A körülmények ellenére

A

 zsoltáros hiszi, hogy a körülmények ellenére, közel van az Úr (Zsolt 75,1-11). Mert Őt nem a körülmények határozzák meg. A templom állapota sem befolyásolja, mert igaz: „közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt” (Zsolt 145,18). Ma is megkapjuk a lehetőséget, hogy hívjuk, hogy igazán és hűséggel hívjuk Őt. Szívünk, lényünk teljes vágyakozásával keressük Urunkat, a Vele való kapcsolatot, hiszen mindennél fontosabb, hogy élő és állandó kapcsolatban legyünk Vele. Az élet mindig produkál váratlan dolgokat, de ha ismerjük az Úr hívószámát, nem érhet meglepetés, mert Ő mindenkor Övéi mellet áll. Már korábban említettem, hogy az Úr adott számunkra sürgős esetekre való hívó számokat, de tudjuk-e és használjuk-e őket. Az egyik így szól: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15). Élünk-e mindig ezzel a lehetőséggel és hívjuk-e Urunkat? Tőle kérünk-e mindenkor segítséget? Azért ajánlotta fel, azért ígérte meg, hogy ha hívjuk segít, hogy ne máshová menjünk, ne emberi segítségben reménykedjünk, hanem mindig Benne.

A zsoltáros átéli, hogy imádságára, magasztalására az Úr válaszol. Szinte megszólal mellette és hallja szavát. Szavai bátorítást jelentenek, mert a nehéz helyzetben meg kell tudni, hogy az ellenség ideje is le fog járni. Aki ma magabiztos és örül Isten népe bukásának, aki a saját erejében bízik, az holnap az Úr elé fog állni. Egyszer mindenki ideje lejár, egyszer mindannyiunknak oda kell állni a bíró elé, és nem segít rajtunk semmi és senki. Akkor már nem lesz jelentősége a magas pozíciónak, a vagyonnak, a hadseregnek, szuper fegyvereknek, mezítelenül fogunk az Úr elé állni. Akkor már csak egy név segíthet, a Jézusé. Akkor már az lesz a hangsúlyos, segítségül hívtam-e, ezt a drága nevet? Leborultam-e alázattal és bűnbánattal lábai elé, mert kegyelemből van üdvösségünk. Igen, itt már csak a kegyelem számít, hogy földi életem idején, amíg itt vagyok e világban átéltem-e az Úr bűnbocsánatát?Ez számít, ha megvallottam vétkeimet, Jézus vére megtisztít minden bűntől.

Senki nem kérkedhet, mert Isten előtt nincs helye a büszkeségnek a kérkedésnek, csak a bűnbánatnak.  Az idő is az Úr kezében van, és egyszer mindenki ideje letelik ebben a világban. Az enyém is, de lehet erre készülni. Nem érdemes magunkat becsapni, mert az nem megoldás. A megoldás ha az Urat beengedjük a szívünkbe, ha már most elismerjük, szükségünk van segítségére. Az a feladatunk, hogy a rendelkezésünkre álló időt jól használjuk fel. Mi áll a rendelkezésünkre, a mai nap, a jelenlegi idő. De vigyázzunk, mert a napok gonoszak, ami azt jelenti, hogy elmúlnak, és ami mögöttünk van, nem jön vissza már. Ezért éljünk jól vele, és töltsük meg krisztusi tartalommal, és egymás felé való szolgálattal. Amíg tart a ma, addig vehetjük komolyan az Igét és egymást is. Jézus is a mai napra helyezte a hangsúlyt, irányította a figyelmet. Minden napnak elég a maga baja. Éljünk a mában.

Az apostol gyakorlati útmutatást ad az efézusiaknak (Ef 4,1-6), amelyben a megélt hitre mutat rá. Fontos, hogy mindenki előtt világos legyen, Kihez tartoznak, Kinek a nyomdokain járnak. Nem mindegy hogyan élnek a tanítványok, mert életük minősége bizonyságtétel. A szavainkat az életünk teszi hitelessé, vagy teszi hiteltelenné. Pál a fogságban is úgy élt, hogy Krisztusra mutatott, magatartása, a szenvedésben való tűrése is mind Krisztusra mutatott.

Mi mutat Krisztusra? Az alázat, szelídség, türelem. De vajon ezek jelen vannak-e életünkben? Mennyire tudunk türelmesek lenni? Hiszen Krisztus indulatát kéne felmutatni. Ezzel szemben milyen gyakran vagyunk türelmetlenek, nem bírjuk elviselni a másik másságát. Ha azonnal nem úgy viselkedik, ahogy mi szeretnénk, kiborulunk. Pál azt kérte, viseljük el egymást szeretetben. Ha nem könnyű is, de lehetséges. Hogyan? Úgy, hogy komolyan veszem mély bűnbánattal és alázattal, hogy engem is el kell hordoznia az Úrnak. Engem is el kell viselnie a másiknak. Sokszor azért nem tudunk alázatosak és türelmesek lenni, mert elfelejtjük, hogy mi sem vagyunk könnyű eset. Ennek ellenére, nem mond le rólunk, nem adja fel a velünk való törődést. Ez kell, hogy minket is motiváljon, nem adom fel. Ha tegnap nem sikerült, ma újra kezdem Vele.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2.                   Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.