Teljes fegyverzetben

I

zráel népe elkeseredett, reménytelenné vált, mert az ellenség elfoglalta Jeruzsálemet, lerombolta a várost és a templomot (Zsolt 78,56-64). Sok embert fogságra vittek, és ez csüggedést eredményezett. Miért? Mert nem voltak kapcsolatban az Úrral. Nem élt bennük az Ige. Nem volt biblikus történelemlátásuk. Ez nagyon fontos, ha nincs jelen a Biblia az életünkben, reménytelenekké válunk, hiszen a nehéz időkben magunkra maradunk. Biblia nélkül úgy látjuk, nincs senki, akire számíthatnánk. Biblia nélkül nem jól látjuk a múltat sem. Ha nincs Ige, nincs reménységünk sem. Az Igén keresztül ragyoghat fel előttünk a kegyelem, belőle láthatjuk meg mindazt, amit az Úr népéért cselekedett a múltban.

Ha visszatekintenek a múltra, ahogyan a zsoltáros teszi, nem csüggednek el, mert felragyog előttük Isten nagysága, és meglátják a történések értelmét és célját is. Mindennel célja van az Úrnak, azért engedi meg a nehéz eseményeket, azért állít meg utunkon, mert célja van velünk, mert szeretne eszméltetni, szeretné, ha teljes szívből fordulnánk Hozzá.

A zsoltáros alázattal és tisztelettel, mély hódolattal beszél Istenről. Számára az Úr a Magasságos, Aki más, mint ő. Ez az első, alázattal, tisztelettel és imádattal fordulni az Úrhoz. Nem állunk ugyanazon a talajon, Ő mindenek felett van, mi pedig olyanok vagyunk, mint a fű, amely ma pompázik, de holnap már száraz kóró. És, hogy mégis több a reménységünk, mint a kórónak, az egyedül Neki köszönhető, hiszen kegyelméből nyílik meg előttünk az örök élet szoros kapuja. Magasztaljuk és dicsőítsük Őt. Adjunk hálát, amiért előttünk is kinyitotta a kaput. Menjünk be rajta alázattal, bűnbánattal, és éljünk, mint Isten országa polgárai ezen a napon is.

Mindent megadott népe számára, megtisztította azt a földet, ahová vezette őket, és így félelemmentesen kezdhették meg új életüket.  Istennel és Istenből élhettek. Ezt kínálja nekünk is, élhetünk Vele és Belőle. Mert Ő az élet.

Izráelnek ez nem volt elég. Szomorú ez, de vajon elég-e nekem, amit Isten tett értem? Elég-e, amit országában kínál? Legyen elég számomra a kereszt, hiszen senki nem szeret úgy, mint az Atya. Senki más nem adja oda a halálra magát értem, csak egyedül a Fiú. Ennél több nem kell, ennek erőt kell adnia, és reménységet biztosítani, ha meghalt értem Jézus, akkor fontos vagyok Neki. Az élet mindennapi kérdéseiben is számíthatok Rá. Azonban minket is megkísért, hogy szaladgálunk fűhöz- fához. Biztosítékokat keresünk, ahelyett, hogy Istenre bíznánk magunkat. Énekelni szoktuk, de úgy van-e, hogy minden helyzetben Rá bízzuk magunkat? Ha ezt tesszük, nincs kapkodás, kiborulás, félelem, mert tudjuk, jó kezekben van ügyünk, akkor is, ha jelen pillanatban nem ezt igazolják a történések. Azonban soha ne feledjük, a felhő mögött ott ragyog a nap.

