszi az elkészített földre. Teljes bizalommal készülhetnek az út folytatására, nem kell félni, mert az Úr előttük jár az úton, nekik csak Rá kell figyelni és megcselekedni akaratát. Nagyszerű lehetőség előtt állnak, végre kiteljesedhet az életük, és azok lehetnek, akiknek Isten szánta őket. Tiszta, szent, ragyogó életű nép. Mindez attól függ, hogy hallgatnak-e az Úrra. Ha igen, akkor növekednek hitben, békességben és boldog néppé formálódnak. Olyan néppé válhatnak, amelyre mások is felfigyelnek, és szeretnének hozzájuk hasonlókká válni.  Amikor Salamon Istentől való bölcsességgel rendelkezett Sába királynője messze idegenből is eljött, mert vonzotta a nép gazdagsága, bölcsessége, egészen más élete.

Mi már az Úr Jézus tanítványaiként, a Pásztor nyomaiban haladhatunk, de vajon látszik-e a mindennapokban, hogy Őt követjük? Árad-e életünkből a békesség, a krisztusi szeretet, megértés, irgalmasság? Úgy élünk-e, hogy látva jó cselekedeteinket, dicsőítik mennyei atyánkat? Erre lettünk pedig kiválasztva, az életünknek kell prédikálni, vonzóvá tenni Isten országát mások előtt. Isten országa mindenki számára eljött, de a tanítványok élete gyakran távol tartja az embereket, pedig ha oda vonzzuk őket, mássá lehet körülöttünk a világ. Isten országának értékrendjében a tíz Ige áll a középpontban, és ha azokat a Szentlélek által komolyan vesszük, megéljük, minőségileg mássá válhat az életünk. Isten országában nincs félelem, éhezés, hajléktalanság, nincs kihasználás, hanem békesség, szeretet, öröm, kiteljesedés.

Mindez akkor érvényes, ha nem igazodnak a pogány népekhez, ha nem úgy cselekszenek, mint azok. Bizony számunkra is ez a legnagyobb kísértés, nem ők igazodnak hozzánk, hanem mi élünk úgy, mint ők. Azonban az áldás, a csodálatos kiteljesedés engedelmes életek számára szól.

Ezt az ígéretet az Úr a szövetség megerősítésével pecsételi meg számukra (2Móz 24,1-11). A nép ismét kijelenti, hogy mindazt megteszik, amit az Úr parancsolt. Hát ebben mi sem vagyunk rosszabbak, mint a zsidók, hiszen fogadkozni és ígérgetni még mi is tudunk. A baj ott kezdődik, hogy ezeket az ígéreteket képtelenek vagyunk megtartani. Ezért a fogadkozás helyett, őszintébb lenne az alázatos bűnbánat, amelyben megvalljuk, Urunk, szeretnénk tenni, amit mondasz, de képtelenek vagyunk, ezért könyörülj rajtunk. Isten segítsége mindig akkor ragyog fel, ha látjuk saját alkalmatlanságunkat és tehetetlenségünket.

A szövetség vérével való meghintés azt jelenti, hogy szükségük van bűnbánatra, mert életüket nem tudják megtisztítani, sem tisztán tartani. Életük az áldozati állatok halálába kerül. A mi életünk ára, Jézus Krisztus, az Ő vére tisztít meg minket, minden bűntől. A vérrel való meghintést ma sem lehet kihagyni, de már nem állat vérével, hanem az Úr Krisztus vérével történik mindez, a Golgota keresztjénél.  Az Ő vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhánk.

Mózes életének a ritmusára is rálátunk igénkben. Reggel az első számára az Úr oltára, oltárépítéssel kezd. A mi napunkat is meghatározza, ha oltárépítéssel, azaz Igeolvasással, elcsendesedéssel kezdjük. Mert az oltártól megújult szívvel és békességgel távozhatunk. Itt kaphatjuk meg feladatainkat is. AZ Úrral kezdett nap nem lesz tartalmatlan, nem látjuk céltalannak magunkat, hanem tudjuk, mit kell tennünk. Mózes felismerte, hogy amit Isten mond, le kell írni, hogy hosszútávon elérhető legyen az utánuk jövők számára, és el is kell mondani. A mi feladataink közé is Isten üzenetének a továbbadása tartozik. Meg kell találni a módját, ahogyan tovább adhatjuk környezetünk számára.

Az Újszövetségben továbbra is a farizeusok veszik körül Jézust és értetlenkednek, illetve nem akarnak megtérni, ezért Jézust próbálják eltávolítani (Mt 12,31-45). Az Úr Jézus hangsúlyozza számukra, hogy Isten országa eljött, az Ő tettei erről tesznek bizonyságot. Azonban oda a belépés bűnbánaton keresztül vezet. A farizeusok ezt nem akarják érteni és kifogásokat keresnek, ami alapján elutasíthatják a megtérésre hívó szót. Mi komolyan vesszük-e az Úr hívását, látjuk-e saját életünk problémáit, vagy mi is másokban keressük a hibát.

Aki elutasítja Isten, Jézusban felkínált bocsánatát, a kegyelmet, az menthetetlen, mert a bocsánat csak Krisztusban és Krisztus által van. A farizeusok ezt utasították el, amikor Jézus munkáját ördögtől valónak mondták. Isten Jézusban szabadít fel a gonosz uralma alól, mert Ő az a fegyveres, Aki legyőzi a gonoszt. Csak Jézus ad igazi felszabadulást a bűn és a gonosz minden formája alól. Amivel mi nem boldogulunk, ott Ő tud cselekedni. Azonban ügyeljünk arra, hogy nem elég a rossztól megszabadulni, az üres helyet be kell tölteni. Amennyiben nem engedjük, hogy a Szabadító töltse be lényünket, a gonosz, a szenvedély visszatér, és még mélyebbre taszít.

Jézus rámutat, hogy szív problémáról van szó, életünk csak akkor változik meg, ha szívünk újjá lesz. Amilyen tartalommal bír a szívünk, olyanná lesz az életünk. Nem lehet csak a külsőségeket megváltoztatni, mert ha a mélyben ugyanaz marad minden, akkor az tulajdonképpen nem változott semmit. Ezt látjuk a társadalomban is, hiába alakítjuk át a kereteket, a tartalom ugyanaz marad, mert az ember nem változott. Tehát előbb nekünk kell megváltozni, a régi gonosz tartalmat ki kell üríteni és Krisztusi tartalommal megtölteni. Mert nem tudunk mást előhozni, mint ami a szívünkben van, ha Krisztus lakik bennünk, krisztusi indulat és krisztusi természet fog általunk megnyilvánulni.

Jézust nemcsak a farizeusok nem értették meg, hanem a családja sem (Mt 12,46-50). Jézus már problémát jelentett a számukra, felkavarodott az addigi békés életük, látják, mi lehet ennek a vége, és megpróbálják megállítani Őt. Jézust csak az érti, aki túllát emberi formáján, akinek Jézusban felragyog a Krisztus. Nekik még nem ragyogott fel, de nekünk felragyogott-e már a Krisztus és feltámadtunk-e már a halálból?

Jézus szemléletesen adja a körülötte levők tudomására, Isten országában új, lelki kapcsolat jön létre. Itt már nem a származás az elsődleges, hanem az engedelmesség. Az tartozik Jézushoz, aki cselekszi az Atya akaratát. Tehát itt már a származásra, vallásra, funkcióra való hivatkozás nem ér semmit, egyedül a cselekvés számít. Természetesen nem az a lényeg, hogy valamit csináljunk, hanem az a hangsúlyos, hogy azt tegyük, amit az Úr kér tőlünk. Nem lehet elbújni az aktivitással helyettesíteni az engedelmességet. Isten országa akkor növekszik, ha polgárai a Királynak engedelmeskednek. Amit teszünk, vall arról, hogy kihez tartozunk.

JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT

1. Jézus engem megtalált,

Mindörökre hűn szeret,

Tenni szent akaratát

Lelke megtanít s vezet.

Ó, mily boldog lettem így,

Béke tölt el hű szívén,

Mindörökre szól e frigy:

Én Övé és Ő enyém.

2. Amióta ezt tudom,

Fényesebb a napsugár,

Zöldellő faágakon

Szebben zeng a kismadár.

Fű, virág mind úgy ragyog,

Minden szebb a föld színén,

És én oly boldog vagyok,

Én Övé és Ő enyém.

3. Mitől egykor féltem én,

Mint a köd tűnt mindaz el,

Nyugszom Jézus kebelén,

Védő karja átölel.

Eltűnt gond és félelem,

Sok teher vált semmivé,

Jézusom jár most velem,

Ő enyém és én Övé.

4. Mindörökre Ő enyém,

Én Övé örökre már,

Mennyi áldás, szent remény,

Mit az Úr előmbe tár!

Múlna el bár föld s az ég,

Válna éjre bár a fény,

Akkor is megállna még:

Én Övé és Ő enyém!

Isten áldásával.

Láss és beszélj!

A

 férfi és a nő kapcsolatában is a felelősséget hangsúlyozza az Úr (2Móz 22,15-30). A férfi felelős a nőért, neki kell vigyázni rá, óvni tisztaságát. Amennyiben nem vigyáz rá, vállalnia kell a felelősséget. Többről van szó, mint csak a test vágyainak a kielégítéséről, két ember testi-lelki kapcsolatáról, amit Isten a házasságban gondolt az ember számára. Jó látni, hogy a nő több mint  a  teste, így ne csak a külsőre helyezzük a hangsúlyt, hanem a belsőre, e lélek ápolására. Igénk rámutat, ha a férfi nem védte a lányt, akkor vállaljon érte felelősséget és vegye feleségül. Ügyeljünk egymás tisztaságára, de ügyeljenek a lányok is arra az ajándékra, amit nőiségükbe rejtett az Úr.  Isten a nemiséget a házassági kapcsolatban való megélésre adta, vagyis a nemiség ajándék, és annak adjuk, akivel egy életre összeköt minket az Úr.

Szívükre helyezi Isten, hogy a jövevénnyel mindig megértően bánjanak, ne feledjék, hogy ők is azok voltak Egyiptomban. Isten gyermeke soha ne feledje múltját, azt, hogy ki volt, mielőtt átélte Isten kegyelmét. Mi mindig bűnösök maradunk, megkegyelmezett bűnösök, ezért nincs jogunk lenézni a másikat. Urunk óvjon a gőgtől. Pál évtizedek múlva is a bűnösök közt elsőnek látja magát. Az Úr Jézus pedig beállt a bűnösök kígyózó sorába, és bemerítkezett János által a Jordánba. A tanítvány mindig a bűnösökért való felelősséggel a szívében él. Az a feladatunk, hogy mentsük az elveszetteket, nem kirekeszteni, hanem menteni kell őket.

Az özvegyre és árvára is odafigyel az Úr, gondja van rájuk. De ezt a gondoskodást gyakran az övéin keresztül akarja végezni Urunk. Legyünk készek mi is meglátni azt, akinek segítségre van szüksége. Ne éljünk vissza mások helyzetével, és ne használjuk ki őket, mert Isten meghallja kiáltásukat, halljuk meg mi is a rászorulók kiáltásait.

