Isten házanépe

J

ó, hogy őszintén feltárja Ászáf a gondolatait, megnyitja előttünk szívét, mert így megláthatjuk, hogy mi is gyakran hasonló gondolatokkal küszködünk (Zsolt 73,13-20). Bajaink közepette, az élettel harcolva szeretünk másokra tekintgetni, úgy látjuk, az ő életük könnyebb, nekik minden sikerül. És mindez rossz, lehúzó hatással van ránk.  Miért van ez így? Azért, mert másoknál a külső növekedést látjuk, szemünk előtt gazdagodnak, építik a nagy házakat, vásárolják az új autót, de a szívükbe nem látunk bele. Nem tudjuk, milyen harcaik vannak, nem látjuk, hogy boldogok-e? Így azután egyre keserűbbé válunk, nem látjuk értelmét életünknek és hitünknek. Hányszor belopakodik a mi szívünkbe is a gondolat: hiába. Pedig nem hiába hiszünk, csak felfelé kell nézni, el kell fordítani figyelmünket a mellettünk levők életéről, mert megcsal általuk a sátán. Hányszor kiderül később, hogy akiről azt gondoltuk milyen jó neki, hogy nem is olyan jó, mert később jönnek a problémák, amikkel nem képes megbirkózni. Mert pénzzel sok mindent el lehet intézni, de Halál Hugót nem lehet lefizetni. A halállal szemben mit sem ér a gazdagság, a jó összeköttetés. Fölötte egyedül Jézus aratott diadalmat, ezért az Ő barátsága számít a legtöbbet. Nincs annál nagyobb esemény, mint amikor az Úr mondja: barátom.

Vannak dolgok, amiket nem értünk, bármennyit is gondolkodunk rajta, mert kevesek vagyunk, nem látjuk át az életet teljes mélységében. Nekünk csak a földi dimenzióra van rálátásunk, míg az Úr föntről is áttekinti ügyeinket. Föntről minden más megvilágításba kerül. A zsoltáros azonban rádöbbent, hogy van egy hely, ahol kitisztulnak a dolgok, mégpedig az Úr házában. Bement a templomba, és az Úr előtt, lénye közelében megértette önmagát, az életet, kitisztult látása. Minket is arra bátorít a szentíró, hogy keressük fel az Urat, vigyük a bennünk lévő keserűséget, rossz gondolatot és negatív indulatot is. Az Úr rendelőjében meggyógyul a szívünk, a gondolkodásunk. Isten szava megtisztogatja belsőnket, megvilágosítja értelmünket. Már nem másokra fogunk tekintgetni, hanem felnézünk Urunkra. Amikor ezt megtesszük, békesség költözik a szívünkbe. A keserűség, a csüggedés ellen lehet harcolni. Rajtam múlik, hogy megengedem-e, hogy elhatalmasodjék fölöttem, vagy bemegyek az Úr elé. Isten jelenlétében ezek az önsajnáló, magunkat keserítő és kínzó érzelmek eltávoznak. Isten jelenlétében semmi negatívum nem marad meg.  Kezdjük Vele napunkat. Bátran menjünk elé, akkor is, ha kétségekkel küzdünk. Ne féljünk az Úr elé vinni, ami bennünk van, ha őszintén jövünk, átéljük terheink lehullását.

Pál apostol, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan kinyújtja kezét, rámutat Jézusra (Ef 2,14-22), és így szól, Ő a mi békességünk, Őreá van szükségünk. Mindaz, amire vágyunk, Jézusban érkezett világunkba, Benne érhető el. Mennyi békétlenség van bennünk és körülöttünk. Forr mindenütt az indulat, a kis és nagy közösségek békére vágynak, folynak a különféle békéltető tárgyalások, de mégsincs béke, mégsincs megbékülés. A harc folyik tovább. Miért? Mert nem látjuk meg, hogy mi csak legfeljebb fegyverszünetet tudunk elérni, de békét nem, mert a béke az Úr Jézushoz van kötve.

Azért jött ebbe a világba, hogy ledöntse mindazt, ami elválaszt, ledöntse az ellenségeskedést. A gonosz azon munkálkodik, hogy falakat építsen, közénk álljon, és elszigeteljen mindenkit a másiktól. Az Úr Jézus azonban le akarja rombolni ezeket a falakat, nem is csak akarja, hanem lerombolta a kereszten. Amikor meghalt, a kárpit kettéhasadt, így szabaddá vált az út a szentek szentjébe, Isten elé. Isten előtt pedig egymás felé is megnyílik az út.

Pál apostol minden békétlent, minden akadállyal szembesülőt arra kér, keressük Jézust, menjünk Hozzá, mert a békességre Ő az egyetlen esély. Nem nyugtatókra, béketárgyalásokra, hanem kegyelemre van szükségünk. Jézus színe előtt megnyugszik a legnyugtalanabb szív is, hiszen még a háborgó tenger is lecsillapodott egy szempillantás alatt, amikor Alkotója ráparancsolt. Így nyugszik meg a mi szívünk is, ha Gazdája szelíd és halk szava elér hozzá. Ezt a mély békességet csak Ő tudja megadni, csak Ő, mert ennek ára van, de az Úr megfizette a kereszten.

Békességet hirdetett a távol- és a közelvalóknak egyaránt. Hányan vannak egymástól távol, talán már a reményt is elveszítették a közelkerülésre, de mégis van remény, mert Jézus közel tudja hozna a ma még távol lévő szíveket és életeket. A megrekedt, a távolodó házaspárok számára is Ő a remény.

Aki Általa az Atyához jön, bekerül Isten családjába, az Ő házanépe lehetünk. Csodálatos ez, én ,nyomorult bűnös, Isten háztartásába tartozhatom. Mindez kegyelem.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4.      S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.