Örvendezzünk Istennek

T

öbbször olvassuk a Zsoltárok könyvében, hogy meg van nevezve, milyen dallamra énekeljék az adott imádságot (Zsolt 81,1-9). A mai zsoltár elején azt olvassuk, „a szőlőtaposók” dallamára, tehát olyan ének dallamát vették át, amit a szőlőtaposás, a szőlőművelés idején énekeltek. A munkához használatos éneket átalakították Istent dicsőítő énekké. Így formálhatunk át mi is sok mindent a hétköznapi használatból Isten dicsőítésére. Az Úr is így cselekszik. A régi életet új tartalommal, Krisztus lényével tölti meg.  Amikor az Úr belép az életünkbe, minden új értelmet nyer, de nem jelenti azt, hogy mindent, amit addig használtunk el kell vetni magunktól, hanem át kell alakítani. Máté azt a tollat, amit korábban az adósságok feljegyzésére használt, nem dobta el, hanem megírta vele az újszövetséget. Nézzük meg, mi az, ami új tartalommal telhet meg? Mi az, amire eddig nem figyeltem, de jó eszköz válhat belőle Isten dicsőítésére?

A zsoltáros felszólítja Isten népét az örvendezésre, hát lehet parancsszóra örvendezni? Lehet, amikor bosszúsok vagyunk, sérelmeket hordozunk, amikor fájdalmaink vannak? Úgy látszik, lehet. Lehet, mert az Ige soha nem biztat olyanra, ami nem lehetséges. Természetesen sok minden nem lehetséges a számunkra, de az Ige mindig az Úrra mutat, és azt üzeni, hogy ami neked lehetetlen, az Istennek lehetséges. Ez által minden azon múlik, hogyan állok a dolgokhoz. Lehet pesszimistán, de úgy az Isten nélküli ember áll hozzá. Ő fordul vissza minden apró akadály láttán, azonban akinek Isten valóság, az nem a problémára tekint, hanem az Úrra, és tudja, hogy Ura számára minden lehetséges.

Mindezt végiggondolva lehetséges kijönni a depresszióból, sőt bele sem zuhanni. Lehetséges legyőzni a rossz hangulatot, és örvendezni, fényt árasztani. De rajtam múlik, hogy Krisztusra nézek, és így én is ragyogok, vagy önmagamra, a problémákra, és ragyogás helyett duzzogok, sötétséget árasztok.

Lehetséges Istennek örvendezni, ha valami le is húzna, de nézhetek Rá. Ott lehet a szívemben, hogy velem van az Úr, jelenlétében nincs okom keseregni, szomorkodni, rosszkedvűnek lenni. Hisz Ő Igéjével megvidámít engem. Ezért szólít fel Pál is az örvendezésre, mert átéli, hogy az Úrban nagyon rossz és nehéz körülmények, nehéz emberek körében is lehet örülni.

A nép öröme a múltbéli szabadításból fakad, az táplálja örömüket, amit korábban átéltek. A mi örömünket is az átélt szabadítás, Isten megtapasztalt segítsége táplálhatja. Azonban ezekre vissza kell emlékezni. Ismét csak rajtam múlik, milyen gondolatokat hagyok érvényesülni, lehúzó, keserű, sötét gondolatokat, vagy előveszem az Úr tetteit és azokról elmélkedem. Eszembe jutott, hányszor kaptunk már egy-egy alkalmon igés lapot, amelyet akkor örömmel olvastunk, és azt mondtuk, ez nekem szól. Pont erre van szükségem, mennyire tudja is az Úr, mi kell nekem. Azonban elővesszük-e újra ezeket az Igéket, vagy már besüllyesztve vannak egy könyvbe? Ezeket ismételtem elő lehet venni, az akkori Ige ma is megerősít. A régebbi ígéretet megláthatjuk, miként váltotta valóra életünkben az Úr. Ha ezt tesszük, örvendezőkké válunk. Az Úr örvendező gyermeket küld a világba. Urunk nem savanyú cukorkákat akar látni, hanem örömforrásokat.

Pál apostol továbbra is az örömről beszél (Fil 1,18-26). Ő örül a Krisztusnak és örül a Krisztusban, pedig több minden el akarja venni az örömét. Nem tudom, milyen érzés lehet kalodában ülve aludni. Nappalokat és éjszakákat abban a kényelmetlen helyzetben tölteni, de bizonyos, hogy gyakran nem volt kedve örvendezni. Azonban mégis örül, mert Krisztusra tekint, és nem engedi, hogy akár a test fájdalma, szenvedése, akár a gyülekezetben felbukkanó rosszakarók elvegyék az örömét. A mi örömünk gyakran a külső helyzettől függ. Nagyon hangulatemberek vagyunk. Pál apostol bemutatja, hogy lehetünk kiegyensúlyozottak az Úrban. Ehhez azonban szükséges a negatív indulatokat elutasítani, megtagadni. Mi szeretjük magunkat sajnáltatni, ahelyett, hogy a rossz hangulatot elutasítva Krisztusnak örülnénk. Pál örül, sőt azt írja, örülni is fogok. Vagyis ez tudatos elkötelezettség Krisztus és a benne való öröm mellett. Akarok örülni.  Pozitív hit, mert Pál is tudja, hogy amit hittel kérünk, megtörténik. Mi mintha mindig bosszankodni, mérgelődni, haragudni, megsértődni akarnánk. Pedig mi is mondhatjuk, akarok örülni, örülni fogok akkor is, ha bosszantanak, ha most meg kéne sértődnöm, de nem azt akarok, hanem örülni. Ez a hit beteljesedik, és Vele tudunk örülni.

Pál megmutatja számunkra Jézus tanítványának az élethez való hozzáállását. Azt írja, hogy neki az élet Krisztus. Azt jelenti ez, hogy meghalt Krisztus keresztje által a bűnnek és önmagának, és Krisztusnak él immár. Ez azt is jelenti, hogy most már csak Neki él, vagyis minden gondolatát Krisztus gondolata határozza meg. Tetteit Jézus akarata irányítja. Neki él, azaz számára egyedül Jézus a fontos, azt keresi, mit akar Ő, és kész mindenkor rendelkezésére állni. Krisztusnak élni azt jelenti, hogy munkánkat, szabadidőnket, szórakozásunkat, egész életünket Neki szenteljük, az Ő irányításának vetjük alá. Akié az életem, annak szentelem magam, arra szánom időmet, erőmet, Ő a legfontosabb a számomra. Legyen az Úr a legfontosabb számunkra és éljünk ma is Neki.

Ez a szemléletmód meghatározza a halálhoz való viszonyukat is. Pál nem fél a haláltól, nem veszteségként fogja fel, mert már mindent elengedett, hogy megragadja a Krisztust. Számára a meghalás nyereség, mert Krisztushoz megy. A halál után is szerelmesével lesz. Ahhoz megy, Akié már most az élete.

Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5.      Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.