A kereszt vonzásában

O

lyan jó, hogy újra és újra szól az Úr (Ez 14,12-23). Ezt tapasztalta Ezékiel is a fogságban, szava volt hozzá az Úrnak. Mindig jó, ha szól az Úr. Már egyáltalán az jó, ha valaki szól, hangja belehasít kedvetlenségünkbe, csüggedésünkbe. És amikor az Úr szól, megelevenít, erővel tölt fel és előbbre segít. Hányszor kerülünk mélypontra, de az Úr szava oda is utánunk jön és felemel. Jó Vele beszélgetni, elmondani mindazt, ami terheli a szívünket. Egyedül nem is vagyunk képesek hordozni a terheket, összeroppanunk alattuk. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy ezeket a terheket átadjuk Neki. Nincs is más, mint hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.

Az otthon maradottak felé szól az Úr üzenete. Azok felé, akik úgy gondolták, még egyszer nem történhet meg velük az, ami korábban végbement. Arra számítottak, Isten nem engedi, hogy ismét elfoglalja az országot Babilónia hadserege. Abban bíztak, Isten megvédi őket. Az Úr azonban rámutat, hogy mivel továbbra sem tértek meg, ne áltassák magukat. Nem elég hivatkozni korábbi szent életű emberekre, Isten áldott eszközeire, az még nem elég. Isten azt várja, hogy mindenki személyesen forduljon Hozzá. Nem lehet kollektíven elintézni a bűnbánatot, hanem személyesen kell minden embernek megbánni bűneit. Nem háríthatjuk át másra az Úr előtti felelősséget. Nekünk kell megállni Előtte. Mi már tudjuk, hogy áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett, ehhez a kereszthez odavihetjük szívünk tartalmát, ott megtapasztaljuk, hogy a bűn-batyu lehullik rólunk és szabaddá válunk.

Az ítélet mellett a kegyelem is megjelenik, mert az Úr nem elítélni akar, hanem bűnbánatra és megtérésre segíteni. Babilónia támadását ugyan nem kerülik el, de nem fog mindenki elpusztulni, lesz maradék. A maradék fogságra megy. Tulajdonképpen a fogság lesz a megmaradás eszköze. Az Úr üzen, ne keseredjenek el, ne dobják el maguktól a reménységet, mert bár a fogságot nem lehet elkerülni, de ez vezet a megmaradáshoz, és majd innen indul újjá a nép élete. A fogságból lesz visszatérés. Csodálatos az ige, felemeli fejünket a porból, és reménységgel tölt el, mert arra mutat rá, hogy a fogságból, az idegen országból is lesz visszatérés. Igen, mert bár emberileg lehetetlennek tűnik, azonban Isten számára semmi sem lehetetlen.

Ezzel az igével bátorít minket az Úr, és üzeni: lehetsz te is lehetetlennek tűnő helyzetben, és úgy véled, innen már nincs visszaút, és senki nem segíthet rajtad. Ne engedj a gonosz sugdosó hangjának, mert onnan is van visszaút. Abból a helyzetből is, amiben épp most vagy, ki lehet jönni, az Úr segítsége által. Ne veszítsd el reménységed, bízzál Benne, és engedd, hogy végre Ő segítsen rajtad. Eddig talán te akartál magadon segíteni, most hagyd, hogy az Úr cselekedjen, úgy, ahogy jónak látja.

Az Úr lelke is háborog, nem könnyű neki másokért, többek között értem is vállalni a keresztet (Jn 12,27-33). Mert Ő bűntelenül megy a keresztre, az én bűneimet viszi oda magával. Így azután Neki köszönhetem, hogy szabad lehetek. Felteszi a kérdést: kérje, hogy az Atya mentse meg a kereszttől? Kérhetné, azonban nem teszi, nem, mert tudja, hogy pont ezért jött. Ez a küldetése, mert nincs más esélye az embernek, csak egyedül Ő. Olyan jó látni, hogy Jézus nem keresi a könnyebb megoldást, nem menekül el a közelgő szenvedés elől, hanem szembenéz vele. Ez a járható út számunkra is. Ne elmeneküljünk, hanem nézzünk az Úr segítségével szembe a problémáinkkal.

Jézus azt kéri, dicsőítse meg az Atya a nevét. Nem a maga megmaradására koncentrál, hanem az a fontos, hogy az Ő élete és halála által az Atya neve megdicsőüljön. Vagyis az emberek dicsérjék Istent, azért, amit értük tett. Azt kéri Jézus, hogy az emberiség lássa meg, hogy ami a kereszten végbement, az érte, az ő megmentéséért történt.

Jézus imájára válaszol az Atya, hang hallatszik az égből. Igent mond az Atya a Fiú szavaira. Az Úr mindig válaszol az Őt dicsőítő imádságra. Mivel dicsőíti Jézus az Atyát? Az engedelmes életével, azzal, hogy azt teszi, amit az Atya kér, hogy teljesen Neki szenteli magát. Amennyiben én is így az Úrnak szentelem magam, és kész vagyok mindent az Ő dicsőségéért megtenni, nem marad néma az ég, nem marad válasz nélkül az imádságom.

A következő napok eseményei a világ elítélését viszik végbe, kivettetik e világ fejedelme. Legyőzetik Jézus által. Az egyik üzenet, hogy ennek a világnak a gonosz a fejedelme, az ember hallgatott rá, és így kiszolgáltatottá vált számára. Azonban Jézus kereszthalála elhozza számunkra a szabadságot, mert amikor úgy tűnik, hogy Isten vereséget szenvedett, akkor aratott diadalmat. A kereszt nem a bukás, hanem a teljes győzelem helye és szimbóluma. Amikor zsarol és gyötör a sátán, mindig meneküljünk a kereszthez, mert az az ő vereségének a színtere. A keresztet és az ott kiomló drága vért ki nem állhatja, ezért meneküljünk oda. Mert a mi győzelmünk Jézus nevében van. Hívjuk segítségül ezt a drága nevet, hiszen már maga a név is azt jelenti: Szabadító. Van szabadító, hallelujah!

A kereszten nemcsak ítélet megy végbe, hanem vonzerő áramlik bele a világba. A keresztről vonzza az Úr a szíveket magához. Kérjük, hogy vonzza magához azokat az életeket is, amelyek most még ellenállnak Neki. Az Úr napról napra vonz minket magához, vonz az igéhez, azért vágyunk olvasni, mert általa Jézus Lényének hatókörébe kerülünk. Jó Jézus vonzásában, a kereszt vonzásában élni.  Mert ha Ő vonz, távol marad a gonosz. Az Ő hatósugarában megnyugszik a szív, békességre jutunk és erővel töltődünk. Amikor Ő vonz, elszakad a bűn bilincse, és mire Hozzá jutunk, szabaddá válunk.

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.