Á
|
száf az Úr
előtti csendből Isten népe elé, a gyülekezet elé lép (Zsolt 78,1-11). Amit a
magányos tusakodásban megértett azt adja át a számukra. Nem a legfrissebb
hírekről, politikai, gazdasági eseményekről, nem is az ismerősökről beszél,
hanem elmondja, amit megértett az Igéből, amit kérdéseire válaszként kapott
Istentől. A csöndben rádöbbent, hogy tovább kell adni, azt, amit ő is kapott,
amit neki is elmondtak az ősei Istenről. Az Úr ismeretét tovább kell adni.
Fontos felismerés ez, annyi mindent igyekszünk átadni gyermekeinknek,
sokféle dologgal meg akarjuk őket ismertetni, de fontos-e számunkra, hogy az
Urat is megismertessük velük? Ahhoz azonban nekünk is ismerni kell Őt. Csak az
tud az Úrról beszélni, akinek személyes tapasztalatai vannak, aki maga is
ismeri az Igét, akinek lételeme az Úrral való közösség. Ászáf nem akarja eltitkolni
Istent, hányan titkolják gyermekeik elől, úgy élnek, hogy Isten ismerete rejtve
marad, nem látják meg a mindennapjaikban az Urat. Vajon gyermekeim, unokáim,
munkatársaim, mindazok, akikkel együtt vagyok napról-napra, meglátják-e az Urat
általam. El tudják-e mondani, hogy közelemben megtapasztalták Jézus Lényét,
hogy áradt belőlem az Ő szeretete, békessége, alázatossága?
A zsoltáros elmondja, hogy maga az Úr parancsolta meg, hogy beszéljenek
róla a következő nemzedéknek, hogy mondják el, amit Tőle hallottak. Ez a szülők
legfontosabb megbízatása, elmondani Isten dolgait. Ez a legelső, rávezetni a
gyermekeket az Istenben való bizalomra. Tanítsák meg a gyermekek számára, hogy
Istenbe vessék reménységüket, vagyis a példa meghatározó. Hitet adni nem
tudunk, de lehet irányt mutatni. Azt meg lehet tanítani, hogy mindenkor
forduljanak Istenhez, keressék őt. A legjobb tanítási módszer, ha látják, hogy
mi is így cselekszünk. A személyes példa
sokat számít, ebben lehet segítségünkre a közös bibliaolvasás, amikor együtt
figyelünk az Úrra, keressük üzenetét, majd meg is beszéljük, ki mit értett meg
az Igéből, vagy milyen választ kapott személyes problémáira, kérdéseire. El
lehet ma kezdeni a bizonyságtételt, ellehet kezdeni a közös olvasást. A
Szentírásban fontos szerepet kap a ma, mindent ma tegyünk. Ma vegyük kézbe az
Igét, ma beszélgessünk róla, ma figyeljünk egymásra, mert a ma a miénk. Az
életünk mulandó, nem tudjuk mennyi időt kaptunk, ezért mindig a ma
lehetőségével éljünk, a mai nap az alkalmas idő, ezt használjuk ki.
A zsoltáros nem az atyákat állítja a fiatalok elé mintaként, sőt rámutat,
ne olyanok legyenek, mint azok voltak. Miért? Mi mindig az előttünk jártakat a
történelem nagy személyiségeit állítjuk a gyermekek elé. A szentíró látja, hogy
hiába voltak nagy tetteik, de ott volt szívükben a bűn, makacsak és lázadók
voltak. A minta számunkra az Úr Jézus Krisztus, Aki a keresztfa haláláig engedelmes
volt az Atyának.
Pál hangsúlyozza, hogy most világosság vagyunk, számára az a lényeg, amik most
vagyunk (Ef 5,8-14). A múlt, az egykor le van zárva. Csodálatos ez, a kereszten
elmúlik, az ami régen voltam, és most már az Úrtól kapott új élet, a világosság
ragyog. Mi is tekintsünk így egymásra, az egykor elmúlt, aki valóban
bűnbánattal állt az Úr elé, átélte bűnei bocsánatát és a régi elmúlt. Ami
elmúlt, az nincs, az nem jöhet már vissza. A halott nem tud tenni semmit, így a
már meghalt régi élet sem lehet hatással ránk. Ne próbáljunk életet lehelni
belé, hanem zárjuk le végérvényesen és kezdjük el élni az újat. Ne sirassuk a
múltat, mert a jelen és a jó semmihez sem hasonlítható. A kegyelemből kapott Isten
országa kitárul előttünk és megismerjük gazdagságát. Aki egyszer belépett a
szoros kapun az előtt egy semmihez sem hasonlítható, csodálatos világ tárul
fel. Aki megízleli ezt az életet már nem akar mást.
Isten országa világosság, és a világosság gyümölcsét termi. A krisztusi
élet gyümölcstermő, ellenben a sötétségben levők élete gyümölcstelen. Milyen
meglepő ez, hiszen sokszor még mi is irigyeljük a világ fiainak a sikereit,
anyagi előrehaladását, népszerűségét, Pál azonban azt mondja, hogy ezek nem gyümölcsök. A gyümölcsöt a Krisztusban megmaradó életek
termik.
Pál szívünkre helyezi az önvizsgálatot, nézzük meg az Úr világosságában,
hogy gyümölcstermők vagyunk-e? Az Úr indulata található-e bennünk, vagy még a
világ magatartása, reakciója határoz meg? Ezt a vizsgálatot mindennap meg kell
hoznunk, mert Pál azt kéri, vizsgáljuk meg mi kedves az Úrnak. Milyen jó lenne,
ha minden döntésünk, reakciónk előtt félrevonulnánk, vagy legalább magunkban feltennénk
a kérdést: amit most mondani vagy tenni akarok kedves-e az Úrnak? Mert nem az a
lényeg, hogy én helyesnek gondolom, amit tenni szándékozom, hanem az a
lényeges, az Úr előtt kedves-e? Ő egyetért-e velem? Tegyük fel a kérdést mindig: Jézus is ezt
tenné? Várjuk meg a választ is.
Siessetek, hamar lejár
1.
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt!
2.
Ha késlekedsz, mi lesz veled?
Hogy mented meg a lelkedet?
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
Bezárul a kegyelmi út,
Lelked örök halálba jut.
3.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
Ne késs tovább, ne várj tovább,
Ma kérd Atyád bocsánatát!
4.
A szűk kapu ma még nyitva,
Vár téged is Isten Fia!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Jézus szeret, vár tégedet,
Ne keményítsd meg szívedet!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése