Amint vagyok, jövök

M

indezek ellenére nem hittek, kezdődik a mai szakaszunk (Zsolt 78.32-39). Isten mindent megtett értük, ám ez nem azt váltotta ki Izráelből, amit várnánk. Nem a hála nőtt a szívükben, nem erősödött a bizalmuk Istenben, hanem inkább fellázadtak ellene. Zúgolódtak és elégedetlenkedtek. Nekünk is el kell gondolkodnunk azon, miként reagálunk az Úrt csodáira, arra, hogy mennyi mindent megtesz értünk? Mi a válaszunk a kegyelemre, hogy értünk adta Fiát? Minden reggel hálával ébredek? Ugye ott van a szívünkben a hála, amely által megnövekedett bizalommal vagyunk Urunkkal szemben. A Fiú eljövetele, kereszthalála mindennap az Ő akaratának megcselekvésére kell, hogy serkentsen. Mi a fontos számomra? Mire gondolok reggelenként?  Keresem Uram akaratát, vagy inkább magamra hagyatkozom? Milyen jó, hogy mi Vele kezdhetjük napunkat, olvashatjuk az Igét, hallhatjuk szavát.

Megdöbbentő, ahogyan a zsoltáros látja őket, „ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek”, megdöbbentő, hogy Istennek ilyen drasztikusan kellett beavatkozni. Csak kemény módszerek alkalmazása után, amikor nagy tragédiákat éltek át, fordultak teljes szívvel az Úrhoz. Azonban nem így van a mai ember is? Sokan felteszik a kérdést, miért engedi meg Isten a sok szenvedést? Miért hagyja, hogy valaki tragikusan meghaljon? Miért vannak háborúk, balesetek, betegségek? A Szentírásból látjuk, hogy mindez a bűn, az Istentől való elszakadás következménye. Azonban Isten gyermekeinek, választott népének nem kellene ilyen eseményeken keresztülmennie. Hát akkor mégis miért tapasztaljuk gyakran, hogy súlyos dolgok történnek még hívők életében is? A zsoltáros abban látja a feleletet erre a kérdésre, hogy Isten népe nem hallgatott az Úrra. Igen, Isten nem így szólt, hanem előbb prófétáin keresztül, Igéje által kereste őket, de ők a szóra nem akartak hallgatni. Ezért keményebben szólt. Ma is gyakran így van, aki a halk, szelíd hangot nem hallja, azt keményebben szólítja Isten. Mindezt azért teszi, hogy végre álljunk meg, és hallgassunk Rá, mert szeret. Szeretetből végzi életünk mélyszántását. Ám nem kötelező ide eljutni.

A bajban eszükbe jutott Isten. Tehát volt értelme a kemény szónak. Bizony, hányan mondhatják el ma is, milyen jó, hogy az Úr megengedte a nyomorúságot, amibe kerültem, mert ott a mélyben jutott eszembe Isten. Ott kiáltottam Hozzá és hívtam segítségül. Amikor rámegy az egészségünk, családi életünk a szenvedélyre, a rossz életformára, hányszor kiáltunk és hívjuk az Urat. Nem kellene szenvedélybeteggé lennünk, de ha elindultunk azon az úton, Isten felhasználja eszközként, hogy általa felébresszen, és rádöbbenjünk, van Isten, és szükségünk van kegyelmére.

Ászáf is hangsúlyozza, hogy irgalmas és bűnbocsátó az Úr. Mi már ezt nagyon tudjuk, hiszen kegyelemből élünk. Isten bűnbocsátó kegyelme révén lehet új, örök életünk. Ezért jöjjünk ma is bátran, ne lázadozzunk, ne magunkban bízzunk, hanem jöjjünk, amint vagyunk. Ez a csodálatos, hogy nem nekünk kell fáradozni azon, hogy rendbe tegyük magunkat. Jöhetünk úgy szennyes ruhában, ahogy éppen megtalált a kegyelem, a koszos ruhát majd az Úr lecseréli egy tiszta új öltözetre. Azonban amit kínál, vegyük fel, saját ruhában nem lehet bemenni a menyegzőre. Tehát még ma is át lehet öltözni, használjuk ki a lehetőséget.

A házasság titkáról olvasunk továbbra is kiegészítve az egyház és Krisztus kapcsolatával (Ef 5,28-33). Hiszen akkor lesz harmonikus két ember kapcsolata, ha életük középpontjában az Úr van.  Ebben a kapcsolatban pedig mindenkor Jézus a példa. Rá figyelünk, és ahogyan Ő szeretett, úgy próbálunk mi  is szeretni. A férfi szeretetére is Krisztus szeretete a minta. Hogyan szeretett? Életét adta az egyházért. Ez a példa férfi számára. Vagyis az Úr nem azt várta, hogy őt kiszolgálják, hanem Ő szolgált nekünk.

Az engedelmességre pedig az egyház a példa: ahogyan az egyház engedelmeskedik Urának, úgy engedelmeskedjen a feleség a férjének. Tehát nem vak engedelmességről, hanem igei engedelmességről van szó. Amit az Úr mond, annak engedelmeskedünk. Tehát egymás döntéseit is az Ige fénye alá kell helyezni, és csak akkor tartozunk engedelmességgel, ha a parancs egyezik az Úr akaratával. Ha a férj vagy a feleség olyat kér társától, ami által eltávolodunk az Úrtól, ne olvassuk a Bibliát, ne járjunk gyülekezetbe, akkor ennek nem engedelmeskedünk.

Fontos, hogy mindig az Úrra nézzünk kapcsolatunk idején. Ahogyan Krisztus is szeretett: hogyan szeretett? Úgy, hogy kifejezte. A kereszten mutatta meg. Így nekünk is ki kell fejezni szeretetünket minden nap a másik felé. Nem elég az esküvő napján kimondani, szeretlek, ezt meg kell ismételni, gesztusokban, tettekben kifejezni. Erre a megerősítésre szükségünk van. Mint ahogy igényeljük naponként Istentől is a megerősítő, bátorító, bizonyosságot adó üzenetet.

Csodálatos az Úr népével való törődése, nemcsak elhívott, hanem mindent megtesz azért, hogy szentségben, tisztaságban állítson majd maga elé. Tehát végig törődik velünk. A házasság is erről szól, amíg célhoz nem érünk, vagy el nem válik a halál által egy időre egymástól az életünk, végig törődni kell egymással. A kapcsolatot minden nap ápolni kell.

Pál is hangsúlyozza, hogy a házasság egy életre szóló döntés. Elhagyásról is szó van, a múltat, az egyedül való életet elhagyom a másikért. Az Úrral való kapcsolatunkban is ez jelenik meg, amikor hív az Úr, mindent elhagyok, kijövök régi életemből és belépek Isten országába. Egy egészen új világban kezdek el egy minőségileg más életet.

Pál azzal zárja, hogy a házasság fontos pillére a szeretet és a tisztelet. Ez azt jelenti, hogy a férfi és a nő számára sem létezik más férfi vagy más nő. Ők vannak egymás számára. Ők Isten ajándékai egymásnak.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1.       Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.