Mindent adj Jézusnak!

A

z Úr eltávozott Jeruzsálemből, de ott van a fogságban élőkkel, és szól Ezékielhez (Ez 12,1-28). A próféta és általa a nép számára van szava Istennek, mert annak szól, aki azt kész is meghallani. Hányszor szólt már Izráel népének, üzent a királyoknak, papoknak, de senki nem figyelt a szóra. Az Úr most is szól, mindazokat szólítja, akik kézbe veszik az igét. De meghallja mindenki? Halljuk és tesszük, amit mond az Úr?

Isten úgy jellemzi őket, hogy bár van szemük a látásra, de nem látnak, és van fülük a hallásra, de nem hallanak. Miért? Mert elfordultak Istentől, a szívüket bálványok és idegen szokások előtt nyitották meg. Más népekre hallgatnak, beléjük vetik bizodalmukat, és nem az Úrba. Hogyan jellemez engem az Úr? Mit lát az én életemben? Hűséget vagy hűtlenséget tapasztal?

Ismét jelképes cselekedet megtételére kap megbízást Ezékiel, ez által szemlélteti számukra az Úr mindazt, ami vár rájuk. Fogságba fognak kerülni. Az történik velük, amire nem számítanak, a túlzott magabiztosság megszűnik, mert nem az Úrba vetették bizalmukat, nem Tőle várták oltalmukat. A király és a nép többi vezetői is fogságba mennek. Mit sem fog érni a király hadserege, mert szertefutnak a biztonsági emberek is, amikor a babiloni hadsereg elfoglalja a várost. Az Úr mindenkit szétszór, akitől segítséget várhatna a király. Meg kell tudnia, hogy az emberi segítség mit sem ér. Hányszor vetjük mi is emberekbe, kapcsolatokba bizodalmunkat. Az ige arra bátorít, hogy az Úrba vessük bizodalmunkat, és a magunk értelmére ne támaszkodjunk (Péld 3,5).

Mindezek az események azért mennek végbe, hogy elgondolkozzanak, és rádöbbenjenek, Isten az Úr. Legtöbbször akkor ismerjük ezt fel, amikor a saját életünkben meglátjuk az Ő hatalmát. Annyi mindent cselekedett már az Úr a mi időnkben, megláttuk-e Őt? Leborultunk-e már Előtte, és dicsőítettük-e hatalmát? Olyan megrendítő, hogy csak akkor tudják meg, hogy az Úr cselekszik, amikor minden összeomlik körülöttük. Amíg távol van a veszedelem, nem eszmélnek. De vajon mi ébredezünk-e? Kimozdulunk-e a hamis biztonságból, és odafordulunk-e megváltó Urunkhoz?

Izráel népe megszokta a próféciákat, az Úr szavát. Annyit hallották már, hogy úgy gondolták, nem lesz azokból semmi. És most az Úr üzeni, közelítenek azok a napok, amikor minden látomás teljesül. Isten szava késedelem nélkül megvalósul. Bizony, a mi gondolatainkban is felbukkan ilyen vélemény: mennyi ideje szól már az ige, oly sokszor hallottunk Jézus visszajöveteléről, a nagy nyomorúságról, és sehol semmi. Egyre jobban élünk, minden megy változatlanul tovább a maga útján, és így lesz ez ezután is. Nekünk szól most az Úr, és azt üzeni, szavai beteljesednek, amit Ő megmondott, azok valóra válnak. Nem távoli időkről szól az ige, hanem a jelenről. Itt és most szól hozzánk, mert az Úr szava nem késik. Mennyi minden beteljesedett már a próféciákból, eljött a földre a Megváltó, életét adta értünk, és aki hisz Benne, annak örök élete van. Ha ez beteljesedett, akkor a második visszajövetelére vonatkozó kijelentések is megvalósulnak. Figyeljünk az Úrra és vegyük komolyan szavait, éljük az igét.

Az Úr Jézus ismét Betániába megy, ahol nagy szeretettel fogadták (Jn 12,1-11). Mindenki végzi a tőle megszokottakat. Márta felszolgál, de ezt már lénye teljes szeretetével végzi. Már nem törődik azzal, hogy Mária segít-e neki vagy nem. Elfogadja, hogy Mária szolgálata a Jézus lábai előtt való ülés. Jézus munkája által mindannyian változtak, még jobban az Úré lett a szívük, és már nem egymásra figyelgetnek, hanem mindenki a maga ajándéka szerint szolgál az Úrnak. Lázár is ott van, puszta jelenléte bizonyságtétel, hiszen neki már nem ott kellene ülnie. Az ő helyét a sírban állapította meg az embergyilkos gonosz, és hogy mégsem ott van, azt Jézusnak köszönheti. Nem szól, de jelenlétével szavak nélkül is Jézusra mutat. Mutasson a mi életünk is szavak nélkül is az Úrra. Legyünk csendes, de erőteljes bizonyságtevők.

Mária most nem csak hallgatja Jézust, hanem cselekszik is. Egy egész évi keresetnek megfelelő kenetettel keni meg Jézus lábát, majd a hajával törli meg azt. Ennyire szereti az Urat, és így rezonál közelgő halálára. Amit tud, odaadja Jézusnak. Annyit kapott Tőle, hogy ez is kevés szeretetének viszonzására. Az értékes kenetet sem sajnálja az Úrtól. Aki szeret, az kész mindent odaadni. Mert, amit Jézusnak adunk, soha nem tékozlás. Az igazi áldás mindig azon van, amit átadunk Neki.

Nem mindenki gondolja ezt így, Júdás úgy véli, ez pazarlás, a szeretetnek és a hálának is van határa. De az igazi szeretet határtalan. Milyen az én szeretetem? Jézus azonban Mária mellé áll, a hamis jótékonyságot leleplezi. Mert Júdásnak nem a szegények jóléte a fontos, csak ürügy a számára. Mennyi hamis jótékonyság van ma is, nem a másik helyzetén való őszinte segíteni akarás motivál sokakat, hanem az adakozásért járó elismerés. A tanítványok számára mindenkor Jézus személye kell, hogy az első legyen. Mária felismerte, hogy a Mester nem jön többet hozzájuk, és számára most Ő volt a legfontosabb. Aki Jézus számára kész adni, az kész lesz adni a szegények, a rászorulók számára is. Akinek Jézus előtt megnyílik a szíve, annak embertársa szüksége előtt sem marad bezárva. Nyissuk meg szívünket az Úr előtt, és Ő majd megnyitja mások felé is. A legfontosabb, amit adhatunk, az evangélium. Mert a pénz elfogy. Adhatunk bármennyit, az elfogy, az igazi segítség az új élet, és általa az életbe és az Isten országába való betagolódás.

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.