Szabadság Krisztusban

A

 mai ige megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy a legnagyobb győzelem mindig a magunk feletti győzelem (Péld 26,13-28). Nagy harc a testünkkel szembeni küzdelem, már a szentíró korában is így volt. A gonosz a test kényelemszeretetét használja fel arra, hogy magunkat bálványozzuk és így eltávolodjunk az élő Istentől. Mindent megmozgat a testünk, csakhogy ne az ige legyen az első, vagy ne tudjunk figyelni Isten megszólító üzenetére. Hányszor a reggeli csendesség rovására maradunk tovább az ágyban, és gyakran pont az igei alkalmon vesz rajtunk erőt a fáradtság. Vagy egyszerűen azt mondjuk, most fáradt vagyok, és így képtelenség figyelni az Úrra vagy a mellettünk levőre.

Azonban nem kötelező, hogy így legyen, szembefordulhatunk lustaságunkkal, legyőzhetjük test kapitányt, és átadhatjuk az Úr Jézusnak egész életünk fölött a hatalmat. Urunk uralmat gyakorolt a teste felett. Hányszor látjuk imádkozni éjjel, amikor mások alszanak. Ne törődjünk bele a vereségbe, ne mondjuk, ez nekem nem megy, én ilyen vagyok. Inkább hívjuk segítségül az Úr nevét, és megtapasztaljuk a győzelmet. Vele lehetséges magunk fölött is győzni. Lehetséges önuralmat gyakorolni a test vágyai fölött is.

Újra és újra odamehetünk az Úrhoz, ha tegnap elbuktunk, ma ismét kérjük a segítségét, ne adjuk fel, mert Ő nagyobb örökletes természetünknél. Ne engedjünk a test lehúzó erejének, hanem az Úrba fogózva haladjunk előre.

Azt is a szívünkre helyezi az Úr, hogy nem minden tréfa, vagyis van, amiből nem lehet tréfát csinálni. Ma mindent vicc tárgyává tesznek, mindent kigúnyolnak, mert sokak számára ez jelenti a szabad véleménynyilvánítást. Azonban a másik iránti tiszteletből, kapcsolataink épségének megőrzése végett gondoljuk át, mi az, amivel lehet tréfálni, és mi az, amivel nem. Bizony, nem mindig vesszük figyelembe a másik érzéseit, hitét és azt, hogy mit is okozunk az ártatlannak tűnő tréfával. Mert a tréfával is lehet sebeket okozni. És ezek a sebek gyakran a számunkra láthatatlan mélységekben húzódnak meg, ezért nehezen hozzáférhetők és nehezen gyógyíthatók. Azonban az Úrra figyelve megelőzhetjük az ilyen helyzeteket, hiszen Ő mindig komolyan veszi az embert, Számára értékek vagyunk, és ezt a kereszten bizonyította. Akinek a szívében él az Úr, annak a számára nem örömöt, hanem inkább fájdalmat jelent a másik hibái fölötti gúnyolódás. Azonban az ige gyógyíthatja a minket ért sebeket. Ne rejtegessük lényünk mélyén a sérelmeket, hanem vigyük Urunk elé. Tárjuk fel Előtte mindazt, ami ért bennünket, és az Ő szeretete és kegyelme begyógyítja a régi sebeket is. A Biblia folyamatos olvasása által pedig egyre jobban megerősödünk hitünkben, és már nem a mögöttünk levőkre, hanem az előttünk lévőkre figyelünk.

Nemcsak elutasítók és támadók voltak Jézus körül, hanem olyanok is, akik hittek Benne (Jn 8,30-36). János azt írja, sokan hittek Benne. Sokan voltak, akikben felragyogott Jézust látva és hallva a világosság. Ez a fény a szívekbe jutva egyre ragyogóbba és átláthatóbbá tette az embereket. Ha a világ világosságát beengedjük a szívünkbe, Ő átvilágít. Erre az átvilágításra szükségünk is van, mert nélküle könnyen megtévesztjük magunkat és még inkább a másik embert. Hiszen mi nem tudjuk, ki az a másik, mi lakik a szívében, ki és mi volt a múltban. Ha azonban a világosság átvilágít, őszinték és átláthatók leszünk. Jézus tanítványa nem alakoskodik, nem játszik szerepet, hanem ő mindig és mindenütt ugyanaz, Jézus Krisztus tanítványa, kegyelemből élő ember.