Isten odafigyel, hogy népe tagjai ne használják ki egymást, ha kölcsönre szorul valaki, ne vessenek rá ki uzsorát. Tulajdonképpen a kölcsönvételt is megelőzhetik, ha meglátják a segítségre szorulót, és önként adnak neki. Az első gyülekezet azért volt nagy hatással környezetére, mert odafigyeltek egymásra, és készek voltak lemondani saját fölöslegeikről, tulajdonukról a szegények és rászorulók javára. Isten országában van szociális érzékenység, hiszen Isten gyermeke maga is tudja, hogy ő is mindent Istentől kapott. Isten gyermekének a mércéje mindenkor a szentség, legyetek szentek előttem, mondja az Úr.

Újabb nyomorultat visznek Jézus elé, mert felismerték, hogy Ő nem elnyomja a pislogó életeket, hanem inkább hozzásegíti, hogy kiteljesedjenek, tiszta fénnyel világítsanak (Mt 12,22-30). Jézus ezt a vak és néma megszállottat is meggyógyította, teljes értékűvé tette, nemcsak az egyik problémáját oldotta meg, hanem az egész embert helyreállította. Így közeledik felénk is, minden problémánkat kezelni akarja, nemcsak a tüneteket, hanem az okot is. Most már lát is és beszél is, ez a teljes gyógyulás, hiszen ez a két funkció az Isten országának az alapja. Fontos, hogy rendben legyen a lelki látásunk, annak lássuk Istent Aki, és magunkat is annak, akinek az Úr lát bennünket, és akik Lelke által lehetünk. Az új élet fontos eleme a látás, hiszen a mindennapi vándorutunk során is lényeges, hogy lássuk az Igén keresztül Atyánk akaratát. Minden nap meg kell látnunk a feladatunkat, azt, amit általunk akar végezni az Úr. Világosan kell mindig látnunk azt is, hogy mi a jó, és mi a rossz. Azután a beszéd is fontos, hiszen aki átélte bűnei bocsánatát és meghallotta az evangéliumot, az maga is továbbadja, elmondja mindazt, amit az Úr cselekedett életében. Isten gyermeke látó és beszélő ember.

Nem mindenki látja ugyanúgy Jézust, a farizeusok ördögnek titulálják, azonban meg kell látni, hogy a gonosz nem fordul maga ellen. Nem fogja pusztítani saját országát, így ha Jézus gyógyít, gonoszt űz ki, akkor az azért lehetséges, mert Ő az erősebb fegyveres, Aki legyőzi a sátánt és szabadon bocsátja rabjait. Áldott legyen ezért Urunk, mert így Ő a mi reménységünk. Munkája azt üzeni, minden rab számára van remény, mert Jézus elhozta a szabadítást. Éljünk a lehetőséggel, és engedjük, hogy Urunk felszabadítson, ne ragaszkodjunk rabtartónkhoz, hanem legyünk szabadok, és szolgáljuk önként Jézust.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9.      Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.

Pislogó életek reménye

F

olytatódik a törvények sora, és általuk a zsidók felelős néppé való formálása (Móz 22,1-14). Isten országában jelen van az egymásért és az egymás tulajdonáért való felelősség. Aki ebben az országban él, az érzékeny, vagy biblikusan: irgalmas szívet kap. Az már nem eszközként tekint a másik emberre, nem azt nézi, milyen hasznot húzhat belőle, hanem meglátja az értéket, az embert. Kérdezzük meg az Úrtól, érték-e számunkra a másik ember? A férjünkben, feleségünkben meglátjuk-e még mindig az embert? Ez azt jelenti, hogy nemcsak keresőgépet, vagy gyermekeinknek apját, anyját látjuk csak benne az évek múltával, hanem az Istentől kapott társunkat, akinek a lelki fejlődéséért is felelősek vagyunk. Fontos-e számomra úgy a másik, mint aki Isten alkotása? Fontos-e, hogy megismerje a kegyelmet?

