Minden Krisztusban

D

ávid Izráel vezetőit szólítja most meg (1Krón 28,1-29,19), beszédében van hátra és előretekintés egyaránt. Hátratekintve ismét elmondja, hogy ő szeretett volna templomot építeni az Úrnak, úgy látszik, hogy már korábban ugyan elfogadta Isten döntését, de azért még benne maradt. Nem volt könnyű így döntenie. De nincs benne harag, sem keserűség, de nem arra figyel már, amit nem tehet meg, hanem hálás azért, amit elvégzett általa az Úr. Alázatát jelzi, hogy most is rácsodálkozik Isten kiválasztó kegyelmére. Mégis engem választott, ebben benne van, választhatott volna mást, vannak különbek, rátermettebbek. Belecsodálkoztunk-e már, hogy minket választott magának az Úr? Választhatott volna mást is, mennyi tehetségesebb, különb ember van, mégis engem választott arra, hogy szolgáljam. Lehet ezért hála és magasztalás a szívemben. Bár mi gyakran úgy látjuk, csakis minket kellett választania. De ez nem így van, nincs érdemünk, kegyelemből lehetünk gyermekei, kegyelemből szolgálhatjuk Őt.

Dávid felismeri és örül Isten választásának, amiért Salamont hívta el, és támogatja is fia munkáját. Azért, mert nem ő épít, még nem vonult félre sértődötten, hanem részt vett az előkészületekben, mindent megtett, hogy Salamon fel tudja építeni a templomot. Elkészíttette a tervrajzokat is, így megkönnyítette fia indulását. Olyan szép ez, hogy tud segíteni, hogy mellé áll, nem azt nézi, hogy más épít, hanem azt, ami épülni fog. Dávid mindig Istent helyezi a középpontba, mindig az Ő ügye a legfontosabb számára.  Nem ő az érdekes, hanem Isten nevének a dicsősége.

Dávidnak van a fia számára is útravalója, Istenre irányítja figyelmét, mert ez a lényeg. Akkor leszünk eredményesek és haladunk előre a keskeny úton, ha Rátekintve bátran fogunk a ránk bízott dolgokhoz. A kapott ígéret ad erőt. Amit Isten mond, arra lehet építeni, az átlendít a holtponton is. Ebbe az Igébe én is sokszor kapaszkodtam, amikor már-már feladtam, az Úr elém hozta, hiszen még szolgálatra való elhívásom kezdetén állított erre. A csüggedés idején megerősített általa, mert rádöbbentem, az Úr azt ígérte, nem távozik el, amíg mindent el nem végzek. Isten ígéretei megújítanak, mert Ő mindig tartja szavát. Álljunk rá ma is erre a kijelentésre, és bízzunk Benne, hogy amit elkezdett , azt végigviszi. Mert Isten nem végez félmunkát.

Dávidnak a templom építéséhez való hozzáállása példaértékű, maga is adakozik, igyekszik mindent előkészíteni. Ez a magatartása a törzsek vezetőit is adakozásra készteti. Dávid nem felszólítja népét az adakozásra, hanem személyes példájával jár elöl. Tette magával ragadja alattvalóit is. Ez a járható út ma is, a megélt Ige, a gyermekeink elé élt hit. Ha látják és tapasztalják Isten iránti szeretetünket, az őket is az Úr felé irányíthatja.

Az  efézusi levélben az Úr Jézus van a középpontban, Róla énekel, vall az apostol (Ef 1,8-23). Fogságban is Vele van tele a szíve, csodálatos ez, nem magát siratja, nem a szenvedéseivel foglalkozik, hanem Krisztust magasztalja, illetve a gyülekezetet szólítja meg levelében. Minden Benne és Általa érkezik hozzánk az Atyától. Rajta kívül nincs semmi, nincs kapcsolatunk Istennel.  Benne van bűneink bocsánata is, ezért jöhetünk most is Hozzá, hiszen Ő kifizette adósságunkat és áldozatáért megbocsát az Atya.

Jézusban örökségünk is van, szinte felfoghatatlan, az élő, szent Isten örökösei lehetünk. Életet, üdvösséget kapunk örökségbe Jézusban. Nem ennyi az élet, hanem örök, Vele és Általa. Aki itt e földi világban Vele van, az mindörökké Vele lehet, ott lehet, ahol Ő van most.

A fogság nem keseríti meg, hanem hálaadásra készteti. Még ott is meglátja az Úr munkáját, tulajdonképpen azért nem keserű, azért nem fordul magába, mert tudja, hogy Isten most is munkálkodik. Hálát ad az Úr Efézusban elvégzett munkájáért, a hitre jutottakért. Mi is forduljunk el magunktól és lássuk a munkálkodó Urat. Legyünk hálásak azokért, akik hitre jutnak, akik dicsérik az Urat.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4.      Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.