Készen állva

N

emcsak a templom körüli szolgálattevők vannak felsorolva, hanem a király hadseregének vezetői, és szolgálatuk rendje is (1Krón 27,1-34). Izráel törzseinek vezetői adták egy-egy hónapra a szolgálattevőket. Minden hónapra jutottak emberek, mindig a király rendelkezésére kellett állni. A király nem maradhat egyetlen órára sem védelem nélkül. Ezek a katonák az újszövetségi tanítványokat juttatják eszünkbe, akikről azt olvassuk, hogy Jézus Krisztus jó vitézei. A katonák állandóan fegyverben állnak, hisz nélküle nem hatékonyak, nem képesek megvédeni az uralkodót.

Ezeknek a katonáknak a mintájára nekünk is állandóan fegyverben kell állni, mert a Király katonái nemes harcot vívnak a bűn és a gonosz ellen. Ezt a harcot Isten Igéjével lehet megvívni, ezért állandóan kezünk és a szívünk ügyében kell lennie. Az Úr Jézus a pusztában is magánál tartotta fegyverét, és általa tudott győzedelmeskedni a sátán kísértései felett. Nem csupán kívülről támad a sátán, hanem belülről, lényünkből szólal meg. Egy-egy nehéz helyzet, vagy betegség idején el akar csüggeszteni, de mi harcolhatunk ellene az Igével. Mi másképp, az Úr jelenlétében élhetjük meg fájdalmainkat, szenvedéseinket. Az Úr Jézus a kereszten nem jajgatott, az iszonyú fájdalmakat az Atya jelenlétében élte meg. Tudta, ott van az atya, és Rábízta lelkét. Ez számunkra is a kijelölt út, gyengeségeink idején, a reménytelenségek közepette is Hozzá fordulhattunk. Több bibliai szereplő is hasonlóan cselekedett nehéz helyzetben, Jairus, amikor haldoklott a kislánya, Jézust hívta segítségül.

A Zsoltárok könyvében is. A 88. Zsoltárban egy súlyos beteg így kiált az Úrhoz. „URam, szabadító Istenem! Éjjel-nappal hozzád kiáltok. Jusson eléd imádságom, fordítsd füledet esedezéseimhez! Mert betelt a lelkem nyomorúsággal, és életem a sírig jutott” (88,2-4). Micsoda mélység, már a sír szélén látja magát, de mégis az Úrhoz kiált, először. Ebben a helyzetben is Istenhez fordul, nem engedi, hogy a reménytelenség kerítse hatalmában, nem hagyja el magát. Azonban ez nem a munkába menekülést jelenti, azt hogy a szabadító Istenhez fordul. Mi is kézbe vehetjük az Igét, használhatjuk „Jézus imakönyvét”, a Zsoltárokat.

Ismét megemlítődik a tragikus kimenetelű népszámlálás, ami azért volt bizalmatlanság Istennel szemben, mert az Úr meg ígérte Izráel fiainak, „hogy úgy megsokasítja Izráelt, mint az ég csillagait.”  Azonban Dávid nem az ígéretre épített, hanem a saját adataira. Mi bízunk-e az Úr ígéreteiben? Annyi csodálatos Igét adott a számunkra, bízunk-e, hogy meg is teszi, amit mondott?

Dávid odafigyelt a mezőgazdaságra is, tehát az élet egyik területét sem hanyagolta el. Tudta, hogy fontos a föld, amely kenyeret ad, ezért vigyázott rá. Így kell nekünk is Isten minden ajándékára odafigyelni. Fontos, hogy amit ránk bízott az Úr, azt ne hanyagoljuk el, hanem gondozzuk és őrizzük.

János szomorúan mondja, hogy írta gyülekezetnek, de van valaki, aki ezt nem fogadja el, nem veszi komolyan (3Jn 9-15). János és a többi bibliai szerző által, maga az Úr írt nekünk, de vajon hallgatunk-e rá, komolyan vesszük-e? Bizony az Úr is gyakran szomorú, mert amit mond, nem fogadjuk el. Diotrefész, azért nem fogadta el, amit az apostol írt, mert ő akart tekintély lenni, ő akart az első lenni. Nagyon fontos, hogy Isten országában meglássuk a helyünket, és ne akarjunk mások, többek lenni, mint amire az Úr elhívott. Isten országában el kell fogadnunk, hogy mások is vannak, másokat is felhasznál az Úr.

Körülöttünk is vannak olyanok, akik a jó úton haladnak, jó tanácsot adnak, de vannak olyanok is, akikre nem lehet hallgatni. Azonban az Ige alapján nekünk kell felismerni ki a tévtanító. Számunkra megadatik az a lehetőség, hogy a jót kövessük. A jó, Krisztus, mindenkor mehetünk a lábnyomán.

Ismét egy páli levelet kezdtünk el olvasni (Ef 1,1-7), amely azoknak szól, akik hisznek Jézus Krisztusban. Tehát nem mindenkinek ír az apostol, hanem azoknak, akik felismerték, hogy Jézus a Krisztus, és elfogadták Őt életük Urának. Elcsendesedve gondoljuk végig, hogy úgy hiszek-e Jézusban, hogy tudom, Ő az Isten Fia, Aki életét adta bűneimért?

A megszokott köszöntéssel nyitja ezt a levelet is, tudja, hogy ezek a legfontosabbak, a kegyelem és a békesség. Mindkettőt csakis Jézus Krisztus által kaphatjuk meg. Össze is kapcsolódnak, mert igazi, mély és el nem múló békesség a kegyelemből fakad. A kegyelem hozza el az Atyával való megbékélést, és ha ez megtörténik, meg tudunk békülni egymással, és önmagunkkal is. Azért hangsúlyozza a békességet, mert szükségünk van rá, de ehhez mindenkor Krisztusban kell lennünk. Ha Vele vagyunk, ha él a kapcsolatunk felfelé és engedelmesek vagyunk, megmarad a békességünk. Az Úrral való közösségben csendesedik le a szívünk, de élünk-e ezzel a lehetőséggel? Minden problémánk közepette Hozzá mehetünk.

Pál tudja, hogy Jézusban van a mi váltságunk, csodálatos ez, a vérét adta, hogy megbocsáttassanak a bűneink. Nekünk csak annyit kell tenni, hogy bűnbánattal Elé borulok. Mert bűnbocsánat ott van, ahol van bűnlátás és bűnbánat.

Az Isten a mi reménységünk

1. Az Isten a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erős hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedűlnének.

2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az ő szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát:

3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az ő haragos szava Mind e földet elolvasztja.

4. De az Isten minden időben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erős várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét!

5.      E földön széjjel nagy hadakat, Ő megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erős Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon!

Isten áldásával.