Fontos a másik ember, akár a munkáltató tulajdonával szembeni felelősség is. Amit ránk bíznak, azzal felelősséggel tartozunk, azt úgy kell gondozni, védeni mint a sajátunkat. Isten gyermeke más értékeire odafigyel, vigyáz arra, amit rábíznak.  Az evangéliumot is ránk bízta Gazdánk, nem mindegy, miként bánunk vele. Sőt egy példázatból tudjuk, hogy talentumokat kaptunk, azért, hogy azokat forgassuk, azokkal használjunk, mert majd el kell velük számolni (Mt 25,14-30). Nem azért kapjuk, hogy elrejtsük vagy visszaéljünk vele, hanem hogy befektessük ebbe a világba, hogy áldássá legyen mások számára.

A tolvajnak is vállalni kell a felelősséget, elsősorban azért, mert ő is Isten országába tartozik. Ha lop, azt jelenti, nem bízik a Királyban, Aki gondoskodik róla. Mi bátran odamehetünk Urunkhoz, hiszen Jézus felhatalmazott a kérésre, sőt ígéretet is fűzött hozzá: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Mt 7,8). A más tulajdonához való hozzányúlás helyett bátran fordulhatunk Atyánkhoz, erre az ígéretre hivatkozva.

Tovább haladva az újszövetségi Igében elgondolkodtató a Jézus tetteire való reakció (Mt 12,14-21). Nem magukat adják halálra, nem a régi életüktől, bűnös szívüktől akarnak megszabadulni, hanem Jézust akarják elveszíteni. Én hogyan reagálok Jézus szavaira? Bűnbánattal vagy haraggal? Magamat akarom megváltoztatni, vagy Őt eltávolítani?

Jézus tud visszavonulni, nem áll le velük vitázni, nem is dühöng, hanem tovább megy, végzi a dolgát, azt, amit az Atya ránk bízott. A mi életünk, gondolkodásunk, hitünk sem tetszik mindenkinek, van, amikor ezt ki is fejezik, de ne sértődjünk meg, kerüljük a harcot, és figyeljünk az Úrra, tegyük tovább a dolgunkat.

A farizeusokat otthagyta, velük nem állt le vitázni, de a segítségre szorulókat továbbra is fogadta, és meggyógyította őket. Aki azért megy, mert szüksége van Jézusra, a kegyelemre, azokat mindenkor fogadja, azok felé kész szolgálni. Az ilyenek előtt mindig nyitva van Jézus ajtaja. Amennyiben mi is ilyen gyógyulásra váró szívvel, segítséget keresve jövünk Hozzá, minket is vár. Mert Ő azért jött, hogy begyógyítsa azokat a sebeket, amelyeket az élet során másoktól kapunk, vagy magunknak okozunk.

Jézus ezzel is próféciát tölt be, vagyis lehetővé teszi az azonosítást. Isten embereit, a Megváltót is a próféciák alapján lehet azonosítani. Ezek alapján ismerhetik fel a keresők, hogy Jézus a Krisztus. Jézusban gyönyörködik az Atya, az egész élete ezt sugározza.

Csodálatos, hogy Jézus másképp áll az emberhez, mint ahogy sajnos mi. Nem értéktelenként tekint a betegre, a sérültre, hanem drága kincsként, akiket helyre lehet állítani. Jézus nem töri el azt, ami elrepedt, és nem oltja ki a már meglévő, bár pislogó életet sem. Sajnos az ember gyakran úgy gondolja, akkor lesz jobb az élet, ha a megrepedt életűeket elpusztítja, a pislogó mécseket kioltja. Ez soha nem megoldás, a beteg, sérült lelkek a mi lelkünk és emberségünk mérlegei, itt derül ki, milyen emberek is vagyunk. Lássuk meg Jézust, Ő oltalmazza, védi és megújítja, értelmessé teszi az ő életüket is. Krisztus mai tanítványainak is ez a feladatuk. Legyünk mi is reménység a betegek, gyöngék, a nem hívők számára. Állítsuk eléjük az Úr nevét, hogy meglássa mindenki, ma is Őbenne lehet reménykedni. Ő a pislogó életek reménye.

 Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet

1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6.      Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.

Isten áldásával.