Az Úr csodásan működik

M

egdöbbentő üzenetet ad tovább a próféta, olyan súlyos szavakat mond, hogy aki hallja, belerendül (Ez 7,1-27). Azonban Izráel népe nem rendült meg, de mi megrendülünk-e olvasva ezeket az igéket? Eljut-e szívünkig a hír: „Eljött a vég”? Igen, eljött a vég, az Úr megítéli népét, mondja Ezékiel, azonban amikor ezek a szavak elhangzanak, még mindig van lehetőség az ítélet elhalasztására. Amennyiben komolyan veszik és megtérnek, Isten elfordítja haragját róluk. Ezt olvasva meglepődünk - Istennek van haragja? Hát Ő nem a jó Isten, Aki szeret? De igen, Ő szeret, de a bűnt gyűlöli, és azt akarja, hogy az ember megtérjen bűneiből és Neki szentelje az életét, megtartsa parancsolatait. Hányszor hallották már a felszólítást, forduljanak el bálványaiktól, és hallgassanak az Úrra; mennyi időt kaptak, és nem vették komolyan. Mi komolyan vesszük, hogy eljön az Úr visszajövetele és az ítélet ideje? Annyit hallottuk már, és még mindig nem jött vissza Jézus, és nem történt ítélet sem. A gonoszság egyre növekszik, az ember egyre távolabb kerül Istentől, sőt, már létét is tagadja, és még mindig nem történt semmi. Ezért sokan úgy vélik, nem igazak a próféciák, nem jön vissza Jézus, és ítélet sem lesz. Azonban nem egészen így áll a dolog, mert a történelem folyamán Isten mindig megítélte egy-egy élethelyzetben az emberek bűneit. Mert a bűnös életmódnak, a bálványimádásnak voltak következményei. A sok millió áldozatot követelő háborúk, a velük együtt járó pusztulás, a természeti katasztrófák mind ítéletek is voltak. De komolyan vettük? Bűnbánatot tartottunk, és szentebb és tisztább lett az életünk? Nem! Továbbra is hátat fordítunk Teremtőnknek és a kegyelmét sem akarjuk elfogadni. Gőgösek vagyunk, és úgy gondoljuk, a romok helyén még újabb és jobb alkotásokat hozunk létre. Az Úr Jézus egyszer egy tragédia hírét hallva így szólt az emberekhez: „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek” (Lk 13,5). Megtérés nélkül nincs élet, nincs örök élet. Mindazok az események, amelyek ma is végbemennek világunkban, azt üzenik, bánjuk meg bűneinket, és térjünk meg az Úrhoz.

Az egyre növekvő jólét, a gazdagság elfordította az embert Istentől. A mammon lett az istene, és bizony, ma is nagy hatalma van a szívek fölött. Sokféle formában megkísérti az embert, és ha enged neki, egyre embertelenebbé válik, rengeteg könny jár a nyomában. Isten a vérontást is megítéli, mert az élet az Ő ajándéka - mennyi vért ontunk még ma is. Bár odaborulnánk az Úr elé és kérnénk nagy kegyelmét, hogy könyörüljünk rajtunk. Mert ma még mindig a kegyelem napja van, ha szól is az ítélet szava, de még a kegyelem esztendejét éljük. De nem tudjuk, mikor jár le. Nem tudjuk, mennyi időnk van még, ezért kérjük, az Úr Jézus törölje el bűneinket. Törölje el, azzal a drága vérrel, amit ontott értünk. Ezüstjeink és aranyaink sem segítenek, csak egyedül Jézus vére. Mert nem aranyon és ezüstön váltattunk meg, hanem Jézus drága vérén. Uram, könyörülj rajtunk.

Ne halogassuk a döntést, ne legyünk Pató Pál úr késő követői, és ne mondjuk, ej, ráérünk arra még. Az ige ezt mondja: „Eljött az idő, elközelgett a nap!”. Vegyük komolyan és lássuk meg: elközelített az Isten országa. Eljött az idő, arra, hogy elinduljunk követni Urunkat. Mert ma még megbánhatjuk vétkeinket, ma kérhetjük szabadítását, és kérjük is. Eljött a nap - azt is üzeni, elközelített az Úr visszajövetelének napja. Minden egyes nappal egyre közelebb vagyunk hozzá. Készüljünk rá, várjuk Őt. Várjuk örömmel és tiszta szívvel, úgy, ahogyan a menyasszony várja vőlegénye érkezését.

A mai igeszakaszunk előbb Betániába visz bennünket (Jn 11,1-16). Ott él három testvér, szeretik Jézust, fontos a számukra. Ennek ellenére ebben a házban is megjelenik a betegség, sőt, eljön a halál is. Igen, a Jézust szeretőket sem kerülik el a bajok, a problémák, oda is betér a betegség, sőt, egyszer megjelenik a halál is. Ezek az emberek, amikor Lázár megbetegszik, Jézushoz küldenek. Alázatosan fordulnak Hozzá, nem kérnek semmit, csak a tényt közlik: akit szeretsz, beteg.

Ez a jelenet azt üzeni, hogy bármi váratlan és szokatlan történik, forduljunk Jézushoz. Szabad Elé vinni minden gondunkat, ahogy ezek is tették. Azonban jó, ha mi is ilyen alázattal megyünk, nem elvárásokat fogalmazunk meg Vele szemben, hanem csak a tényeket közöljük, a többit pedig Rábízzuk.

Amikor Jézus megkapja a hírt, nem indul azonnal. Miért?  Mert tanít várakozni, és ha ezt megtanuljuk, az Úr még nagyobb hatalmát élhetjük át. De meg kell várni az Ő időpontját, azt a pillanatot, amikor eljön az Atya megdicsőítésének ideje. Minden esemény azért van, hogy az Atya hatalma látszódjék meg az emberek előtt, és ez megtérésre késztesse őket. A csodák nem önmagukért történnek, hanem azért, hogy az ember felismerje Istent, és ezeket látva meghódoljon Előtte.

Jézus tudja, mi fog történni, a legsúlyosabb helyzetben is kezében vannak az események, még a halál is az Ő dicsőségét szolgálja. Mert Ő a rosszból is jót tud előhozni. Amikor Lázár meghal, Jézus elindul, és úgy megy, mint aki egy alvó embert fog felébreszteni. Mert Ő Úr a halál fölött, szól neki, és az visszaadja foglyát. Jézus szava a halálnál is hatalmasabb. Ne féljünk a haláltól, és ne féljünk a halottnak látszó dolgoktól sem. Bízzuk őket Jézusra, mert Neki hatalma van felettük. Legyőzte a halált, és aki Benne hisz, az a halálon át életre jut. Nem a halál vár, hanem Jézus által az élet. Hiszem-e ezt?

Másrészt a halottnak tűnő dolgokat is bízzuk rá, mert ez a történet azt jelezi, hogy amikor a mi lehetőségeink véget érnek, akkor kezdődik el az Úr lehetősége. Amikor úgy gondoljuk, itt már nincs mit tenni, forduljunk bizalommal Hozzá, és higgyük, Ő még mindig tud cselekedni.

Az Úr csodásan működik

Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van,

Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Isten áldásával.