A Pásztor

A

z elhívást követően a Lélek elviszi Ezékielt a foglyok közé, ő azonban nem tud szólni, hanem hét napig csak ül magába roskadtan (Ez 3,16-27). Ül és átgondolja mindazt, ami történt vele, és a rábízott üzenetet. Mert nem könnyű prófétának lenni és az Úr nevében szólni. Hiszen ha az Úr elhív, akkor oda kell menni, ahová küld, és mindig azt kell mondani, amit ránk bíz. Ezékiel talán azt várta, hogy megértő üzenetet kell átadni, és a közeli szabadulás reménységét. Azonban az átvett üzenet arról szól, hogy mindaz, ami történt, bűneik, engedetlenségük következménye. A fogság nem csupán szerencsétlen politikai döntések eredménye, hanem Isten ítélete életük felett.

Nekünk is végig kell gondolni életünket az ige fényében. Duzzogás helyett jó szembesülni saját bűneinkkel és rossz döntéseinkkel. Vagyis jó meglátni, hogy a rossz dolgok gyakran engedetlenségünk következményei, ám az Úr nem hagy minket magunkra, ezeket is felhasználja a javunkra, általa is keres és bűnbánatra kíván segíteni.

A próféta nem mozdul, telnek a napok, és még mindig csak ül, az üzenet nem megy tovább. Isten nem arra adja az üzenetet, nem azért bízza ránk az igét, hogy üljünk felette. Azért bízza ránk az élő vizet, hogy azt adjuk tovább, enyhítsük általa mások szomjúságát. Hányszor nem akarunk menni mi sem, mert nehéz azt mondani, amit az Úr mond. Hányszor értjük az üzenetet, de mégse mozdulunk. Miért? Mert magunkat féltjük. Félünk attól, amit mondani fognak, pedig az Úr azt mondta Ezékielnek is, ne féljen tőlük. Nekünk is ezt mondja: ne félj tőlük! Ne félj továbbadni azt, amit megértettél az igéből, mondd, mert ez az élet.

Az Úr szava ismét szól hozzá, ebből megtudja, hogy ő őrálló, akinek az a feladata, hogy felhívja a nép figyelmét a veszélyre. A városfalon álló őrnek is jelezni kellett, ha veszélyt látott közeledni, ő csak kiáltott, az emberek dolga volt tovább, hogy hogyan reagálnak az őrálló szavaira. Az őrálló nem morfondírozhat azon: vajon hallgatnak-e rám? Neki szólnia kell. Ilyen őrálló az Úr tanítványa is, ismeri az Úr akaratát, az Ő terveit, és mondani kell akkor is, ha nem veszik azt komolyan.

Jelképes feladatokat kell végrehajtania a prófétának (Ez 4,1-17). Szinte a nép elé éli majd az üzenetet. Mert amit tesz, szimbólum, azt fejezi ki, mi vár a még otthon maradottakra, mi fog történni a szent várossal. A fogságban lévők úgy gondolták, az otthon maradottak feje felől elmúlt a veszedelem, lassan visszatér az élet a régi kerékvágásba, és aztán ők is hazamehetnek. Hamis reménységet tápláltak magukban, és a prófétának ezt kell lerombolnia. A népnek meg kell végre tanulnia, hogy ne emberekben bízzon, ne tőlük várja sorsa jobbra fordulását, hanem kizárólag Istentől. Az Úr üzenete azt mondja el, hogy ismét megtámadja Jeruzsálemet a babiloni hadsereg, és sokakat hoz ide fogságra. Üzenet ez az otthon maradottak számára is, ha nem tartanak bűnbánatot, nincs változás. Szembe kell nézni önmagammal, bűneimmel, mert csak az őszinte bűnbánatot követi a bűnbocsánat. Bűnbocsánat nélkül nincs újrakezdés.

A próféta jelképes cselekedete, amint magára veszi népe vétkét, előremutat a Golgotára, ott vette magára bűneinket az Úr Jézus Krisztus. És Ő az igazi megoldás. Bárcsak meglátnánk, hogy sem vétket, sem terhet nem kell nekünk hordozni, mert Ő magára vette szennyes ruhánkat. Minden bűnt és mindenféle terheltséget, aggódást helyezzünk Rá, és ne vegyük vissza Tőle. Ha így cselekszünk, felszabadultakká válunk. A Bárány magára vette vétkeinket, Ő halt meg, hogy nekünk életünk legyen, így a mi feladatunk nem más, mint a hálás szolgálat, az Úr nevének dicsőítése. Ne roskadozz, add át minden terhedet, és menj tovább békességgel és örömmel.