Csodálatos mindaz, amit Pál ír, mert nem pusztán egy erkölcsi kódexet tesz a gyülekezet elé, hanem arról a hatalmas változásról ír, amely Jézus Krisztus szívünkben való uralkodása nyomán végbemegy (Ef 6,10-20). Ami eddig nem volt lehetséges, Jézus Lénye által lehetővé válik. Krisztusban másként tekintenek egymásra a keresztyének, de másként tekint a tanítvány a nem keresztyénre, a rabszolgatartóra is. Nincs erőszak, ingerlés, hanem helyette szeretet, engedelmeskedés, szolgálat. Ami eddig kibírhatatlan volt és szabadulni akartak tőle, Krisztusban megélhető szolgálattá és bizonyságtétellé alakul. Nem a körülmények változnak, hanem a benne élő emberek. Ezt kell nekünk is meglátni. Arra van szükség, hogy mi változzunk, én változzam, és akkor már ugyanaz a helyzet is más lesz. Ami eddig elviselhetetlen volt, Krisztussal élhetővé válik. Ezt látjuk Pál életében is, a börtön, a hajótörés, a megbotozás Krisztussal egészen más, mintha nélküle élné át mindezeket. De nézzünk Jézusra, ezt látták meg a kereszt alatt állók. Jézus az Atyával, az Atyában volt a kereszt borzalmai idején és másként élete meg ezeket. Így bizonyságtétel lett szenvedése és halála. Ő így halála által is lelkeket mentett.

Krisztusban és krisztusian élni akkor leszünk képesek, ha megerősödünk az Ő hatalmas erejében.  Hatalmas Urunk van, számára nincs lehetetlen. Megerősödni csak rendszeres edzésekkel lehet. Így a hitben is akkor erősödünk meg, ha minden nap rendszeresen táplálkozunk és eddzük lényünket, igeolvasás, imádság és engedelmeskedés által. A naponkénti szolgálat közben válunk egyre edzettebbekké.

Van ellenség, akinek nem tetszik az a változás, ami az emberben és így majd általa végbemegy. Ő azt akarja, hogy az ember elvesszen. Azon munkálkodik, hogy ne váljék minden ember Krisztusban testvérré, hanem legyenek ellenségek. Higgyék el, hogy az erőszak problémamegoldó eszköz lehet. Az ördög táplálja a széthúzást, erősíti az ellenségeskedést, és meg akarja félemlíteni azokat, akik másként akarnak élni. Még a tanítványok felé is azt sugározza, nem lehet másképp élni. Krisztus pedig megmutatja, lehet, mert Ő újjá formálja szívünket, gondolkodásunkat. Azonban az újjászületéssel sem ér véget a harc, sőt inkább akkor kezdődik. A gonosz támad, nekünk magunkban nincs esélyünk, erőnk magában mit sem ér. De Jézus Krisztus katonái lehetünk, és Ő felfegyverez, és így megállhatunk a harcban, sőt győzelmet arathatunk.

Pál arra bátorít, öltözzük fel az Úrtól kapott fegyverzetet. Ezek legnagyobb része védelmet nyújtó eszköz. Hiszen védelem nélkül nincs esélyünk. Ez lényeges, nem tehetjük ki magunkat a sebesülés veszélye nélkül az ördög támadásainak, ha nem vagyunk megfelelően felöltözve. A teljes fegyverzetet magunkra kell ölteni, mert nemcsak megvédeni kell magunkat, hanem az feladat, hogy harcoljunk is a gonosz ellen. A teljes fegyverzet nélkül nincs esélyünk. A harchoz egyetlen fegyvert kapunk: a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Csakis az Ige használatával győzhetünk. Benne van ebben, hogy az Igéhez kell mérnünk minden ötletet, minden véleményt, csak így tudjuk a sátán kísértéseit elhárítani. Az Ige győzi meg a másik embert is a kegyelemre való rászorultságáról. Isten Igéje képes megváltoztatni körülöttünk a világot. Ezt az első keresztyének megtapasztalták. Minél jobban támadta őket az ördög, annál inkább növekedtek. Előre hát Krisztus nevében és Krisztus által. Ne húzódjunk vissza, ne engedjük át a gonosznak a terepet, hanem vegyük  elő a kardot és harcoljunk vele. Harcoljunk krisztusi, biblikus élettel.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5.                   E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.