Válaszra várva

Á

száf számára az Úr jelenti a menedéket, Hozzá fordul minden kérdésével (Zsoltár 74,1-11). Ezt láttuk már korábban, amikor saját vívódásaival kereste fel az Urat. Amikor nem értette az élet dolgait, a körülötte végbemenő történéseket, és keserűség támadt a szívében az Úr házába ment. Ott tudta feldolgozni mindazt, ami érte, ott értette meg Istent és látta meg mindazt, amit Isten készít az övéinek. Isten előtti csendben tárul fel előttünk Isten országnak minden titka, ott kerül helyére az életünk. Menjünk mindennel Őhozzá, mielőtt a látszatnak engednénk, vagy az első benyomás szerint formálnánk véleményt, beszéljük meg az Úrral dolgainkat.

A zsoltáros nemcsak saját problémáival fordul az Úrhoz és keresi a megoldást, hanem népéért is felelősséget vállal. Isten népe életét is imádságban hordozza. A gyülekezetet ért megpróbáltatásokban is az Úrtól kér tanácsot. Nem érti, mi miért történik. Szívfájdalma, hogy az ellenség a templomba is bejuthatott. Nem érti miért engedte ezt meg az Úr és miért nem cselekedett? Kérdéseit azonban Istennek teszi fel. Nem maga próbálja kiokoskodni miért így alakultak a dolgok, hanem várja az Úr válaszát. Mindig ez a megoldás, kérjük és várjuk Urunk válaszát. Ne emberileg próbáljuk megválaszolni kérdéseinket, hanem tegyük azt fel Urunknak és Ő kész válaszolni. Az Újszövetségben is láthatjuk, Jézustól szabad és lehet kérdezni. Így mi is feltehetjük kérdéseinket, sőt akkor járunk el helyesen, ha mindjárt Őt kérdezzük.

Nemcsak az épület feldúlása jelent fájdalmat számára, hanem is, hogy nincs próféta, nincs, aki Isten aktuális üzenetét közvetítse a számukra. Ászáf számára fontos, hogy mindenkor világosan lássa Isten akaratát. Fontos-e számomra az Úr akarata, keresem-e mindenkor és megteszek-e mindent azért, hogy felismerjem, mit akar Isten az életem által.

A zsoltáros nem maga indul elrendezni a dolgokat, bosszút állni az ellenségen, hanem Isten beavatkozását kéri. Istent buzdítja cselekvésre. Talán furcsálljuk, hogy sürgeti az Urat, de még nem érti Ászáf az összefüggéseket. Még nem látja népe bűneit, még nincs válasz. De lássuk meg, hogy még mindig az Úr előtt van. Istent kéri, de ő maga nem cselekszik, hanem kivárja Isten válaszát.  Jó megtanulnunk nekünk is kivárni az Úr válaszát.

Pál apostol alázattal tekint önmagára, és elcsodálkozik azon, hogy Isten kiválasztotta titkainak a megismertetésére (Ef 3,8-13).  Úgy látja, nála méltóbbak is lettek volna. Azonban az Úr nem méltóságunkat, hanem éppen méltatlanságunkat nézi. Az a legalkalmasabb, aki önmagát alkalmatlannak tartja, mert általa fel tud ragyogni Isten dicsősége. Mennyi munkát elvégzett általa az Úr, mégis kicsinek látja magát. Ő kicsi, de nagy benne az Úr, mert teljesen Neki szentelte az életét. Pál életében megvalósult, amit Keresztelő János mondott, Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállnom. Minél nagyobb lett Pálban Jézus, ő annál kisebbé vált. Ez a mi utunk is, engedjük Őt növekedni, hogy áldása is növekedjen bennünk.

Pálnak adatott meg az a kegyelem, hogy Isten egybeszerkesztő csodájáról bizonyságot tegyen. Az evangélium elterjedése előtt elképzelhetetlen volt, hogy zsidók és pogányok egy közösséget alkossanak, egy istentiszteleten vegyenek részt. Pál által az Úr elvégezte, hogy zsidó és pogány együtt dicsérte és szolgálta az Urat. Krisztusban eltűntek a válaszfalak és képessé váltak egy célért, együtt dolgozni. Pálnak nem zsidó munkatársai is voltak. Lukács éveken keresztül együtt munkálkodott az apostollal, zsidó és pogány együtt viszi Jézust az embereknek, mert tudják, Ő az igazi megoldás.

Pál vigasztalja és erősíti az efézusiakat, mert elcsüggedtek, Pál fogsága miatt. Feltették a kérdést: mi lesz most? Az apostol pedig Jézusra irányítja figyelmüket. Mi lenne? Krisztus velük van, Őt nem lehet börtönbe zárni. Ezért bizalommal, és bátran forduljanak Hozzá. Soha ne gondoljuk, ha egy-egy szolga akadályoztatva van, vagy valaki meghal, hogy mindennek vége. Az ember akadályoztatva van, de az Úr előtt nincsenek akadályok. Ő ügyét mindenkor diadalra viszi. Így hát most is bátorodjunk meg az Úrban és Benne bízva hirdessük Krisztus gazdagságát. Benne és általa gazdagodik meg az életünk. Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4.      Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.