Újabb nagy önkijelentés hangzik el Jézus szájából: „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11-21). Ez nagyszerű üzenet, hisz azt jelenti, nem magunkban vagyunk ebben a világban. Tartozunk valakihez, mégpedig a Pásztorhoz. Hozzá tartozol már? Övé már az életed, és Őt követed? Isten azért küldte Őt, hogy előttünk járjon az élet útján, Nélküle eltévednénk. Azonban Ő kitapossa az ösvényt, övéi feladata, hogy ezen az ösvényen haladjanak. Természetesen az út két oldala csábító, így azután gyakran megkísért, hogy letérjünk a Pásztor nyomáról. Mert azt is megtehetjük, hogy nem követjük. Sőt, úgy indulunk az életben, hogy a magunk útján járunk. Jó, ha minél korábban rádöbbenünk, hogy ez az út a halálba, a pusztulásba vezet. A Pásztor azért jött, hogy a magunk útjairól a keskeny útra állítson rá.

Jézus az életével bizonyította, hogy valóban Ő a jó pásztor, és ezért érdemes Benne bízni. Mert nem mindegy, kire bízzuk magunkat, Ő nem belőlünk, hanem értünk él. Nem a mi életünket kéri, hanem odaadta a sajátját, hogy megmenthesse a miénket. Jézus nem küld, nem azt mondja, menjetek és áldozzátok értem az életeteket, aztán majd kaptok egy hősi emlékművet, miközben önmagát megmenti. Jézus nem magát mentette, hanem a bűnös embert. Ő azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. A Pásztor Érted jött ebbe a világba, és utánad indul oda, ahol éppen most vagy, mert Te vagy számára a fontos, Neked akar életet ajándékozni.

Ő ismeri az övéit, tehát tudja, ki igazán az övé, de tudja azt is, hogy milyen élethelyzetben vagyunk most. Ismeri vívódásainkat, és tisztában van a farkas munkájával is. Ő győzi le a farkast, és egyedül Ő tud megőrizni támadásával szemben. Aki ismeri az Urat, az megismeri mindenkor az Ő hangját is. A rendszeres igeolvasás segít a Pásztor hangjának a felismerésében. Erre a hangra figyelhetünk minden nap. Bármibe is kezdünk, előtte figyeljük, mit mond a Pásztor. A gyakorlat teszi a mestert, minél jobban és minél többet foglalkozunk Urunk igéjével, annál határozottabban megismerjük az Ő hangját, és így a béresek hangját képesek leszünk elutasítani. Nem minden hang a Pásztor hangja, de a gyakorlott fül képes megkülönböztetni a béres hangjától.

Az Úr azt is kijelenti hallgatói számára, hogy az Ő vezetése alatt fognak az élet útján járni, mind a zsidó és mind a pogány követői. Jézus az egyetlen pásztor, és így Hozzá kell hívogatni. Nem a karámokat kell egyesíteni, hanem a Pásztor vezetése alá kell életünket igazítani. Fel kell hagynunk a karámok egyesítésével, mert az igazi egység hit által jön létre Jézus fősége alatt. Jézus nem világegyházról beszélt, hanem a világ minden táján élő Benne hívő emberek közösségéről. Akik Benne hisznek, egy nyájat alkotnak, amely nyájnak Ő a vezetője.

Nem értették Jézust, és ma is sokan nem értik. Emberi erőlködéssel próbálunk egységet létrehozni, előrevinni az Ő ügyét. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy erőlködés helyett engedjük Őt munkálkodni, és bízzuk magunkat teljesen az Ő vezetésére. Bolondnak tartják az Urat, gyakran a követőit is, de Ő nem menekül el mások véleménye elől. Kitartóan tovább megy az Atyától kijelölt úton. Bizony, mi hányszor megsértődünk, ha negatív véleménnyel vannak rólunk, és Ő nem sértődik meg, hanem hívogat továbbra is.

Magára vette szennyes ruhámat

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat,

Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára,

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

De eltörölte mind-mind a vétkem,

De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Isten áldásával.