A lélek Orvosa

Á

száf az Úr házában felismeri, hogy nincs oka keseregni, eddig lehúzta őt a csüggedés, de Isten jelenlétében, múlik a sötétség, és békesség, bizalom költözik a szívébe. Jó látni, hogy van hova menni keserűségeinkkel, bajainkkal, a zsoltáros rámutat, hogy mindjárt az Urat keressük fel. Ma gyakran más helyeken keresünk vigaszt, mástól várjuk a segítséget. Ászáf azonnal, amikor támadtak a lehúzó gondolatok az Úr közelségét kereste. Ászáf az Úr rendelőjébe megy. Egyszer egy gyermek megkérdezte édesanyját, amikor a templom mellett mentek el, hogy mi azaz épület? Az anya úgy válaszolt: Isten háza. Erre a gyermek így szólt: akkor itt lakik az Isten? Az anya pedig azt felelte: Nem, hanem itt rendel.  Az Úr rendelőjébe mi is mindenkor bátran mehetünk.  Jó lenne, ha így tekintenénk az istentiszteletre, de saját csendességeinkre is, hogy az áldott Orvos rendelőjében vagyok. Engedem, hogy Lelke által megvizsgáljon és Igéjében az orvosságot kínálja nekem. Ha hittel fogadom szavát megtapasztalom a javulást gyógyulást. Lelki problémáink, vagy kimerültség esetén fordulhatunk igei terápiához. Mert a lélek orvosa az Úr. Bárcsak komolyan vennénk mindenkor szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11,28-30).

Mire alapozza reménységét? Mi oszlatja borúját? Az Úr közelségének átélése. Rádöbben, hogy az Úr fogja a kezét, ezért mindig Vele van. Vele a mélységekben, fájdalmakban, szenvedésekben az élet minden valóságában. Mert az Úr nem hagyja cserben övéit. Ez adja a vigaszt, az erőt számára. Melengesse a mi szívünket is ez az Ige, mivel az én Uram fogja a kezem, mindig Vele vagyok. Az Ő keze erős, nem csúszik ki belőle az enyém, bízhatok benne.

De nemcsak arról van szó, hogy tart az Úr erős kezével, hanem vezet is. Ő visz engem, és Igéjével tanácsol. Azért kaptuk az Igét, hogy benne mindenkor keressük és meglássuk az Ő akaratát. Fontos, hogy kérjünk tanácsot Tőle életünk dolgaiban. Erre is vannak ígéretek: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle” (Lk 7,11)? Ebben az Igében hangsúlyos, hogy azoknak ad, akik kérnek Tőle. A kéréssel fejezzük ki, hogy szükségünk van valamire. Éljünk bátran ezzel a lehetőséggel, és mindenkor, mindent Tőle kérjünk.

Csodálatos vallomást fogalmaz meg Ászáf, csak az Úrban gyönyörködik, bár mindig én is csak Benne gyönyörködnék, csak Ő lenne gondolataim és figyelmem középpontjában. Tisztában van azzal is, hogy eljön az idő, amikor elmegy ebből a világból, de tudja, az Úr akkor is megmarad. A halálban is vele lesz Istene. Ez számunkra is erőt ad, ha hiszem, hogy az Úrral vagyok, akkor majd a halálon át is Vele mehetek oda, ahol most Ő van. Így tehát nem kell félni, mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

Pál fogoly, boldog fogoly, mert Jézus Krisztus foglya (Ef 3,1-7). Mindez azt jelenti, hogy nemcsak a császár foglya, aki a római börtönben él, hanem Jézus Krisztus foglya is. Az Úr rabul ejtette Pál szívét, Őt szereti, szeretetből és hálából szolgálja. Kinek vagyok én a foglya? Ki tölti be a szívemet? Mivel Pálnak Krisztus él a szívében a börtön sem jelent tragédiát, mert a börtönben is Krisztusban van. Mennyire másképp hordozzuk el életünk nehézségeit is, ha Krisztusban vagyunk. Betegágyon, de Krisztusban, így a betegség, a szenvedés is javunkra szolgál és bizonyságtétellé vélik.

Pál a drága jó hír szolgája, felismerte a nagy titkot, hogy Krisztusban minden ember függetlenül vallásától, vagy nemzetiségétől Isten gyermeke lehet, így örököse lehet. Ezt Jézus hozta el a számunkra.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6.      Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.