B
|
izony,
ritkán szoktunk arra gondolni, hogy életünkkel fájdalmat okozhatunk Istennek
(Zsolt 78,40-55). Pedig fáj neki az engedetlenségünk, fáj, amikor látja, hogy
rossz irányba haladunk. Isten előre látja döntéseink következményeit, és azt
akarja, hogy jó irányba menjünk. Nem akar minket erőszakolni, csak azt szeretné,
ha felismernénk országa gazdagságát, és örömmel figyelnénk Rá. A gyermekek
szüleiknek gyakran okoznak fájdalmat életükkel, de belegondoltunk-e abba, hogy
mennyei Atyánknak is fáj, amikor nem beszélünk Vele, amikor nem keressük akaratát?
Atyám, bocsáss meg, amikor hiába vársz, amikor szeretnél velem találkozni, de
nekem nincs rá időm. Az Úr könyörüljön, hogy rádöbbenjünk, nincs fontosabb,
mint az Úrral való közösség, mert Ő nem rosszat akar, hanem azt, hogy életünk legyen
és bővelkedjünk.
Mivel okozta Izráel a fájdalmat Istene számára? Azzal, hogy
amikor jöttek az újabb próbák, szembetalálták magukat akadályokkal, nem bíztak
Benne. A próbák azért adatnak, hogy a korábbi csodákból, a korábbi
megoldásokból erőt merítsünk. Legyünk csöndben és idézzük fel Isten szabadítását,
emlékezzünk arra, hogyan segített meg korábban. Ha ezt tesszük, reménységet
nyerünk. Izráel átélte az Egyiptomból való szabadítást, látta a tíz csapást, a
tenger kettéválasztását, az egyiptomi hadsereg pusztulását, mégsem bátorodtak
meg. Emlékezzünk vissza az Úr életünkben
elvégzett tetteire, és bízzunk benne, hogy a jelenben is hasonlóan megsegít.
Csodálatos a zsoltáros emlékezése, öröm van a szívünkben,
ahogy olvassuk, már itt pásztorként látjuk az Urat. Pásztor, aki törődik
nyájával, és előtte járva vezeti. Amikor a pásztor megy az élen biztonságban
vannak a juhok. Ezt tapasztalták Dávid juhai is. Amikor jött az oroszlán vagy
a medve, Dávidra számíthattak, mert megvédte őket. Nekik nem kellett tenni
semmit, csak bízni pásztorukban. Az Úr az én pásztorom, énekeljük, és ha
valóban így van, akkor nyugodtan és biztonságban élhetek, mert a Pásztor
nemcsak rám talál, hanem biztosítja számomra a friss legelőt és a hűs forrásvizet. Mert tudja, hogy ezekre szükségünk van. Ha ezt nem hisszük, ha nem
bízunk Pásztorunkban, elveszünk és fájdalmat okozunk Neki. Bízzunk Benne és
kövessük urunkat, mert Ő jól ismeri a terepet. Ismeri, hol van a forrás, a
legelő, de tisztában van a veszélyekkel is. A mi gondjaink mindig ebből
származnak, sem a legelő helyét nem ismerjük, sem a forrásét, illetve nem
vagyunk tisztában az élet veszélyeivel. Az élet azonban nem játék, mert van
ellenség, de ismerjük fel, hogy van Pásztor is, Akinek fontosak vagyunk, Aki
életét adta a juhokért.
Pál tovább vezeti a keresztyéneket a mindennapi élet
dolgaiban, rámutat, hogy Isten országában rend van (Ef 6,1-9). Isten országában
nem válik el egymástól az elmélet és a gyakorlat, a munka és a magánélet.
Világunkban gyakran már nem fontos, hogy a sikerek, a gazdagság mögött milyen
élet és milyen ember húzódik meg. Pál rámutat, fontos, hogy a gyülekezetben
másképp legyen, mint a világban. Jézus Krisztus a családban és a munkában is
Úr. Ő jelen van mindkét helyen, sőt a szabadidőnknek is Ura. Beszélt már a
házastársakról, most a gyermekek és szülők kapcsolata kerül előtérbe. Itt is
fontos az Úrban kifejezés. Vagyis akkor lesz jó a kapcsolat, ha gyermeknek és
szülőnek egyaránt Krisztus a feje, ha mindketten Rá figyelnek. A gyermek
hallgasson a szülőre, mert általa Krisztust ismerheti meg. Itt ugyebár
keresztyén családról van szó. Tehát a szülők feladata, hogy krisztusi
életformát mutassanak fel. Másrészt a szülők előrébb járnak az élet útján, több
a tapasztalatuk, és van, amiben érdemes rájuk hallgatni.
Fontos, hogy a szülő feladata a nevelés. Ezt komolyan kell
venni, ezt nem végezheti el a társadalom. Az iskola tudást adhat, de a
nevelést csakis a család biztosíthatja.
A nevelés akkor hatásos, ha az Úr tanítása szerint megy végbe. Szentírás
nélkül nincs igazi nevelés. Lényeges még az intés, hiszen a hibákra is rá kell
mutatni. Nem igazi az a nevelés, ahol nincs intés, ahol nem lehet fegyelmezni,
számonkérni.
Az apostol hangsúlyozza, hogy a tanítvány számára az a
lényeges, hogy mindenkor Krisztus szolgájaként jelenjen meg. Amikor a munkáját
végzi, azt úgy tegye, hogy az Úrnak végezze. Ha Krisztust és nem a munkaadót
látjuk, ha Neki szolgálunk, más lélekkel és más minőségben végezzük
feladatainkat. Mindig az Úrnak végezzük munkánkat, és ne embereknek akarjunk
megfelelni! Ez a fajta hozzáállás előre lendít, és áldást hoz magával.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése