A
|
prófétai szolgálat Ezékiel egész lényét
igényli (Ez 5,1-17). Az a feladata, hogy haja és szakálla levágásával hirdesse
Isten üzenetét. Az Úr egész embert hív el, teljes odaszánást kér. Félszívvel
nem lehet szolgálni. Tükör ez az ige, megmutatja, hogyan szolgálok én. Teljes
szívvel hirdetem az igét, vagy csak fél szívvel? Urunk azt kéri most tőlünk is,
hogy teljes valónkkal szolgáljuk Őt. Ne tartsunk vissza semmit, hanem rendeljük
alá mindenünket az üzenet hirdetésének.
Az üzenet a Jeruzsálemben maradtaknak szól, azoknak, akik
már biztonságban érzik magukat, akik úgy gondolkodnak, hogy ők megúszták. Nincs
bennük bűnbánat, nem borulnak az Úr elé, és nem kérik, hogy könyörüljön rajtuk.
Náluk minden rendben van, és őket már elkerüli a veszedelem, folytathatják
tovább nyugodtan az életüket. Mi hogyan gondolkodunk? Nem kísért meg bennünket
is az a gondolat, csak én megússzam, csak én jól jöjjek ki belőle, a többi nem
számít? Azonban az Úr nem ilyen önző magatartást vár el tőlünk, hanem mindenkor
azt kéri, nézzünk szembe magunkkal és vállaljuk a saját felelősségünket.
A próféta jelképes cselekedetén keresztül Isten elmondja a
számukra, hogy engedetlenek, minden bajnak a forrása az engedetlenség. Nem
veszik komolyan az Úr törvényét, még a pogányoknál is engedetlenebbek. Ez
elgondolkodtató, megrendítő, mert az van benne, hogy Isten népe még annyira sem
vette Őt komolyan, amennyire a pogányok a bálványaikat. Vajon én komolyan
veszem-e hitemet, Isten tiszteletét? Tudok-e annyi időt, erőt az Úrnak
szentelni, mint amennyit sokan szentelnek hobbijuknak, kedvenc csapatuknak
vagy egy-egy filmnek? Bizony, mennyire kevés időt szentelek az Úrnak, annak, Aki
mindent odaadott értem. Hiszen az Úr Jézus az életét adta, csakhogy én megmeneküljek,
hogy örök életem legyen.
A magát biztonságban tudó és az önmagával elégedett nép
számára szól az Úr ítélete. Isten megítéli a bűnbánatra képtelen Izráelt. Nem
úgy állnak a dolgokhoz, hogy vétkeztünk, hanem úgy, mintha mi sem történt volna
és életük a legnagyobb rendben lenne. Azonban Istent nem lehet megtéveszteni,
látja a szívüket és minden tettüket. Bennünket is megkísért, hogy nem akarjuk
meglátni, hogy ami történt, az bűneink miatt ment végbe, Isten ítélt meg minket.
Ezért nem az a megoldás, hogy összeszedjük magunkat és megyünk tovább, hanem
bűneink megbánása és Isten akaratának a komolyan vétele. Amennyiben nem térnek
meg és nem kezdenek el az Úr akarata szerint élni, őket is utoléri a
veszedelem. Isten kegyelme azonban mindenkor készen áll, rajtunk múlik, hogy
végre Hozzá fordulunk-e?
Ismét ünnep van Jeruzsálemben, tél volt akkor is, és Jézus
újra a templomban van (Jn 10,22-30). Egyrészt fontos számára az ünnep, másrészt
viszi az örömhírt az ünnepre felzarándokoltak számára. Ő azt akarja, hogy
mindenkihez jusson el az Atya szeretetének és kegyelmének híre. Mindenki halljon
arról, hogy új életet kezdhet. Senki nem szorul ki Isten közeléből, azonban
erre az üzenetre mindenkinek személyesen kell válaszolnia. Isten megszólít,
kéri a szívünket, de erre a hívásra válaszolni kell. Ne legyen semmi fontosabb
számunkra, mint ennek a hírnek a komolyan vétele. Az egész mindenség Királya
engem szólít, szakítsak rá időt.
Tél volt Jeruzsálemben, és az Úr nem hagyja ki az időjárás
miatt ezt az ünnepet sem. Nem mondja, rossz az idő, most nem alkalmas. Másrészt
ennyire vállal minket és tudja, hogy mivel kell szembenéznünk. Így azután nem
is használhatjuk a telet, a havat és a hideget kifogásként. Az Úr Jézus nem
kényelmes és fűtött járművel utazott, hanem gyalogosan. Istenért és értünk
vállalta a viszontagságokat. Bizony, mára nagyon elkényelmesedtünk. Még a fűtött
helyiségek is üresek, amikor nem olyan az idő, mint amilyennek szeretnénk.
Az embereket érdekli Jézus személye, Hozzá mennek, és azt
kérik, mondja meg a számukra, Ő-e a Krisztus? Kész tények kellenek, vagyis
inkább egy megfogalmazott hitvallás, amit meg lehet tanulni, és ha kérdik,
felmondjuk. Jézus azonban azt akarja, hogy gondolkodjunk, és az életét figyelve
hozzuk meg döntésünket. Minden cselekedete és tanítása azt hirdeti, hogy Ő az
Istentől megígért Szabadító. Azonban ezt csak hit által láthatjuk meg. Nem
politikai propaganda vagy szavazás által lesz a Krisztus, hanem úgy jött el,
mint Isten Fia. Aki látja és hallja Őt, annak kell felismerni, hogy Jézus
kicsoda. Mennyi hatalmas dolgot cselekedett, és pont azokon a terülteken
alkotott nagyot, ahol az ember kudarcot vallott. A vakon született, a béna és
a többi gyógyíthatatlan ember meggyógyítása jelezte, hogy nagy időket élnek,
Isten lépett rá a bolygóra. De vajon mi meglátjuk-e, hogy Isten eljött, Jézusban
közelít életünkhöz? Ha még nem látjuk, hívjuk segítségül, mert Ő nemcsak a
gyógyíthatatlan betegség fölött Úr, hanem minden lelki problémánk és a bűn
fölött is. Ahol mi kudarcot vallunk, ott Ő tud cselekedni. És Nála mindig kész
a segítség. Forduljunk Hozzá, és megtapasztaljuk bűn fölötti győzelmét, átéljük,
hogy leoldja rólunk a szenvedélyek bilincseit. Tehát amit mi nem tudunk
megtenni, azt Ő elvégzi, megszabadít a bűn rabságából. És ha tovább tekintünk,
akkor láthatjuk, hogy a halál fölött is győzött. Egyedüli győztes Ő, a mai
napig senkinek nem sikerült a halált legyőzni, de Ő megtette. Ezzel reménységet
kínál a számunkra. Mindezeket átgondolva boruljunk le Urunk előtt, és
dicsérjük Őt.
Aki hittel fordul Hozzá és hallgat a szavára, örök életet
kap. Aki Tőle örök életet kap, az nem veszik el soha. Miért? Mert az belekerül
az Atya tenyerébe, és Ő mindenkinél hatalmasabb. Tegyük ezért életünket az Atya
kezébe, mert ott van jó helyen. Csakis az Atya tenyere jelent biztonságot a
számunkra.
A végén csodálatos kijelentést kapunk: Jézus és az Atya
egy. Tehát aki Jézust látja, az az Atyát látja. Aki Jézusra bízza magát, az
Istenre bízta az életét. Jézusban Isten van jelen, Aki Őrá figyel, az Istenre
figyel. Aki viszont Jézust figyelmen kívül hagyja, Istentől fordul el. Mert
Istenhez egyedül Jézus az út.
HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved
keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját
rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj
közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd
lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól
tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod;
Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is
szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy
téssz, amint kívánja Gyermekeid java.
5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él
még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek
keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe
szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik
gond és kétség Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk
erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De
örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése