Velem vándorol utamon Jézus

A

 zsoltáros rámutat Istennek a népért végbevitt csodáira (Zsolt 77,12-31). Visszatekint a pusztai vándorlás idejére, és hangsúlyozza, mennyi mindent megtett övéiért az Úr. Számára az volt a fontos, hogy szabadok legyenek, és ennek érdekében minden akadályt elhárított előlük. Útközben sem hagyta őket magukra, hanem gondoskodott róluk, a sivatagban biztosította számukra az életfeltételeket. Az ő dolguk volt, hogy a vezetésre figyelve haladjanak egyenesen a cél felé, Kánaán földje felé. A mi Istennel való kapcsolatunk is szabadítással kezdődik, ahogy Pál apostol írja: „Jézus önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból az Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1,4). Csak Ő tud kiszabadítani a világ hatalmából, nekünk nem megy, mi nem tudunk megszabadulni. A szabadítást követőn Isten országa polgáraiként élhetünk, ma is úgy indulhatok munkámnak, hogy az Úr országához tartozom. Az én feladatom, hogy ezt az országot képviseljem, úgy éljek, hogy látszódjon, hova tartozom, a többit pedig bízzam Uramra. Az ország Királya gondoskodik polgárairól.  Mindent biztosít a bizonyságtevő élet megvalósításához.

Azonban, nézzük meg, hogyan válaszoltak Isten gondoskodására. Azt várnánk, hogy hálásak és engedelmesek lesznek, hiszen Istentől azt kapták meg, amire a maguk erejéből soha nem lettek volna képesek. Azonban hála helyett követelőzést látunk, megnőtt az igényük. Megdöbbentő az ember hálátlansága, megdöbbentő, hogy nem örömmel és hálával borulnak az Úr elé, hanem pimaszul követelőznek, pedig már átélték, mennyire odafigyel rájuk az Úr. Nem kell félniük az éhségtől, betegségtől, mert Isten megadja mindazt a számukra, ami szükséges a célba éréshez. Nincs hit a szívükben, mert a hit űzi ki a félelmet. A hit azt jelentené, hogy nem azért hozott ki az Úr Egyiptomból, hogy elvesszünk, ezért bízunk ígéretében, és hisszük, bevezet a tejjel, mézzel folyó földre.

Az Úr mindent megadott nekik, „mégis folyton vétkeztek ellene” (Zsolt 77,17). Vizsgáljuk meg azonban saját szívünket. Mi hogyan válaszolunk Isten életünkben véghezvitt csodáira? Nem úgy vagyunk-e mi is, hogy minél többet ad Urunk, annál elégedetlenebbek vagyunk?  Nemcsak elégedetlenek voltak, hanem megvonták bizalmukat az Úrtól. Próbák is voltak az úton, és nem bíztak abban, hogy Aki korábban segített rajtuk, az az újabb helyzetekben is segíteni fog. Még mindig nem látták meg, hogy egyedül csak az Úr tud rajtuk segíteni.  Én bízom-e az Úrban? Bízom-e akkor, amikor újabb nehéz helyzetekkel, gonddal, bajjal kell szembenézni? Tudok-e erőt meríteni Isten korábbi csodáiból, és ott van-e a szívemben, ahogyan a múltkor elhengerítette az utamat elzáró hatalmas követ, így most ezt a kavicsot is el fogja távolítani utamból?

Isten minden kívánságukat kielégítette. Bármit akartak, megkapták, mert az Úr számára nincs akadály. Ő a pusztában is képes vizet fakasztani, ellátni népét hússal, sőt még az angyalok kenyerét is biztosította számukra. Csodálatos ellátás, micsoda kiszolgálás, maga a szent Isten szolgál fel nekik, mégsem jó, mégsem elég. Ebből nekünk is meg kell látni, hogy a kívánság kielégítése nem mindig megoldás. Ha a kívánságunknak akarunk mindig eleget tenni, nem azt érjük el, hogy egyszer megelégedik, hanem azt tapasztaljuk, hogy elégedetlenebb és telhetetlenebb lesz. A kívánságot soha nem lehet kielégíteni. Ez az út nem járható sem a saját életünkben, sem gyermekeink életében. Ma azt tapasztaljuk, hogy szinte minden kívánság azonnal teljesítve van, de ez nem megelégedett, boldog élethez vezetett, hanem egyre elégedetlenebbeké és hálátlanabbakká váltunk. A megoldás az, ha az Úr kezébe tesszük az életünket, hálás szívvel fogadjuk el azt, amit ad, és az Ő jelenlétében megnyugszik a szívünk, tudunk elégedettek lenni. Pál apostol megelégedetten élt, pedig külső körülményei nem mindig adtak okot az elégedettségre, zúgolódhatott volna, de nem tette, mert ismerte Gazdáját. Neki elég volt a Krisztus, elég volt, amit biztosított a számára. Az elégedett élet megtapasztalja a harmóniát, a békességet, az Úrral való áldott közösséget.

Az efézusi levélből is emeljünk ki néhány gondolatot, azt, ami ma fontos lehet a számunkra, azt, amit ma mond az Úr (Ef 5,15-27). Hiszen az a lényeges, hogy a napi Igében megtaláljuk azt, amit mára mond nekünk, amivel feltöltődhetünk, ami erőt ad és útmutatást nyújt a számunkra.

Az egyik gondolat, hogy jól meg kell gondolnom, hogyan élek, miként járok a világban, mert az életem nyitott könyv az emberek számára. Nem csupán a szavaim, hanem elsősorban az életvezetésem mutatja meg, hogy Kihez tartozom. Az életünk árulkodik rólunk. Vajon ma mit mond? Mit olvasnak az életkönyvünk mai lapjáról? Azt olvassák, hogy miként élt Krisztus, sugárzik az Ő lénye belőlünk?
Az is benne van az Ige üzenetében, hogy az élet ajándék, amiről számot kell adnunk. Nem mindegy, hogyan élünk, mert az Úr számon kéri azt, amit ránk bízott. Felelősek vagyunk az életünkért. Az Úr ad az élethez bölcsességet, mert jól élni, csak Tőle tanulhatunk meg. Használati utasítást is adott a kezünkbe, ehhez kapjuk a bölcsességet, hogy vegyük komolyan és használjuk is. A használati utasítás nem más, mint az Ige, ha azt komolyan vesszük, alkalmazzuk bölcsen fogunk élni. Az Igéből érthetjük meg, mi az Úr akarata. Pál kéri, hogy addig ne cselekedjünk, amíg meg nem értjük, mit akar Isten az életünkkel, vagy mit akar egy konkrét helyzetben megvalósítani általunk.  Ehhez keresnünk kell az Úr akaratát és várni a válaszra.

Beszél az apostol a jól működő házasságról, elmondja a titkot, ami által jól fog működni a házasság, a család. A titok nem más, mint Jézus Krisztus. A házasság akkor működik jól, ha mindkét félnek Krisztus az Ura, ha mindkettőjük számára tekintély az Ige.  Vagyis együtt engedelmeskednek az Úrnak.

A feleség úgy engedelmeskedik, hogy tudja, a férj feje a Krisztus, tehát nem vakon engedelmeskedik, hanem úgy, hogy tudja, a férj, amit mond, megharcolta az Úr előtt. Nemcsak parancsol a férj, hanem szeret, a szeretet vonzásában más az engedelmesség. Krisztus is szereti népét, az egyház pedig ezért engedelmeskedik Neki.

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.