Van visszatérés

A

 gyolcsruhába öltözött férfi elvégezte, amit parancsolt neki az Úr, ezért most újabb feladatot kap (Ez 10,1-22). Aki elvégzi a rábízottakat, az mindig kap új feladatot. Mindig csak akkor kapunk új feladatot, ha elvégeztük korábbi megbízatásunkat. Isten országában rend van. A gyolcsruhába öltözött férfinek most parazsat kell a markába venni a kerúbok alól és a városra szórnia. Ez a cselekedet is a város jövőbeli pusztulását fejezi ki, meg kell látniuk, hogy a hamis remények nem segítenek, ha a nép nem szabadul meg a bálványoktól, és nem tér vissza Istenhez, elpusztul. Csak a megtérés segíthet rajtuk. Így van ez a mi életünkben is. Csak az őszinte megtérés segít rajtunk. Nincs más megoldás, mint az Úr segítségét kérni.

A próféta látja az Úr dicsőségét, a templom megtelik felhővel, az udvar pedig az Úr dicsőségének fényességével. A gyolcsba öltözött férfi markát megtöltik tűzzel, és ez a megtisztulást is kifejezi, mert az ítélet megtisztítás is. Azért megy végbe, hogy általa megtisztítsa népét az Úr. Az ítélet segít megláttatni vétkeinket és rádöbbenteni arra, hogy kegyelemre van szükségünk. A kerúboktól érkező tűz azt is üzeni, hogy a megtisztulás az Úrtól jön. Mi a saját szívünket képtelenek vagyunk tisztává tenni. Keresztelő János a Krisztusról mondta, hogy megtisztítja népét, olthatatlan tűzzel. Csakis Ő tud megtisztítani, mégpedig kiontott vére által. Jézusnak a vére tisztít meg minden bűntől. Magunkon nem tudunk segíteni, nincsenek eszközeink, amik által a szívünk gonoszságát el tudnánk távolítani. Az egyetlen lehetőség a bűnbánat és a bűnvallás. Ezt adta a számunkra az Úr, ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Úr, és megbocsátja minden bűnünket.

Isten dicsősége elhagyja a templomot, mert nem férhet meg a bálványokkal. Az Úr jelen volt, és ők mégis az utálatos bálványokat imádták. Nem törődtek Istennel, az Úr azonban másnak nem adja dicsőségét. Másrészt azt üzeni, ha inkább a bálványokban bíznak, hát tessék, majd meglátják, hogy segítenek-e a bálványok. Mert mindig a nyomorúság idején látjuk meg, hogy bálványaink nem érnek semmit. Csak a nyomorba taszítanak, de nem tudnak segítséget nyújtani. Ne engedjük, hogy eltávozzon az Úr az életünkből, gyülekezetünkből, hanem ragaszkodjunk Hozzá minden körülmények között. Ragaszkodjunk Hozzá, mert Ő a reményünk, Ő a biztonság, a békesség, Ő a jövő.

Ismét leírja Ezékiel az Úr dicsőségének látványát. Annyira beleégett lelkébe, hogy nem tud tőle szabadulni. Bár most is nagyon nehezen tudja leírni, mert az Úr lényét lehetetlen emberi fogalmakkal visszaadni. Megragad az olvasás során a harmónia, amely a kerúbok működése között látható. Nincs semmi széthúzás, mind egy irányban halad, mert az élőlény lelke van bennük. Isten Lelke adja az összhangot, ha Ő nincs jelen, nincs egyetértés sem. A Szentlélek Isten vezetése nélkül széthúzás van, akkor csak egyéni ambíciók vezetnek. Isten Fiait azonban a Lélek akarja vezetni. Kérjük minden nap a vezetését, és akkor jó irányban fogunk haladni. Akit a Lélek vezet, az nem téved el, az nem marad le az életről, hanem mindig időben ér oda, ahol az Úr akarja látni.

Lázárt kihívta az Úr a sírból, ezzel megmutatta számunkra, hogy van visszatérés a sírból, az idegen földről, van szabadulás a megkötözöttségekből (Jn 11,45-52). Ne adjuk fel, mert Jézus szava ma is kihív a halál, a pusztulás földjéről az élet földjére, Isten országába. Ha Ő szól, akkor megmozdul az addig tehetetlen ember, mert Jézus szavának engedni kell.

Jézus szavának hatalma sokakat meggyőzött, mert mindig az Úr győz meg. Sokan hittek benne, a feltámadott Lázár élete bizonyságtétellé vált. Bárcsak a mi életünk is bizonyságtétellé válna, hogy akik látják, hitre jussanak általa. Mert az Úr ma is munkálkodik.

Azonban nem mindenkiben ugyanazt váltották ki a történtek, voltak, akik hittek, de voltak, akik úgy döntöttek, Jézustól meg kell szabadulni. Olyan szomorú, hogy pont Tőle akarunk szabadulni, attól, Aki a csodák által is minket keres, Aki a bűnös embert menti. Ezek az emberek félnek attól, hogy majd mindenki hisz Benne, pedig pont ez a cél, mindenki higgyen Benne. És ha ez megtörténik, akkor nem kell félteni magunkat senkitől. A vezetők azonban nem jól ismerték Jézust, nem jöttek rá, hogy ha mindenki hisz Benne, akkor már Jézus uralkodása alá kerülnek, és Ő megoltalmazza népét Rómától. Hiszen ahol megváltozik az élet, ott hatást gyakorolnak kifelé is. Mert először bennünk történik változás, és az fog hatni a környezetre. Pünkösd után látjuk ezt megvalósulni, amikor a tanítványok viszik a jó hírt, és ez egyre több ember életét újjá formálja, és egy idő után még a Római Birodalom élete is megváltozik általuk.

Kajafás dönt, kimondja, jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, és ezzel akarata vagy tudta ellenére a lényeget mondja ki. Az egy ember (Jézus) halála mindenki számára életet jelent. Őbenne van bűneink bocsánata. Isten még Kajafást is felhasználta üzenete közvetítésre, csak az a baj, hogy a főpap nem jól érti. Neki kellett volna meglátni Jézusban az Isten Bárányát, Aki magára veszi a világ bűnét. Látom-e, hogy Ő halt meg azért, hogy nekem életem legyen? Látom-e, hogy az én bűneim miatt ment a keresztre? Ha látom, boruljak le Előtte és dicsőítsem Őt.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.