Királyod jön!

M

ost a próféták ellen kell szólnia Ezékielnek, és ez nagyon hálátlan feladat (Ez 13,1-23). Meg kell mondani azoknak, akik szintén prófétának tartják magukat, hogy Isten szeme előtt nem azok. Ők hamis próféták, mert az Úr nevében beszélnek ugyan, de nem Ő küldte őket. Mindig Istenre hivatkoznak, pedig Ő nem is szólt hozzájuk. Ők azonban prófétának tekintik magukat, sőt, a nép is úgy tekint rájuk. Miért? Mert azt mondják, amit az emberek hallani akarnak, békességről beszélnek, és azt mondják, minden rendben van. Bizony, nincs irigylésre méltó helyzetben a próféta, hiszen kollégák számára kell hirdetnie az ítéletet. Ma sem számíthat megértésre és köszönetre az, aki a másik igehirdető vagy bizonyságtevő szolgálatát kritizálja. Ha ma valakinek azt mondjuk, meg kell térnie, akkor mereven elzárkózik ettől, és azt mondja, miért kellene, nála minden rendben, mert az Urat szolgálja. De az Úr prófétái közé való tartozás még önmagában nem jelenti azt, hogy szív szerint is az Úréi vagyunk.

Bolondoknak nevezi az Úr ezeket a prófétákat, ami arra utal, hogy bolondság, amikor az ember nem veszi komolyan Istent, nem épít Rá, és nem hallgat a szavára. Bolondság, amikor úgy beszélünk az Úr nevében, mintha Tőle lenne a megbízás, azonban csak a magunk nevében szólunk. Ebből azt is meg kell látnunk, hogy azért, mert az Úr nevére hivatkozva szól valaki, még nem biztos, hogy valóban az Úr szól általa. Lehet az Úr népe közé tartozni, lehet valaki igehirdető is, a szavait mindig meg kell vizsgálni, az ige mérlegére kell tenni. Nem azért igaz valami, mert lelkész mondja, hanem Isten elhívása, Isten Lelkének a bizonyságtétele és a hiteles élet teszi az üzenetet megbízhatóvá. Minden igehirdetésnek és bizonyságtételnek az igével kell összhangban lennie.

Fontos üzenet még, hogy nem elég egymásra rakni az építőanyagot és habarccsal bevonni, hanem kötőanyagra is szükség van. Nem elég csak a külsőt bevonni, ha a szívben nincs változás, ha nincs újjászületés, nincs igazi élet sem. A látszatot megtartották, ám a szívük távol volt az Úrtól. Varázslókhoz fordultak, mindenféle praktikákat alkalmaztak, csak Istent nem hívták segítségül. Ezeket a dolgokat az Úr megítéli, azonban bűnbánattal Hozzá mehetünk. Még az okkult hatást is letehetjük az Úr kezébe, mert van szabadítás. De ha ezt átéljük, akkor fordítsunk hátat a varázslóknak, jósoknak és mindenféle idegen hatásnak. A megtérés azt jelenti, teljes szívvel az Úrban bízom, és mindent, ami utálatos Előtte, kitakarítok az életemből. Efézusban hatalmas máglyát hordtak össze az okkult tartalmú könyvekből és eszközökből azok, akik befogadták az Úr Jézust az életükbe.

Az ünnepre tartó zarándokok csoportja halad keresztül Betánián, útközben hallják a híreket, és így eljut hozzájuk az, ami ebben a faluban történt (Jn 12,12-19). Lázár feltámasztása rendkívüli esemény, a hírnek szárnya kél és röpül fülből fülbe. Így a zarándokok is értesülnek a nagy eseményről, és amikor megtudják, hogy Jézus által él Lázár, arra jutnak, hogy Ő a várva várt Krisztus, a Messiás. Ezen felbuzdulva pálmaágakat szednek és Elébe menve így kiáltoznak: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel királya!”. Ebben reményeiket és vágyaikat fejezik ki, szükségük van királyra, az Istentől küldött megmentőre, de nem tudják, hogy nem úgy lesz király Jézus, ahogyan azt ők várják. Jó, ha várjuk az Úr munkáját, de soha ne Őt akarjuk saját elképzelésünkhöz igazítani, hanem a saját vágyainkat igazítsuk az igéhez, Isten akaratához.

Jézus egy szamárra ül, tehát így válaszol a népnek. És ez komoly válasz, hiszen ha Ő hadvezér, földi értelemben vett király akarna lenni, akkor fehér lóra ülne. A harc eszköze a ló, és nem a szamár. Így Jézus azt üzeni, hogy Ő nem emberek ellen akar csatába vonulni, hanem a sátán ellen. És erre a harcra nem hadseregekkel kerül sor, hanem a golgotai kereszten, az Ő halála által győzi le a gonoszt. Jézus nem emberek ellen harcol, nem a másikat akarja legyőzni, hanem a sátánt győzi le, és ezáltal a szívünket kívánja újjáformálni. Jézus az embert nem legyőzni akarja, hanem megszabadítani a bűn hatalmából.

Vajon én már értem-e az igét? Látom-e, hogy elsősorban az életembe akar bevonulni Jézus? Engem akar átformálni, és majd rajtam keresztül formálja a környezetemet is. Az üzenet nekem is szól: Ne félj! Igen, nem kell félnem, ha nem is úgy alakulnak az események, ahogyan én szeretném, mert az Úr, a Király itt van. Rábízhatom az életem, mert Ő az én királyom. Az én királyom érkezik, és hozzám jön, az én feladatom, hogy szélesre tárjam Előtte a kaput, hogy bejöhessen. Ha ezt megtettem, akkor ma sem kell félnem, mert az Úr körülvesz az Ő oltalmával.

Először a tanítványok sem értették Jézus válaszát, majd csak a mennybemenetele után fedezték fel, hogy ami történt, az régebbi próféciák beteljesedése volt. Megtörténik, hogy nem értjük azonnal az igét, de ne csüggedjünk el, hanem olvassuk tovább, és kérjük a Szentlélek Istent, hogy értesse meg velünk. Minél nagyobb összefüggésekben látjuk az igét, annál jobban meg fogjuk érteni mindazt, amit nekünk szán az Úr.

Ne feledjük, Ő mindig szamáron jön, soha nem harci eszközön vonul, hanem egyszerű bizonyságtevő életek által. Ő nem fegyverrel, hanem az Isten igéje által viszi előbbre Isten országa ügyét. Mi is kövessük Urunkat, és az Ő szelíd szavával terjesszük az evangélium győzelmes üzenetét.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.