Jézus tovább vezeti a Benne hívőket, mert a hitre jutás nem végállomás, tovább kell haladni a megkezdett úton. Növekedni kell a hitben, és a növekedés a mindennapi élet során megy végbe. Két feltétele van, az egyik az ige rendszeres és állandó olvasása, általa az élő kapcsolat építése Urunkkal. A másik feltétel pedig a megmaradás az Úr beszédeiben, vagyis a gyakorlat. Nem elég hinni, amit az Úr mond, hanem azt meg is kell élnünk, cselekednünk kell. Ezt kéri tőlünk is, egyre inkább mélyüljünk el az ige ismeretében, és haladjunk előre az Úrtól kapott üzenetek élésében. Elmélet és gyakorlat Isten országában összetartoznak. A krisztusi élet nem elmélet csupán, hanem gyakorlat is. A Tőle tanultakat alkalmaznunk kell a mindennapokban, úgy, ahogyan Ő is alkalmazta, élte mindazt, amit az övéinek átadott. Nemcsak hirdette, hogy ne ítéljünk, hanem a fejezet elején maga is bemutatta, hogy nem ítéli el a bűnöst, hanem magára veszi a bűnét és felviszi a keresztre. Az Úr Jézus nem elítélni jött a világba, hanem azért, hogy megmentsen az ítélet alól. Aki bűneit hittel hozza az Úrhoz, átéli az Ő drága kegyelmét. Az az ember ma is meghallhatja: én sem ítéllek el, menj el és többé ne vétkezz. Hát menjünk mi is így tovább, az Úrra figyelve és hátat fordítva eddigi bűnös életünknek. Mert Jézussal lehet újat kezdeni, lehet megtenni azt, amire eddig képtelenek voltunk.

Ha van olyan területe életünknek, ahol elbuktunk, azt is vigyük Elé, hiszen azt ígéri, hogy Ő megszabadít. Csodálatos hír ez, hányan küzdenek ma is különféle szenvedélybetegségekkel vagy olyan szokásokkal, amit eddig nem tudtak legyőzni, és talán már fel is adták a reményt. Ez az ige azt üzeni, ne adjuk fel a reményt, hanem amint vagyunk, menjünk Hozzá, valljuk meg, hogy nekünk nem megy. Mondjuk el őszintén, Uram, én képtelen vagyok letenni a poharat, a drogot, nem tudok felállni a játékgép elől, nem tudok uralkodni a beszédemen, kérlek, könyörülj rajtam, szabadíts meg. A zsoltáros bizalommal fordul az Úrhoz, bízik kegyelmében, és megvallja, hogy örülni fog a szabadításnak. Aki bízik az Úrban, átéli a szabadítást. Mert Ő ma is szabadító. Sőt, akit Ő megszabadít, az valóban szabad lesz. Nem pótszereket kínál, hanem valódi szabadságot, amely az Ő követésében teljesedik ki. Az igazi, teljes szabadság Isten országban valósul meg. Ott Jézus az uralkodó, és ahol Ő uralkodik, ott másra nincs is szükség. Nem kell semmilyen serkentő, sem hamis reménység, mert az Úr gondoskodik övéiről.

Ha pedig elbuktunk, akkor sem kell ebben az állapotban megmaradni. Jézussal talpra lehet állni. Ha visszaestem, kérjem Őt, hogy adja vissza a szabadítás örömét (Zsolt 51,14). Adja meg, hogy újra megtapasztalhassam a szabadítást.  Azért ha a Fiú megszabadít, valóban szabadok lesztek. Az igazi, teljes szabadság az Úr Jézus által nyerhető el. Ő elvágja a köteléket, amelyek eddig fogva tartottak, legyőzi a felettünk hatalmat gyakorló erősséget, mert Ő mindenkinél erősebb. Csakis Ő tud szabadítani. Hívjuk segítségül problémánkban, és ha valóban szabadok akarunk lenni, vagyis az eddigi szenvedélyünk nélkül szeretnénk élni, Ő meghallgat és elvégzi a szabadítást. Akarsz-e szabad lenni? 

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.